Amikor 2022 nyarán először beszéltem online Takeshi Kitoval, aki akkoriban a Japán Fintech Egyesület elnökhelyettese volt, éppen a Szingapúri Fintech Fesztiválra, illetve a Hongkongi Fintech Hétre való utazásait tervezte, nem sokkal azután, hogy Japán első alkalommal hatályon kívül helyzete a koronavírus-járvány során bevezetett utazási korlátozásokat. Feltételezem, hogy utazásai az Egyesület kapcsolatainak építése mellett tanulmányutakként is szolgáltak, mivel mindössze egy évvel később sikerrel szervezte meg az első Japán Fintech Fesztivált. Szervezőpartnere Pieter Franken volt, akiről hamarosan szintén hallani fognak. A Fintech Fesztivállal a szervezők a következőket kívánták szimbolizálni: „egyfajta napfelkeltét a pandémia utáni Fintech világban: a járványból és a gazdasági hanyatlásból egy új, digitális társadalom felé történő felemelkedést, a keleti országok, illetve a legújabb technológiák felemelkedését”. Takeshi azóta új vizekre evezett és mire 2023 végén beszámoltunk legfrissebb eredményeiről, már maga mögött hagyta a Fintech Egyesületet és Pieterrel, illetve Sopnendu Mohanty-val, az Elevandi vezetőjével, együtt megalapította az Elevandi japán leányvállalatát, hogy teljes egészében a fenti céloknak szentelhesse magát.

A Japán Fintech Fesztivál természetesen nem az első ilyen jellegű esemény volt, azonban Takeshi kifejtette, hogy miért volt rá szükség. „Oké, hallottatok a FinSum Konferenciáról?”  A FinSum Konferencia egy japánban tartott találkozósorozat, amely 2016-ban kezdődött, ugyanabban az évben, amikor a Szingapúri Fintech Fesztivál elsőként megtartásra került, és mind Japánban, mind Szingapúrban körülbelül ugyanekkor kezdődött a mára jelentős Fintech ökoszisztémák kialakulása is. „A FinSum Konferencia eredetileg egy viszonylag nemzetközi rendezvényként indult” – magyarázta Takeshi. „Japán azonban sok szempontból, például a Fintech konferenciák és unikornisok számát, illetve az ökoszisztémán belül megvalósított Fintech befektetések mennyiségét tekintve Japán igen jelentősen, 7-8 évvel le van maradva.”

Felismerve a helyzetet, illetve a helyi szabályozó hatóság, a Pénzügyi Szolgáltatások Hatósága, a japán Fintech ökoszisztémával kapcsolatos céljait, Takeshi a Fintech Egyesület azon tagjai között volt, akik egyfajta „fordított tervezésű” megoldást kívántak alkalmazni egy nyíltabb és a Szingapúri Fintech Fesztiválhoz hasonlóan valóban nemzetközi Fintech konferencia megalapítására. Takeshinek és Pieternek azonban egy jelentős kihívással kellett szembenéznie, azzal, hogy a szabályozó hatóság költségvetése nem tette lehetővé egy nemzetközi konferencia megtartását, ezért a duó a médiához és egyéb potenciális szponzorokhoz fordult, hogy a projekt megvalósításához szükséges forrásokat megteremtse. A nemzetközi Fintech szektor vezetői körében kiépített hálózataiknak és kapcsolataiknak köszönhetően az új Fesztivál szervezői csapata a világ minden tájáról meg tudott hívni előadókat és képviselőket, illetve velük közösen ki tudta dolgozni a konferencia tartalmát és közösségi oldalát. A megoldásnak szintén része volt az Elevandival – a 2016-ban „véletlenszerű nemzetközi konferenciaként” megalapított és mára a Fintech szektor legrangosabb találkozójaként ismert Szingapúri Fintech Fesztivál szervezőjével – kötött partnerségük. A japán szervezésű esemény valóban „nulláról indult” és átitatta a vállalkozói szellem, amely nem riad vissza a különböző kockázatok vagy a korlátozott források jelentette kihívásoktól. A jelentős együttműködő partner támogatásával és a japán Fintech ökoszisztémához való átfogó hozzáférésüknek köszönhetően minden készen állt a 2023. évi első Japán Fintech Fesztiválra.

Az esemény rendkívül jól alakult, amelynek eredményeként megnyílt az út Takeshi, Pieter és Sopnendu Mohanty, a Szingapúri Pénzügyi Hatóság pénzügyi vezérigazgatója, előtt az Elevandi Japan létrehozása felé, amely a vezérigazgatók, pénzügyi igazgatók és szabályozok különleges körével működik együtt a rendelkezésre álló források és tapasztalat megfelelő alkalmazása érdekében. Japánban tehát ma már egy magas szintű és független agytröszt és a startupok szélesebb köre előtt nyitva álló Fesztivál is működik. Továbbá a Takeshi saját bevallása szerint japán cégekre jellemző, befelé forduló szemlélet helyett mind a Japán Fintech Fesztivál, mind Elevandi Japan előszeretettel alkalmazza majd a más országokban már bizonyított legjobb gyakorlatokat. „Szeretnénk kapcsolatot teremteni a japán döntéshozói közösség és a nemzetközi Fintech vezetők és közösségek között, hogy hozzájárulhassunk a Fintech globális terjedéséhez és növekedéséhez, amihez Japán eddig csak korlátozott mértékben járult hozzá” – jelentette ki Takeshi. Talán meglepően hangzik, hogy egy olyan országnak, mint Japán, van mit tanulnia másoktól a pénzügy és a Fintech világában, de Takeshi elmondása szerint: „Gazdasági szempontból sok a tennivaló. Nemrég múltam el 40 éves és meglátásom szerint ebből több, mint 30 évben gazdasági hanyatlást tapasztaltam és nem láttam jelentős növekedést a piacon. Nekem úgy tűnik, hogy nincs lelkesedés az országban a piaci növekedés iránt és minden stagnál. Ideje, hogy a nemzetközi színpadra lépjünk: Én magam már jól ismerem a nemzetközi piacot és sok barátom van különböző országokban, különösen a startup szektorban, a technológiai iparban és a Fintech közösségben, és szeretném ha japánból többen működnének együtt nemzetközi partnerekkel.” Persze ott van a geopolitika kérdése is: „A világ változóban van és mindenki egyre inkább magába fordul, de szerintem mindannyiunknak együtt kell dolgoznia, nemzetközi szinten is.”

