Az alábbi Mariam Matiashvili-vel – a LEO ukrán fizetési szolgáltató üzletfejlesztési igazgatójával – folytatott interjúban több irányból is megközelítek bizonyos ügyeket. Tegnap este egy DakhaBrakha koncerten voltam, egy ukrán zenekar melyet évek óta kedvelek, és amely jelenleg Európai országok fővárosaiban turnézik, minél több emberhez eljuttatva az országuk megszállásáról az üzenetet, felvilágosítva az embereket, adománygyűjtéssel összekötve. Erőteljes, megható előadás volt, a háborúban okozott pusztításról szóló videóanyagokkal párosítva.

Egy másik irány, hogy ugyanezen a napon találkoztam egy kolumbiai ismerősömmel, aki életében most először látogatja meg Európát, aki arról beszélt nekem, hogy szerinte – és saját hazájában sokak szerint – mi is áll az orosz megszállás hátterében. “Az egész a NATO hibája”, mondta Roberto. “Ők azok, akik Putyint megszállásra kényszerítették. Állandóan látjuk a hírekben is, hogy Oroszország valójában nem akart háborút, de nem volt más választásuk az Ukrajna és a NATO által mutatott agresszió miatt.”

Mondjuk úgy, hogy az állam a padlóra esett a meglepettségtől annak hallatán, hogy ő mit gondol a jelenleg íródó történelmi eseményekről, de annak érdekében, hogy a mi kis személyes békénk megmaradjon, kiegyeztem abban magammal, hogy szimplán elmondom Roberto-nak azt, ahogy én látom a történetet.

Ezután pedig ott van az az irány, amelyről ez a cikk valójában szól, mégpedig egy interjú készítése Mariam-mal a LEO – Ukrajna egyik legnagyobb Fintech cégének – növekedéséről és fejlődéséről. A cég önmagát bemutatva “Fizetési Szolgáltató. Fizetési lehetőségeket nyújtunk kereskedők és fejlesztők közt a FÁK (Független Államok Közössége) 9 országában, az EU-ban, és számos Ázsiai országban, felfedezve új piacokat és segítjük a vállalkozásaitok sikeres működését. A cégünk fő fókusza az online játékok monetizálása, és folyamatosan új partnereket keresünk, akikkel együtt tudunk működni.”

A LEO az alábbiakat nyújtja:

• Megbízható feldolgozás
• 100,000 fizetési terminál
• Azonnali feliratkozás
• Hűséges ügyféltámogatás

A kölcsönös lehetőségek megszűntek…

Ez mind szép és jó, de hogyan tudunk ezekről anélkül beszélni, hogy megemlítenénk a háborút és az Ukrajnán kívüliek reakcióját a történtekre? Az interjú során megkérdem Mariam-ot, ő mit gondol arról, hogy a nyugat valamelyest későn eszmélt rá az oroszok által jelentett fenyegetésre. Elvégre, az oroszok már 2014-ben megszálltak Ukrán területeket. Sok országban köztudatban ott volt ez a konfliktus, de természetesen nem volt napi szintű problémája sokaknak, mindaddig amíg teljes körű háborúvá nem avanzsálódott egész Ukrajna területén a dolog. Valamilyen szinten aggasztó volt sok országnak az ukrán határokon toborzódó katonai erőfitoktatás, és persze beszéltek is róla, de mindenki abban reménykedett, hogy nem lesz háború, és a probléma majd valahogy magától megszűnik. Mariam megemlíti, hogy az üzleti kapcsolatok már 2014 óta folyamatosan romlottak orosz és ukrán üzleti partnerek közt. Azt megelőzően kölcsönös lehetőségekkel telített volt a piac, viszont ezek a lehetőségek, gazdasági szempontból nem létezőek, mivel az orosz agresszió nem hagyott más választást az ukrán népnek és vállalkozásaiknak. Mariam Moszkvai születésű, és Oroszországban élt 7 évig, szóval mindkét oldalról tudással és megértéssel látja a helyzetet.

A biztonság keresése krízis idején

De ugorjunk csak vissza a találkozónk elejére. Félig meddig azt vártam, hogy az online beszélgetőpartnerem egy vészfények által megvilágított pincéből fog jelentkezni. Jelenleg rengeteg áramszünet sújtja Ukrajna minden táját, az áramhálózatot érő napi szintű támadások miatt. Ehelyett Mariam egy modern irodából, körbevéve magas épületekkel, látszólag egy üzleti negyedből beszélt velem. Ez azért van mivel Varsóban tartózkodik, ahová a háború kezdetével, február 14-én menekült el a kisbabájával, míg a férje Ukrajnában maradt, és nem hagyhatja el az országot. Azt gondolta, hogy ez a helyzet nem sokáig fog fennállni és hamar haza térhet, viszont a megszállás kezdetén, február 24-én, a LEO vezérigazgatója, Alyona Shevtsova felhívta, hogy mindenképp “maradjon távol”. A munkatársaik életéért aggódva, Alyona és kollégái krízishelyzeti terveket kezdtek kiépíteni, annak érdekében, hogy áthelyezték a cég székhelyét és irodáit Kijevből Lvivbe, ahol már rendelkeztek egy irodával. Viszont a biztonság Lvivet is elkerülte idővel, szóval a cég számos női munkatársa, köztük leginkább a gyermekes anyukák, az újonnan megnyílt lengyelországi irodába költöztek át, míg a férfiakból álló számítástechnikai részleg Ukrajnában maradt.

Ez akkor volt, mára pedig a varsói iroda dolgozói fokozatosan visszaköltöztek Kijevbe, Mariam és mindössze tíz munkatársa maradt, hogy működésben tartsa a dolgokat – és akár új piacokra is terjeszkedjen.

Na de hogyan érzi magát Mariam egy teljesen új országban menedéket keresve? Állítása szerint ahogyan a lengyelek tárt karokkal befogadták a háború elől menekülő ukránokat és segítettek nekik beilleszkedni, példaértékű volt. Ezen felül megjegyezte, hogy a két nyelv közti hasonlóság szintén nagyon sokat segített. Ami számomra még meglepőbb volt, hogy kevesebb, mint egy év alatt milyen szinten el tudtak helyezkedni ukrán vállalkozások és üzletek Lengyelországban. Az élet megy tovább, és már vannak ukrán szépségszalonok, edzőtermek és éttermek Varsóban. A LEO-nak is próbálkozik egy új szolgáltatással, viszont erről később még beszélünk majd.

Ágazati növekedés, és még több növekedés

Kezdjük az elején, A LEO nemzetközi fizetési szolgáltató történetével. Alyona Shevtsova karrierjét egy jogi cégnél kezdte, ahol fizetési szolgáltatóknak és Fintech cégeknek nyújtottak segítséget. Ez természetes módon oda vezetett, hogy népszerű játékfejlesztő cégeknek, köztük a Wargaming-nek és a Riot Games-nek is ők voltak ukrán oldalról a fizetési szolgáltatóik és 2017-re ott tartott az ország, hogy “minden hetedik embernek az országban volt valamilyen online játékhoz felhasználói fiókja”. A LEO nagyon gyorsan növekvő pályán volt, és Mariam szavaival “a partnereinknek szolgáltatásokat nyújtottunk – először egy terminál hálózattal, amely 45,000 bankautomatává nőtte ki magát, a fizetések nagy része ezeken a terminálokon keresztül történt. Ezen felül az online játékokkal összekötöttük partnereinkkel, akik egyéb szolgáltatásokat tudtak nyújtani számukra. Eztán úgy döntöttük, hogy kifejlesztjük a saját fizetési rendszerünk, melyet a partnereinknek tudunk ajánlani, azoknak a fejlesztőknek, akiknek online játékok vannak a weboldalukon. Lényegében a saját fizetési portálunk.” Ennek a megoldásnak egy része az volt, hogy az 1993-ban alapított IBOX Bank részvényeseivé válunk.

A stratégiájuk eredményeképp a LEO, még a háború közepette is, a harmadik legnagyobb cégnek számít az általuk feldolgozott tranzakciókat tekintve, az NBU – az Ukrán Nemzeti Bank – szerint. A LEO-t megelőzve első helyen a Novapay fintech cég áll, míg második helyen az Ukrposhta van, mely az ukrán nemzeti posta.

Fizetési rendszerek és megoldások

A Leo, saját ökoszisztémáját kiépítve, mind ukrán, mind pedig külföldi piaci résztvevők segítségével egy fizetési rendszerré alakult. Ezen rendszeren belül a résztvevők lehetőséget kapnak egymás szolgáltatásai kihasználására, további szerződések megkötése nélkül. “Ez egy nagyon kézenfekvő és gyors megoldás nekünk, és a partnereink számára is, hisz új szolgáltatásokat vehetnek igénybe a LEO IPS-en belül.” Szóval a LEO – ahogyan eredetileg hívták a céget – soha nem játékok kreálásáról szólt? “Nem”, mondja Mariam, “A cég számos partnerének fő profilja a játékok fejlesztése, a LEO feladata pedig ezen játékokhoz kapcsolódó szolgáltatások és technikai segítség nyújtása az ukrán felhasználók számára. A LEO mindig is elsősorban egy ukrán cég volt, rengeteg partnerrel a FÁK és EU régióban.”