A hasadékok áthidalása

Mielőtt azonban folytatnánk a makrogazdasági kérdések megvitatását, beszéljünk egy kicsit magáról Takeshiről! Ma Tokióban él, de Nagoja városában született, ami „inkább gyáripari, mint pénzügyi város” és a Toyota társaság székhelyeként híres. A pénzügy volt első nagy szerelme? Hát, nem igazán. Hat évet töltött a Tokiói Egyetemen, építész szakon, amelyet egy az Arup nemzetközi építészeti vállalatnál töltött szakmai gyakorlat követett. Mesterképzése során, 2005 és 2007 között, másfél évet töltött a Grove International Partners ingatlan magántőkével foglalkozó vállalatnál és a Soros Real Estate utódjánál, amely ma Alpine Grove Partners néven működik. Ezt követően 2007 és 2010 között a Boston Consulting Groupnál dolgozott. Ezután kezdett csak közelebb kerülni a pénzügy világához, amikor négy és fél évet töltött a Merrill Lynch társaságnál befektetési bankárként, ahol az ingatlanokkal, illetve a kaszinó- és vendéglátóiparral kapcsolatos ügyleteket, valamint számos nyilvános ingatlan befektetési alap nyilvános ajánlattételét és ingatlan értékpapírosítási tranzakciót valósított meg.

Később, 2014-ben saját vállalatot alapított, amely állampapírokkal és magántőke-piaci nyilvános ajánlattételekkel fogalakozott, azonban 2017-ben a Japán Fintech Egyesület keltette fel érdeklődését. Szóval nem volt az alapítók között? – Nem, az Egyesület három évvel Takeshi belépése előtt alapult, először csak harminc tag kisebb találkozójaként. Ez később közel 500 taggá bővült, amelyek mindegyike egy-egy vállalat volt, és 2015 szeptemberében a tagok bejegyezték a Japán Fintech Egyesületet. „A Fintech Egyesület célja, hogy egy ökoszisztémát hozzon létre és én pont a nemzetközi ökoszisztémát szeretném megalapozni” – mondta el Takeshi, kiemelve a Fintech Egyesületnél és az Elevandinál végzett munkáját.

Ennek egyik oka, hogy a japán piac még ma is eléggé belföldközpontú. „A legtöbb japán pénzügyi technológiai vállalat a belföldi piacra és a Tokiói Részvénytőzsdén való jegyzésre összpontosít. Japán cégeknek, pénzügyi intézeteknek és fogyasztóknak nyújtanak szolgáltatásokat. A japán befektetőket, kockázatitőke-befektetőket és vállalati befektetőket elsősorban szintén a japán startupokba történő befektetések érdeklik. Ez nem csak a Fintech szektorra vonatkozik, hanem az ország minden egyéb iparágára is, beleértve az egészségügyet és a mobilitást is, mivel a japán társadalom rendkívül homogén és a külföldi kapcsolatokat a nyelvi akadályok is gátolják. Így a japán piac általában véve a belföldre fókuszál.”

Takeshi számba vette ennek az előnyeit és a hátrányait is: „Ezek a korlátot védelmet nyújtanak a japán társaságoknak. Azonban megnehezítik azok dolgát is, akik a nemzetközi piacra szeretnének betörni, mivel a rendelkezésre álló megoldások és a vállalati csapatuk is a japán piacokra lett optimalizálva. Így sokszor nincs kellő mértékű, a külföldi cégekkel és fogyasztókkal kötött ügyletek megvalósítását megkönnyítő nemzetközi kultúrájuk.”

Az építő

Ezért hoztuk létre a Japán Fintech Fesztivált. Az első eseményt Takeshivel együtt szervező úriemberhez fordultam a további részletekért. De valószínűleg először Pieter Franken személyes hátteréről szeretnétek hallani. Hiszen a neve nem igazán japán hangzású… „Még 1987-ben, egy ázsiai tanulmányút részeként látogattam el Japánba” – mondta el Pieter. „Akkoriban számítástechnikát és számítógépes architektúrát tanultam” (a Delft Műszaki Egyetemen). „Lenyűgözött az akkori – a buborékgazdaság csúcsán álló – Japánt jellemző nyüzsgés és a számítástechnikába fektetett jelentős mennyiségű pénzösszegek. Ez inspirációként szolgált számomra, mivel sokkal több minden történt itt ezen a téren, mint Hollandiában. Úgyhogy a tanulmányutam végén kutatóként jelentkeztem egy szakmai gyakorlatra a Matsushita Electric vállalatnál, amely ma Panasonic néven ismert. Elsősorban nagyteljesítményű háromdimenziós adatfeldolgozással, vagyis a 3D tárgyak és mozgás valós idejű szimulációjával, és hasonló dolgokkal foglalkoztam.”

Pieter szakmai gyakorlatát követően visszatért Hollandiába, hogy befejezze a mesterképzését, de 1990-ben már újra Japánban dolgozott a Hitachi Központi Kutatólaboratórium kutatójaként, részben a „tudásmérnöki” szakterületen. Ezt a területet ma „mesterséges intelligenciaként” ismerjük és Pieter az elsők között dolgozott a szemantikai adatfeldolgozáson annak hőskorában.

De mindig is építőként gondolt magára. Egyik kamaszkori hobbija a hangfelszerelések tervezése és építése volt (ez a szenvedélye ma saját hangfelvevő stúdiója építésében testesül meg), úgyhogy amikor lehetősége nyílt, hogy egy bankot építsen a semmiből, Pieter lecsapott erre a „Fintech előtti Fintech” kínálta lehetőségre. A Japán Citibank számos új szolgáltatást vezetett be a japán piacon, beleértve a rengeteg japán kiskereskedelmi devizakereskedő számára nyújtott megoldásokat, amelyek együttesen „Mrs Watanabe” néven ismertek. (Mielőtt megkérdezitek, a név egy fiktív háziasszonyra utal, aki a konyhában laptopján margin-kereskedik.) A Citibank Mrs Watanabe szolgáltatása a nap minden órájában, a hét minden napján elérhető volt, amely megnyitotta az utat számos más folyamatosan rendelkezésre álló szolgáltatás előtt is. Pieter csapata nyújtotta Japán első online banki szolgáltatásait is és számos új technológia segítségével gondoskodott bankjuk felvételéről a nemzetközi postai szolgálatba. Közel nyolc évnyi folyamatos innovációt követően 2000-ben Pieter kapott egy hívást, amely megindította „a mai napig talán a legnagyobb digitális átalakulást Japán történetében”. Egy nagy múltú japán hitelbank csődöt jelentett az előző évben és egy főként amerikai befektetőkből álló csapat megvásárolta a bank fennmaradó eszközeit a japán kormánytól, létrehozva a SBI Shinsei Bankot… Pieter Franken technológiai vezérigazgató segítségével. Pieter megjegyzi, hogy ez a beosztás akkoriban nem létezett, de jól leírja a rábízott feladatokat.

A gépeknek nincs hétvége

„Fénysebességgel kell növekednünk, vissza kell építenünk az egész bankot. Úgyhogy a szolgáltatások és a technológia terén is új szintre léptünk és magasabbra szárnyaltunk, mint bárki más. Akkoriban mi voltunk az első bank – és talán az egyetlen bank a világ történetében –, amely teljes mértékben a Windows operációs rendszeren futott. Megszabadultunk az összes nagyszámítógéptől, úgyhogy az egész környezet nagyon homogén volt. Ma valószínűleg „vállalati felhőnek” neveznénk.

Úgyhogy egy év alatt felépítettük a lakossági bankot, átszerveztük az egész vállalati bank ágat és mindezek felett még egy befektetési bankot és létrehoztunk. Sok úttörő megoldást alkalmaztunk, például az ügyfélkapcsolat-kezelés módszerét és a hét minden napján 24 órában rendelkezésre álló devizakereskedelmi szolgálatatásokat, amely emberi tényező nélkül működött. Sok feladatot eltávolítottunk a bank működésével kapcsolatos ügyosztályokról, amit rendszerint alkalmazottak végeznek. Mi voltunk az első 100%-ban papírmentes bank.” Pieter megállt egy pillanatra, majd elnevette magát „valószínűleg az utolsó is! Nem hiszem, hogy bárkinek sikerült hasonló szintű, teljesen papírmentes működést elérnie.”

A felélesztett bank volt az első, amely jelzálog szolgáltatásait minden személyes interakció nélkül nyújtotta. Ez az interneten keresztül történt, hiszen a telefonvezetékeket „kitépték” a bank falaiból. Pieter arra is büszke, hogy a Shinsei volt az első bank Japánban, amely megszabadult a kötegelt feldolgozástól – „Szerintem ma még a legtöbb bank használja, de nem tudja, hogy valójában miért is használja.”

Elmagyarázta, hogy ez a módszer a nagyszámítógépek korából származik, amikor a számítógépek lassúsága szükségessé tette az adatok kötegekben történő feldolgozását. Napjainkban még mindig látjuk, hogy az online megoldások mellett offline megoldásokat is kínálnak, még az új technológiák esetében is: „Nincs semmi értelme, de mégis sokan csinálják. Egyfajta rossz szokás.” A Shinsei Bank úttörő volt a hétvégi banki szolgáltatások terén is „mivel a gépeknek nyilván nincs hétvége”, nem is beszélve a készpénzmentes fiókokról, automatákról és a kártyák gyors kiküldéséről.

Most már biztosan látjátok, hogy Pieter karrierje különleges volt. A következő lépés akkor Takeshi Kitoval való találkozása és a Japán Fintech Fesztivál megalapítása volt? Nem igazán, de most vegyünk egy pillantást egy harmadik rendkívül jelentős személyre a japán Fintech szektorban! Annyira jelentős, hogy sokszor „a japán Fintech apjának” nevezik.

A japán Fintech apja

Makoto Shibata a rá jellemző szerénységgel csak megrázza a vállát a szófordulat hallatán. „Én nem nevezném annak magam. Az első cikket egy iparági magazinnak írtam, amiben bemutattam a pénzügyi technológia fogalmát, illetve annak hatását a pénzügyi intézetekre és a startup közösségre. Előnyömre szolgált, hogy láttam, mi történik a világban, különösen az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, úgyhogy tájékoztattam másokat is róla. Úgyhogy hírnökként szolgáltam: Nem én hoztam létre a Fintech szektort Japánban, de egyfajta hírvivő voltam.” A Tokiói Egyetemen töltött tanulmányai során Makoto egy évig a Harvardon is tanult, ahol a fejlesztési gazdaságtan témakörére koncentrált, különösen a fejlődő országok tekintetében. Diplomája megszerzését követően a Bank of Tokyo nevű pénzintézetnél kapott állást, amely Japán leginkább nemzetközi fókuszú bankja volt és jelentős kölcsönöket nyújtott a fejlődő országoknak (és sajnálatos módon számos „problémás” kölcsönt Dél-Afrika számára).

Amikor lehetősége adódott, hogy az Oxford Egyetemen egy közgazdasági fejlesztés tárgyú mesterképzésen vegyen részt, a bank lehetővé tette Makoto számára, hogy két évet tanulmányaira fordítson. Amikor visszatért vállalati tervezéssel foglalkozó munkakörébe, a bank éppen a Mitsubishi Bankkal való összeolvadását valósította meg, amelynek eredményként született meg a Bank of Tokyo Mitsubishi (ma MUFG Bankként ismert). Az összeolvadás során számos különböző rendszert kellett integrálni és összehangolni, beleértve annak kérdését is, hogy a különböző osztályok hogyan mérték nyereségességüket. Az Oxfordon frissen diplomázott Makotonak bőven volt dolga a gyorsan fejlődő digitális banki szolgáltatások osztályán, amely úgy tűnik, hogy elég gyakran változtatta meg nevét: e-kereskedelmi osztálytól kezdve e-üzleti és informatikai kezdeményezések osztályán és digitális innovációs osztályon át a digitális transzformációs osztályig sok néven volt ismert. Sok változás történt akkoriban, amelyek az újonnan megjelent technológiák segítségével teljesen átalakították a banki szolgáltatásokat és Shibata úr ezek mindegyikében oroszlánrészt vállalt: „Láttam az újonnan kifejlesztett technológiákat, illetve azt, hogy más bankok világszerte mit és hogyan csináltak, úgyhogy próbáltam új projekteket népszerűsíteni és az új ötleteket és friss technológiákat átültetni a saját tevékenységeinkbe. Miután kevés fogyasztó részvételével kipróbáltuk őket – feltéve, hogy az eredmények elnyerték a felhasználók tetszését -, az ötleteket valódi projektekké alakítottuk és átadtuk a megfelelő üzletágnak megvalósításra.”

Ebből kifolyólag lehetőségünk nyílt beutazni a világot és új kezdeményezéseket felkutatni „hamarosan felmerült a gondolat, hogy jó lenne, ha képviselőink személyesen is jelen lennének a különböző országokban. Ezért hoztuk létre globális innovációs irodáinkat a Szilícium-völgyben, Szingapúrban és Londonban. Én magam kezdeményeztem az irodák felállítását és reméltem, hogy valamelyikben munkát is kapok majd, de végül Tokióban maradtam és a tevékenységek átfogó irányításával foglalkoztam.”