És vajon Mariam is kulcsszereplő volt a LEO növekedésében? Részben igen, részben nem. Azóta biztosan, hogy a LEO csapatához csatlakozott 2019-ben, friss diplomásként Gazdasági kapcsolatok szakon miután úgy döntött, hogy bármi is lesz a karrierje, az nem a pénzügyi szektorban lesz, amelyről úgy gondolta, hogy egyáltalán nem olyan dolog, ami érdekelné. Ez volt az első “valódi” állása, és eleinte nem is gondolta, hogy ő ebben a szektorban el tudna magának képzelni karriert. Az első pár hónap után azonban a dolgok felpörögtek, és egyre nagyobb volt a hajtás: “Minden nap van valami újdonság, legyen az új projekt, új élmények, új partnerek, vagy új területek, amiket felfedezünk, és ezt nagyon érdekesnek találom. Ezért imádom most már a munkám.”

Az első terv – béke és biztonság

Új projektek? Tervek a jövőre nézve? “Az első terv az, hogy fejezzük be ezt a háborút,” mondja Mariam. Az megérzése azt sugallja, mint ahogy sok más ismerősének is, hogy a háború elhúzódhat akár még egy évig is, viszont egyértelműen hisz Ukrajna győzelmében (pont, mint a DakhaBrakha tagjai). És aztán tíz év amíg bekötjük a sebeket és újraépítünk mindent? Mariam ezzel kapcsolatban kicsit optimistább, és szerinte elég lesz öt év is arra, hogy az ország valamelyest talpra álljon. “Miért vagyok ilyen biztos az ország gyors felépülésében? Mert az ukránok különlegesek. Olyan emberek, akik éjt nappallá téve egymást segítik, és szerintem ez kulcsfontosságú a sikerhez. Természetesen ez egyben rengeteg külföldi befektetéssel kell, hogy párosuljon, mind infrastrukturális, mind üzleti téren – ez egy esély az egész ország gazdaságának megújítására.” 2022-ben mind a Revolut, mind a Wise csatlakozott azon szolgáltatók közé, akik segítik az ukránok hozzáférését az európai banki szolgáltatásokhoz.

A ‘Diia megoldás (a Diia jelentése ukránul “akció”) egy mobil app, webes portál, és e-kormányzati eszköz, amely 2020-ban került a piacra, amelynek célja, hogy az ukránoknak segítsen az igazolványaik digitalizálásában és megosztásában. A portál több mint 50 kormányzati szolgáltatáshoz ad hozzáférést, és eredetileg a pandémia okozta helyzet miatt fejlesztették ki. Amikor 2022 novemberén előadóként részt vett az Amsterdami Bank Fórumon, Mariam-ot meglepetésként érte, hogy a többi résztvevő országában nem volt a Diia-hoz hasonló megoldás – mindaddig, amíg ki nem derült számára, hogy európai országokban a PSD2 miatt sokkal több szabályzással és korlátozással kell dolgozniuk, mint aminek jelenleg az ukránoknak meg kell felelniük.

Ezen felül említette még a Revoluthoz hasonló Monobank-ot, az “első, kizárólag mobil bank Ukrajnában”, amely mindössze 18 hónap alatt több mint egymillió felhasználóval dicsekedhet. Összehasonlításképp, a Revolut ugyanennyi idő alatt kétszer ennyi felhasználót szerzett – viszont ezt Európa összes országában, míg a Monobank ezt csak Ukrajna területén érte el. “Az ukrán piac még friss, és a mi felhasználóink nagyon nyitottak az új technológiákra. Például Ukrajna elsők közt volt a Google és Apple pay megoldások adoptálásában. Ezen felül a metró állomásokon nálunk 4 évvel korábban lehetett mobilos fizetést alkalmazni, mint New York-ban! Az ukrán piacot még nem nagyon ismerik világszerte, de a Fintech cégeink sok szempontból lépésekkel a hozzájuk hasonló Európai fintech cégek előtt jár.”