A japán pénzügyi szektorra jellemző, hogy valaki sokáig ugyanott dolgozik, mivel a stabilitás rendkívül fontos, azonban a munkavállalók három- vagy ötévente megvalósított „átforgatása” is gyakori: „Tehát véletlenül maradtam ugyanott ilyen sokáig, valószínűleg az összeolvadás, illetve a tipikus karrierutak változásai miatt. Az is közrejátszhatott, hogy a gazdasággal és a pénzüggyel kapcsolatosan is voltak bizonyos mértékű ismereteim, illetve valamilyen szinten több nyelvet is beszéltem, úgyhogy új helyekre tudtam utazni és új dolgokat tanulni, nem csak a technológia terén, hanem azzal kapcsolatban is, hogy az üzleti élet hogyan fejlődik ezeknek az új technológiáknak az eredményeként.”
Ismét nem kerülte el figyelmemet a Makotora jellemző szerénység, amikor „bizonyos mértékű” ismeretiről és „valamilyen szintű” nyelvtudásáról beszélt.

Belép a Fintech

A banki szektorban folytatott jeles karrierjét követően Makoto készen állt rá, hogy egy-két év további munkát követően nyugdíjba vonuljon, azonban felkeltette érdeklődését a Fintech szektor és a startupok világa és hamarosan egyértelművé vált, hogy miért emlegetik a „Fintech apjaként”. Először is megalapította a Finnovators nevű mentorcsoportot a startupok támogatására. Ez a frissen – 2016-ban – megalakult FINOLAB részeként működött, „inkább klubként” mint üzletként. Bár nem lett jogi személyként bejegyezve, egyre szervezettebb módon végezte tevékenységét – a régi, de akkor éppen felújítás alatt álló Bankárok Egyesülete épület egyik emeletén helyet is találtak irodáiknak és egy éven belül számos új tag csatlakozott. A pénzügyi intézetek is egyre több érdeklődést mutattak a csatlakozás iránt és 2019-re a FINOLAB Incorporated teljes jogú szervezetként bejegyzésre került, Makotót pedig vezetősége egyik tagjává nevezték ki. Kezdetben a Finnovators csoporttal kapcsolatos munkáját csak egyfajta „hobbiként” végezte és a bankárokból, jogászokból, műszaki szakértőkből, kockázatitőke-befektetőkből és törvényhozókból álló tanácsadói csoport pro bono tagjaként tekintett magára. A ma a tokiói Otemachi épületben állandó irodát működtető FINOLAB hitvallása a következő: „A pénzügyi szolgáltatások mindennapi életünk alapját testesítik meg, a kifizetésektől a jelzálogon keresztül a vagyonkezelésig. Hozzunk létre olyan infrastruktúrát, környezetet és ökoszisztémát Japánban is, amely lehetővé teszi a világ legsikeresebb pénzügyi innovációit! Fintech startup cégeink és befektetőink révén ígérjük, hogy ezt az álmot valóra is váltjuk.” Úgy tűnik, hogy Makoto nyugdíja még várhat.

A szabályozó hatóság is az ökoszisztéma részévé válik

A törvényhozók említése felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy rákérdeztem, hogy foggal-körömmel tiltakoztak-e az ellen, hogy az ökoszisztéma részévé váljanak. Makoto megjegyezte, hogy tényleg időbe telt, mire a szabályozó hatóság is csatlakozott a közösséghez, de 2021 óta a Pénzügyi Szolgáltatások Hatósága is tagja a FINOLAB szervezetnek. Ez jelentős eredmény volt, mivel a Hatóság híres konzervatív nézeteiről és természetesen kockázatkerülő magatartásáról. Makoto hozzátette, hogy bankári karrierje során mindig „nehézkes” volt felvenni a kapcsolatot a szabályozó hatósággal, különösen ha a pénzügyi technológia újszerű témájáról volt szó. Ez mára azonban megváltozott. A Japán Pénzügyi Szolgáltatások Hatósága figyelmét nem kerülte el, hogy más országok hasonló hatóságai – például az Egyesült Királyságban vagy Szingapúrban – hogyan álltak a kérdéshez: ezekben az országokban a törvényhozók nem csak szabályozták, hanem aktívan népszerűsítették a Fintech szektort. Ma a japán szabályozó hatóság külön Fintech osztállyal rendelkezik és hamarosan egy Fintech ügyfélszolgálatot is nyitnak majd, ahol a startupok feltehetik majd kérdéseiket. Ettől függetlenül a merevségére utaló hírneve miatt sok startup vállalat hezitál felkeresni a Hatóságot, azonban ez is változóban van – ma már a FINOLAB tagjaként a szabályozó hatóság maga keresi fel a startupokat. „Szóval egészséges előrelépést sikerült elérnünk, azonban jelentős időbe tellett” – jegyezte meg Makoto.

Virágzik vagy stagnál?

Makoto bevallása szerint a FINOLAB irodájának működése bizonyos mértékig más sikeres Fintech szervezetek példájára alapult, külön kiemelve a londoni 39. Szint elnevezésű kezdeményezést, amely szoros kapcsolatot ápol az Egyesült Királyság Pénzügyi Magatartási Hatóságával. Az ausztrál Kő és Kréta startup csoport és a szingapúri Robinson Út (80RR) szintén inspirációként szolgált. „Úgy gondolom, hogy előnyös az azonos iparágban működő inkubátor vagy fejlődésgyorsító csoportoknak jó kapcsolatot ápolnia egymással, ami egy valódi közösség kialakulásához is vezethet.” Az egyéb Fintech Egyesületekkel – különösen a koreai, tajvani, szingapúri, maláj, fülöp-szigeteki, indonéziai és tájföldi (tehát szinte minden ASEAN ország) szervezetekkel – ápolt kapcsolataink rendkívül gyümölcsözők. Szoros a kapcsolatunk Hongkonggal is, ez Kínáról azonban nem mondható el.

A FINOLAB az Egyesült Királyság 2023. évi Fintech Hetén is részt vett és egyre több észak-európai vállalat népszerűsíti startupjait Japánban is, nagykövetségeik segítségével. Az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália kormányai is aktív érdeklődést mutatnak a japán Fintech szektor iránt.

Úgy hangzik, hogy a japán Fintech virágzik – igaz ez vagy inkább stagnálnak a dolgok? „Igen, bizonyos mértékben lankad a lelkesedés, de sok visszaesést és emelkedést láttunk már nem csak a Fintech szektorban, hanem az informatika területén általánosságban véve is, gondoljunk csak a kriptovaluta világára! Láttuk a kripto berobbanását a köztudatba, de láttunk már kriptovaluta „telet” is. Az egész körforgásban áll. Az informatikában való befektetés terén láttuk a korai 2000-es évek nagy internet hullámát. A Fintech 2015-ben és 2016-ban egyfajta divatszó volt, amit sok kockázatitőke-alap arra használt, hogy befektetéseket szerezzen és érdeklődést keltsen. Bizonyos Fintech startupok értékelése jelentősen növekedésen esett át, de ha a pénzügyi szektor egészére gondolunk, a technológia mindig is a pénzügyi szolgáltatások szerves részét képezte. Tehát a Fintech befektetések mértéke bizonyos mértékben csökkent, de számos pénzügyi intézet ma már a jövőképe szerves részeként tekint a technológiára.”

Sok más olyan Fintech vezetőhöz hasonlóan, akikkel korábban beszéltem, Makoto szintén úgy véli, hogy a koronavírus járvány sok szervezet számára figyelmeztetésként szolgált, hogy ideje összeszedniük magukat és megkezdeni vállalatuk digitális átalakulását. A banki ügyfelek nem akartak bemenni a fiókokba vagy akár az automatákat használni és természetesen sok munkatársuk otthonról dolgozott. A bankok ráébredtek, hogy nem halogathatták tovább a digitális átalakulást, ami a Fintech szektor alaposabb megismerésével és a Fintech vállalatokkal való szorosabb együttműködéssel járt. Egyértelmű változás történt például a jobb felhasználói felületek és felhasználói élmények kifejlesztése iránti kereslet terén – „Számos pénzügyi intézet átcsoportosította költségvetését és ma már a hagyományos banki szolgáltatások helyett a vadi új digitális banki megoldásokra fókuszál” – jegyezte meg Makoto. „Úgyhogy nem vagyok pesszimista a Fintech szektorral kapcsolatban. Maga a „Fintech” szó fokozatos változáson eshet át, ahogy a technológia valóban mindennapi életünk szerves részévé válik. Az emberek nem szentelnek majd külön figyelmet a technológiának és a digitális elemek a pénzügyi műveletek elkerülhetetlen részévé válnak majd.”

Pénzügyi befogadás és kitaszítás

Karrierjének jelenlegi szakaszában Makoto Shibatához hasonlóan talán Pieter Franken is fontolóra vette, hogy elegánsan leköszön a banki tevékenységek színpadjáról. Azonban végső döntése távol állt ettől az elképzeléstől. A Japán Fintech Fesztivál alapító tagja folytatja személyes történetét: „Egyszerű lenne azt mondani, hogy a Citibanknál dolgoztam, aztán nyugdíjba mentem és kész. Szerencsére azonban egy-két más dolgot is csináltam. Ezekre először vállalati keretek között került sor – innováció a nagyvállalatok szervezetein belül és mindig szigorúan szabályozott iparágakban. Az elmúlt időben azonban egyre inkább a Fintech startupok és az innováció világában érzem otthon magam.” Ennek eredményeként Pieter egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a pénzügyi befogadás koncepciója felé, amely terén elmondása szerint a bankok még nem értek el jelentős sikereket. „Úgy döntöttem, hogy nem szeretném tovább építeni karrieremet, csak hogy nagyobb és gazdagabb legyek. Ehelyett az életem során megtanult egyedi leckéket szerettem volna olyan területeken gyakorlatba ültetni, ahol a leginkább szükség van rájuk. Úgyhogy így tekintek az utóbbi időben bejárt utamra is.”

Pieter magyarázata szerint bár a „pénzügyi befogadás és kitaszítás” valamilyen szinten homályos kifejezéseknek tűnhetnek, ő a banki szolgáltatásokhoz való szélesebb körű hozzáférés biztosítását érti alattuk. Természetesen meg kell jegyeznünk, hogy sokak egyáltalán nem tudnak banki szolgáltatásokat igénybe venni, de a pénzügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés is gondot jelent, különösen a kölcsönök terén: „Ahhoz, hogy valaki kölcsönt vegyen fel, kell lennie valamilyen mértékű hiteltörténetének és egy-két dolgot bizonyítania kell magáról. Sok esetben azonban az embereknek nincs még személyigazolványa és semmi egyéb irata sem. Úgyhogy a pénzügyi befogadás gyakran a személyazonosítás kérdésére összpontosít. Hogyan adhatunk kölcsönöket olyan személyeknek, akikről korlátozott mértékű információ áll rendelkezésre és hogyan tudhatunk meg többet róluk? Illetve hogyan hidalhatjuk át a fizikai és a virtuális pénzügyek világai közti hasadékot?” Elmondása szerint a pénzügyileg kitaszított személyek rendszerint elsősorban készpénzt használnak és „ennek a hasadéknak az áthidalása a pénzügy befogadás témakörébe tartozik.”

A kisebb bankok digitalizációja

Pieter válasza a problémára az volt, hogy kisebb bankok digitalizációjának lehetővé tételére összpontosított, amely véleménye szerint bizonyos jelentős embercsoportok pénzügyi befogadásának egyetlen módját jelenti. Sok fejlődő országban akár több ezer kisebb bank is működhet, elsősorban fizikai fiókokként, tizezer és néhány millió közötti ügyféllel. Ezek a bankok nem tudják tevékenységüket skálázni és egyértelműen nem rendelkeznek a személyre szabott digitális megoldások kifejlesztéséhez szükséges forrásokkal. Ezek a bankok és helyi hitelegyesületek saját közösségeik szerves részei, mivel a kisebb ügyfeleknek és gazdáknak hiteleket tudnak nyújtani. „Ezen azonban nem lehet egy elefántcsonttoronyból segíteni” – hangsúlyozta Pieter. „Az alapoktól felfelé kell dolgoznunk.”

„Ez Japánra is igaz?” – kérdeztem. Pieter nevetett: „Nem, Japánnak nincs ilyen problémája.” A „fejlődő ország” fogalmának meghatározásával kapcsolatos logikám (vagy annak hiánya) azonban elgondolkodtatta. „Vegyük például az Egyesült Államokat” – kezdte gondolatmenetét. „Ott a népesség 25%-a vagy nem rendelkezik bankkal vagy nem jut hozzá a szükséges banki szolgáltatásokhoz. Ez természetesen összefüggésben van az bevándorlással, de ez a szám mégis meglepő a világ legnagyobb gazdasága esetében.” Pieter tevékenysége azonban nem az Egyesült Államokra koncentrál. Ehelyett „bolygónk fejlődő déli féltekéjét” igyekszik segíteni Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, ahol nagy szükség van az új lehetőségekre és ahol a technológia jelentős szerepet játszhat azok biztosításában. A problémát az jelenti, hogy bár a technológia már egy ideje létezik, a változások nem igazán jelentkeznek. „A kisebb intézeteknek nehéz ugyanazt az utat bejárnia, amely a gazdag nagyvállalatok számára nem jelent akadályt. Szóval mit lehet tenni? – Először is befektetünk egy kisebb összeget, hogy eloszlassuk a szabályozási aggályokat. Jelenleg ezt a lépést valósítom meg.”

A technológia fejlődés lehetővé tétele

Az ezekre a nehéz kérdésekre adott válaszok Pieter szerint több technológia formájában jelenhetnek meg. A blokklánc például új utakat nyithat meg de nem szükségszerű része a terveknek. A digitális valuták szintén szerepet játszhatnak, de ugyancsak nem elengedhetetlenek. Ezzel szemben a felhőhozzáférés rendkívül fontos a bankok számára ahhoz, hogy infrastruktúrájukat fejleszteni tudják és sok országban a mobiltelefonos technológia jelenti a kommunikáció fő csatornáját. Pieter megjegyezte, hogy ezek a technológiák mind már most rendelkezésre állnak: A nagy bankok ezeket már régóta használják, azonban a kisebb bankoknak még mindig műszaki és nem-műszaki akadályok (például szabályozások) állnak az útjában.

Mivel Pieter már akkor a mesterséges intelligencia kutatásával foglalkozott, amikor még nem is ez volt a neve, felmerül a kérdés, hogy arra is kulcsfontosságú technológiaként gondol-e. Hiszen a mesterséges intelligencia mindenki számára új, a nagy bankok és a helyi hitelszövetkezetek számára is. Véleménye szerint a blokkláncnál jelentősen nagyobb hatással lesz majd és lehetővé teszi majd különböző vállalatok számára, hogy eddig soha nem látott eredményeket érjenek el. „Úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia, mint technológia, az internethez hasonlítható, mivel hasonlóan széles körben használható. Nem egyetlen homogén megoldásról van szó. A mesterséges intelligencia nem csak Chat GPT-t jelent, ami jelenleg a leglátványosabb és leghíresebb eredményeket érte el ezen a téren, hanem számos különböző technológiát, amelyek együtt számos probléma megoldására használhatók. Rendkívül fontos, hogy keretrendszereket dolgozzunk ki az ilyen technológiák számára, hogy azokkal senki ne élhessen vissza. Szerintem azonban számos dolgon tudunk fejleszteni. A „kiterjesztett intelligencia” fogalma talán jobban leírja ezeket a technológiákat, mint a mesterséges intelligencia. A nagyobb kérdés azonban az, hogy mit is jelent az intelligencia valójában. Itt arra gondolok, hogy mit tanítunk a gyerekeknek. Ha azon dolgozunk, hogy a gépek mindent gombnyomásra megoldjanak, tényleg megéri időt fordítani rá?”

Ez egy jelentős filozófiai kérdés, de Pieter megjegyezte, hogy a mesterséges intelligencia kifejezetten a pénzügyi világban is jelentős hatással lesz majd. Példaként megemlítette a nagyfrekvenciás kereskedést, amelyet már most is gépek végeznek, és az ügyfélszolgálatot. Az utóbbi is egy olyan terület, ahol a gépek már nagymértékben jelen vannak, azonban a mesterséges intelligencia az ügyfélélményt gördülékenyebbé és hatékonyabbá teheti. A mesterséges intelligencián alapuló adatelemzés is egy feltörekvő terület, amely például jobb, gyorsabb és hatékonyabb hitelátvilágítást tesz lehetővé.

Tehát a gépeké a világ? Pieter megmosolyogta a gondolatot, hogy az irányítás a kiterjesztett intelligencia kezében lenne. „Menj ki az utcára és kérdezz egy-két dolgot az emberektől. Garantálom, hogy a ChatGPT „jobb” válaszokat ad majd, mint az átlagember.”

Elmélyülten beszélgettünk a mesterséges intelligencia a művészetre, zenére, társadalomra és matematikára gyakorolt hatásáról és egyértelmű, hogy Pieter Franken alaposan átgondolta ezeket a dolgokat. Az új és legújabb technológiákkal kapcsolatos gondolatait így foglalta össze: „Amikor a mesterséges intelligencia egyéb szakértőivel, illetve kollégáimmal beszélgetek, mindenki egyetért azzal, hogy rendkívüli áttörést sikerült elérni ezen a téren. Ez látványos hatással lesz társadalmunkra és kíváncsian várjuk, hogy mit hoz a jövő. A törvényhozókkal együtt azon dolgozunk, hogy olyan keretrendszereket és megoldásokat vezessünk be, amelyek a jó irányba terelik majd ezeket a változásokat. Ugyanakkor hiba lenne teljesen megállítani a fejlődést ezen a téren. Igaz?”

Felhőkarcolók építése

Természetesen Takeshi Kito is tisztában van a technológia trendekkel és részt vesz azokban, azonban inkább a felhasználó szemszögéből. A japán felhasználói felületek tervezésével kapcsolatos véleménye, hogy az ország el van maradva versenytársai mögött, részeben a befelé forduló és elkülönült piaca miatt, amelyen a Fintech Egyesület igyekszik változtatni. Figyelembe véve Japán gazdaságának jelentőségét, Takeshi szerint az országnak jelentősebben hozzá kellene járulnia a nemzetközi Fintech ökoszisztéma fejlődéséhez. Túl sok szervezet hagyatkozik a kényelmes hagyományos rendszerekre, ahelyett, hogy új és jobb felhasználói felületeken dolgoznának.

Példaként a társadalombiztosítási rendszer a kormány által kezdeményezett fejlesztését hozta fel. Takeshinek személyesen is meggyűlt a baja ezzel a rendszerrel, amikor TAJ-számát a rendszer egy másik személy profiljához csatolta (bár szerencsére nem származott kára az ügyből). Azonban ő csak egyike volt azoknak, akiknek problémája adódott a rendszerrel, ami „jelentős vitához” vezetett a kormány és a lakosság között. Több, mint 100.000 olyan eset történt, amikor egy üzlettulajdonos családtagjának nevéhez kapcsolódó fiókokat az „Én Számom” társadalombiztosítási rendszer egy nyilvános pénzforgalmi számlához kapcsolt, amelyet a kormány a különböző díjak beszedéséhez használt. Külföldön Japán híres gördülékenyen működő társadalmáról, úgyhogy meglepő volt ezekről a problémákról hallani.

Takeshi szintén kevesellte Japán szoftverfejlesztési kapacitását sok más országhoz képest. Talán építészmérnöki hátteréből merítve a helyzetet úgy írta le, hogy nagyon sok az asztalos (vagyis ebben az esetben a programozó), de nagyon kevés az építész, aki terveket készítene számukra. „Megvan az építőipari szaktudásunk, de építészek nélkül nem tudunk felhőkarcolókat építeni” – jelentette ki. Allegóriájában a felhőkarcolók azokat a nagy horderejű és nemzetközi célú projekteket jelentik, amelyek véleménye szerint elengedhetetlenek ahhoz, hogy az általa megfigyelt harminc évnyi lassú növekedés felgyorsuljon.

Takeshi véleménye szerint különösen fontos a Web3 bevezetése, amelyhez az ország jelenleg „egyszerűen nem rendelkezik a szükséges tehetségekkel, vállalatokkal, kezdeményezésekkel vagy kockázati tőkével.”

Kissé borúlátó gondolatai ellensúlyozása érdekében Takeshi megjegyezte, hogy az Elevandi új partnere, Sopnendu Mohanty, felsorolt több kulturális előnyt, amelyekkel Japán igenis rendelkezik: Név szerint az ellenállóképességet, a stabilitást és a fogyasztók, illetve a befektetők védelmét. A japán társadalom szintén jelentős hangsúlyt fektet a bizalomra. „Ezek tehát azok a fő előnyök, amelyeket a globális piac számára nyújtani tudunk” – tette hozzá Takeshi. Mindig kifelé irányuló szemléletéhez híven azt is megjegyezte, hogy a 2024-es Japán Fintech Fesztiválon további ízelítőt is kaphatunk majd ezekből az értékekből és a velük járó inspirációból.

A Fintech bővülő határai

Egy ismerős kérdés Makoto Shibata felé: Minden pénzügyi technológiának minősül-e ma már és megnyerte a vitát? Jól átgondolta a válaszát és végül arra jutott, hogy bizonyos mértékben igaz, hogy ma már minden pénzügyi technológiának minősül.  „Az elején a Fintech-re, mint a kifizetések, a digitális kölcsönök és a vagyonkezelés digitális megoldásaira gondoltunk. A Fintech határai mára azonban jelentősen kibővültek. Egyre több startup üti fel a fejét az ESG (környezeti és társadalmi irányítás) és az SDG (fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célok) ágazataiban is és ezek is Fintech vállalatoknak nevezhetők. Egyre több teret nyernek a vállalatok közötti ügyletekkel foglalkozó startupok, az első fázisban sokkal népszerűbb fogyasztókat célzó társaságok helyett. Egyre több pénzügyi „veterán” is belép a startupok világába, hogy segítséget nyújtson a létező pénzügyi intézeteknek üzleti tevékenységük digitális átalakítása terén. Ezért úgy gondolom, hogy a Fintech világa változóban van és talán van igazság abban, hogy a pénzügyi szolgáltatás és a pénzügyi szektor minden része technológiai irányba fejlődik.”

Ezzel kapcsolatban pedig felmerül a mesterséges intelligencia kérdése. Mi Makoto véleménye ezzel kapcsolatban?

Szerinte a mesterséges intelligencia használata és fejlesztése új készségeket igényel majd, azonban valószínűleg alapjaiban megváltoztatja majd a pénzügyi szektor működését. A mesterséges intelligencia megnövekedett hatékonyságot és az ügyfelekkel való kommunikáció terén bizonyos mértékű fejlődést érhet el, azonban Makoto hiszi, hogy az alapvető emberi kommunikáció nem helyettesíthető. Bár a banki ügyintézők és asszisztensek faja már ma veszélyeztetettnek mondható, néhány bank igyekszik a változások sebességét korlátozni – persze vannak akik örömmel néznek elébe. Véleménye szerint nem is kérdés, hogy a technológiai változások folyamatban vannak és továbbra is folytatódnak majd – ezek tények. Az igazi kérdés az, hogy hogyan tehetjük ezeket a változásokat zökkenőmentessé.

Ez a játékosítás kérdéséhez vezet, amely talán a legkevésbé zökkenőmentes megközelítés, illetve ahhoz, hogy ez a megoldás hogyan fér össze a Fintech fejlesztéseivel. Makoto már rendelkezik tapasztalattal ezen a téren, mivel digitális bankári munkája során több különböző megoldást is kipróbált, például egy olyan játékot, amely pontokkal bíztatta gyaloglásra az ügyfeleket. A cél az volt, hogy többen látogassanak el a bankfiókokba vagy az automatákhoz és elnyerjék a fiatalabb célközönség tetszését – azonban a másodlagos célt, vagyis a pénzügyi élet érdekesebbé és szórakoztatóbbá tételét, nem sikerült elérni. Ezért a felhasználók „csalogatására” szolgáló játékosítás helyett Makoto a játékipar és kifizetés-lebonyolító szektor együttműködésében látja a jövőt és megjegyzi, hogy véleménye szerint lehetséges, hogy a pénzügyi szolgáltatások és a játékok ezen a téren egyre inkább összefonódnak majd. Azt is beismerte, hogy ezen a téren a legújabb fejlesztések minden bizonnyal a fiatalabb és a játékosítás témakörét jobban átlátó tervezőktől és programozóktól származnak majd, de megjegyezte, hogy a közelmúltban kipróbálta a kiterjesztett valóságot és lenyűgözte a technológia fejlődése. A kereskedő asztalán található sok monitor helyett ma már kaphatók olyan kiterjesztett valóságot használó „szemüvegek”, amelyek minden bizonnyal megváltoztatják majd a pénzügyi munkavégzés menetét.

A japán demográfia

Takeshi Kito elmondása szerint a legújabb megoldások nem igazán az idősebb japán polgárok kedvenc területei. A 70-es éveikben járók japánok nem szeretnek letérni a letaposott ösvényről és az ország lakossága egyértelműen öregedik, úgyhogy az új generációk felelőssége lesz az új megoldások kipróbálása. „Általában véve a fogyasztók zökkenőmentes, jobb felhasználói élményt szeretnének minden pénzügyi művelet terén. A Japánban jelenleg rendelkezésre álló pénzügyi megoldások azonban a felhasználói élmény szempontjából nem kielégítők. Japán még ma is egy készpénz-alapú társadalom, úgyhogy a kifizetések terén nagyon sok problémába ütközünk. Még nem léptünk be a digitalizáció korába.”

Takeshi úgy érzi, hogy az európai pénzügyi szektorhoz képest Japán jelentősen le van maradva. „Európában működik a schengeni rendszer és a régió különböző országai szoros kapcsolatban állnak egymással, de az APAC (távolkeleti) régióban nincs hasonló útlevél-elfogadó rendszer. Ezért a piacok és jogrendszerek egymástól elkülönülten működnek. Az itteni szabványok eltérnek az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más országok befektetési ökoszisztémájától és jelentős tehetséghiányt is tapasztaltunk – túl kevés a vállalkozó és a mérnök. Többre van szükségünk belőlük.” A Fintech Egyesület képzési kezdeményezésekben, találkozók és egyetemi szemináriumok szervezésében is részt vesz, ahol az iparág működéséről, illetve a piacon jelenleg népszerű technológiákról beszélnek. Szintén bemutatják a pénzügyi szektorban sikeres vállalkozó személyiségjegyeit.

Ha már itt tartunk, hogyan alakul a nemek egyensúlya a japán Fintech szektorban? Hát úgy tűnik, a többi országhoz hasonlóan: „Hiány van a női vállalkozókból és mérnökökből, mivel a hagyományos pénzügyi szektor is hasonló helyzettel áll szemben, nem is beszélve a technológiai és befektetési szektorokról. A startupokat férfiak hozzák létre, akik aztán férfiakat foglalkoztatnak.”

Egy kis pihenés…

Ha Pieter Franken karrierjének minden zegét és zugát be szeretnénk járni, egy külön cikkre lenne szükségünk, azonban a banki technológia és a Fintech szakembereként végzett munkája mellett érdemes röviden megemlítenünk egyéb területeken elért eredményeit is. A „Fintech előtti Fintech” úttörőjeként töltött idejét és mára jelentős iparági szerelőkké vált számos kisvállalat megsegítését követően Pieter elkezdett a pihenésen gondolkodni, különösen a búvárkodás érdekelte. „A nyaralásom második hetét 2011. március 11-én egy nagy földrengés szakította félbe. Az egész családom Észak-Japánban él, a feleségem szülővárosa volt a cunami epicentruma. Részt vettem a Fukushima nukleáris katasztrófa orvoslásában is, mivel az atomerőmű a saját lakhelyem és a feleségem szülővárosa között helyezkedik el.

Pieter részvétele a Safecast civil kutatóhálózat létrehozása volt, amely a Fukushima körüli sugárzás mértékét mérte és mára több, mint 200 millió környezeti mérést gyűjtött össze és tett nyilvánosan elérhetővé. A Safecast tevékenysége ma már a levegőminőség és a klímaváltozás hatásainak mérésére is kiterjed. Pieter megjegyezte, hogy a projekt tevékenysége ma már – sajnálatos módon – Ukrajnában is hasznosnak bizonyult. „Egy központosított adatnak nevezett módszertant használunk, ahol több személy egymástól függetlenül végez méréseket, a többi személy tudta nélkül – mindenki azt és ott mér, amit és ahol akar. Így nincs elfogultság az adatok mérésében, mindenki ellenőriz mindenkit. Ez jelentős mértékben növeli az adatok megbízhatóságát, ami ugye a legfontosabb dolog ebben az esetben. Sokan mondják, hogy az adat az új olaj, de szerintem a megbízható adat az új olaj. Adatokból van bőven, ha már csak a ChatGPT fejlesztéseire gondolunk, stb. – egyre inkább az adatok minősége számít, nem pedig a mennyisége.”

A Safecast alapítása és irányítása mellett Pieter a „nyaralása” során a Monex Group technológiai vezérigazgatójaként is dolgozott a Tradestation egyesült államokbeli határidős indexeinek rendkívül fontos beszerzése során, amelyet „a technológiában jártas kereskedőt jól ismernek algoritmikus kereskedési és automatizált kereskedési megoldásai miatt. Tehát egy rendkívül fejlett platformról van szó, amelyet sikerült megszereznünk Japán számára.” Pieter elmondta, hogy a Monex eredetileg technológiai tevékenységét majdnem teljes egészében kiszervezte, de saját részvételével sikerült „egyfajta fordított kiszervezési struktúrát kialakítani a technológia feletti irányítás visszaszerzése érdekében.”

Ezt követően egyre több kapcsolatot épített ki a Szingapúri Fintech közösségben, különösen Sopnendu Mohanty révén, amely 2016-ban a ma már nemzetközleg is elismert Szingapúri Fintech Fesztivál megalapítását eredményezte, „ahol a szabályozók, a pénzügy és a technológia találkozik”. A 2022 novemberében tartott Fesztiválon 60.000 fő vett részt és sikere közvetlenül hozzájárult az első Japán Fintech Fesztivál megtartásához is. Azóta új hasonló fesztiválsorozatok is kezdődtek Svájcban és Afrikában az Elevandi anyaszervezet irányítása alatt.

Ha ezek után bárki úgy gondolná, hogy Pieter „nyaralását” pihenéssel töltötte, megjegyezzük, hogy ez idő alatt egy kis fülöp-szigeteki bankot is segített digitális átalakulásában, illetve részt vett egy további bank építésében, skálázásában és neobankká alakulásában is.

Jobb idők jönnek

Pieter Franken, Takeshi Kito és Makoto Shibata, a „Fintech apja” egymással összefonódó történeteiből egyértelmű, hogy Japánban a készségek rendkívül széleskörben állnak rendelkezésre a Fintech szektor növekedéséhez. Mindhárom szakértő a társadalom érdekeit tartja szem előtt és rendkívül motivált országuk és az egész világ fejlesztése iránt. Bár nyugaton Japán technológia fejlesztései lenyűgöznek minket, a három Fintech úttörővel való beszélgetésemet követően egyértelművé vált számomra, hogy van bőven lehetőség a további fejlődésre az országban, különösen a technológia és a Fintech területein.

Az új fejlesztések támogatásához és a tehetségek képzéséhez szükséges ökoszisztéma növekőben van, azonban ez a növekedés sok európai országhoz képest igen lassú. Bár Takeshi megjegyzése azzal kapcsolatban, hogy sok jó „asztalosuk” van, de túl kevés az építész első hallásra meglepőnek tűnhet, de igaznak látszik.  Japán kultúrája egyértelműen jelentős előnyt jelent, azonban bizonyos mértékig a világszínpadra való betörésével kapcsolatos nehézségekre is rávilágít. A startupoknak és már működő vállalatoknak is könnyebb saját kultúrájából és nyelvéből meríteni, mint a külföldi piacokhoz fordulni. Japán öregedő demográfiája szintén hozzájárul a status quo megőrzéséhez és valamilyen szinten lelassítja a fejlődést is.

Úgyhogy van jó is, rossz is, de hogyan foglalná össze Makoto Shibata, akire a szektor apjaként tekint, a japán Fintech közösség jövőjét? Optimizmus jellemzi a közeljövővel kapcsolatos várakozásait? Shibata úr jól meggondolta válaszát: „Igen, összességében optimista vagyok. Hosszú bankári pályafutásom alapján úgy vélem, hogy a pénzügyi intézetek a technológia segítségével és a startupok részvételével valóban átalakulhatnak. Önállóan nehezebb változást elérni, úgyhogy fontos, hogy partnerségre lépjenek a különböző készségeket és technológiákat kínáló egyéb piaci szereplőkkel. Ha sikerül megfelelő munkaviszonyokat kialakítani, fényesebb jövő áll előttünk.”