A fintech ágazat még mindig közel 100%-on van

Megemlítem, hogy az Ukrán Nemzeti Bank látszólag nagyon hatékonyan működik a megszállás óta is – ez Mariam tapasztalata is? “Jelenleg az ukrán pénzügyi szektor és rendszereik szokás szerint működnek, és nincsenek gondok banki tranzakciókkal. Természetesen, cégként érvényben vannak korlátozások, jelenleg nem tudunk Ukrajnán kívülre pénzt küldeni. Ezen felül egyéni felhasználók havi 2400 eurónál többet nem költhetnek a kártyájukról Ukrajna területén kívül. A nemzeti bankunk azonban sok megoldást kínált melyek segítségével továbbra is tudjuk folytatni a munkánk. A háború kezdete előtt minden ukrán pénzügyi vállalatnak kötelező volt a szervereiket az országon belül tartani.  Viszont ezt a kikötést megszüntették, és most engedik, hogy országon kívül tároljuk a szervereink, cloud megoldások segítségével. Ez egy hatalmas, kiváló megoldás az egész ukrán pénzügyi szektornak.”

A jegybank gyorsan reagált mivel nem igazán volt más választásuk – szükséges volt, hogy támogató lépéseket tegyenek a gazdaság és különösen a fintech cégek érdekében. A mezőgazdasági szektort hatalmas csapás érte, és sok más ágazat is képtelen jelenleg érdemben működni és termelni. A fintech azonban kivételes helyzetben van, és továbbra is közel a megszokotthoz működik. “Jelenleg” mondja Mariam “mi vagyunk majdnem az egyetlen olyan ágazat amelyik közel 100%-hoz tud teljesíteni.”

Elektromosság és telekommunikáció

Hogyan is működnek a dolgok zökkenőmentesen, amikor az irodák és munkatársak szét széledtek, egyre több az áramszünet, és gyakran kihagyások vannak a telekommunikációs szolgáltatásokban? Nem is említve az emberi faktort – a bennük rejlő félelem, magány, és biztonság hiányának érzete a családok szétszakítása miatt. A LEO válasza az irodák áthelyezésén kívül (Kijevből Lvivbe, majd Varsóba) az összes országon belüli telephelyükre dízel generátorok felszerelése volt. Napelemek beszerzése és felszerelése is szóba került, ám ez kevésbe lesz hasznos a téli időszakban. És persze aztán még ott van Elon Musk…

Ha a kolumbiai ismerősömet, Robertót is félrevezették az általa fogyasztott hírforrások, bevallom én is így jártam, mivel elhittem a PR szöveget arról, hogy Musk Starlink műholdas szélessávú internet szolgáltatása ingyenesen elérhető Ukrajna lakosainak. Ám ez nem teljesen így van. Mariam kijavított, és elmondta, hogy a Starlink az ukrán hadseregnek ingyenes és nem kérdéses, hogy rendkívül hasznos a szolgáltatás. Mindenki másnak? Olyan előfizetéshez kötött szolgáltatás, amely mentőövet biztosít vállalkozások és magánszemélyek számára egyaránt. “Nagyon jó megoldás és az üzleti modelljük is jó”, de Mariam azt is hozzátette, hogy az érdeklődés hihetetlen mértékű, és a szolgáltatás ára magasabb is lehet, mint a szokásos internet szolgáltatók előfizetései és díjai. Figyelembe véve, hogy a mobil hálózatok nagyon gyakran, hosszabb időszakokra is elérhetetlenek, így viszont a Starlink marad az egyetlen megbízható megoldás, ami segítségével tudjuk tartani a kapcsolatot családjainkkal, és üzleti partnereinkkel egyaránt. A távmunka és home office, mely a pandémia alatt nagyon gyakori megoldássá vált, Ukrajnában jelenleg kevésbé alkalmazható, hisz sokak otthonában sem áram, sem fűtés nincs. Ezért is szükséges vészgenerátorokkal és műholdas internettel ellátott iroda épületeket biztosítani a LEO közel 150, és az IBOX több mint 400 munkatársának.

A fronton szolgáló kollégák segítése

Míg a háborús helyzet mindenkire hatással van, a LEO több munkatársa is jelenleg aktívan a fronton szolgál, mely Mariam szerint “megtiszteltetés.” A LEO egyenruhákkal és védőruhákkal támogatja őket, beleértve a golyóálló mellényt és alkalmanként drónokat is. A vállalat szintén adományozott 11 banki páncélautót, az emberek evakuálását elősegítve a Kijevi régióban, amelyek közül 3 megsemmisült a bombázások során, viszont szerencsére emberi áldozata nem volt az eseményeknek. Ez ismét csak arra emlékeztet, hogy mennyire rendkívüli is ez a helyzet – még a Mariam-mal történő interjúm is. Itt van egy fintech cég, és sok másik, amelyek folytatják a működést – kibertámadások ellenére – míg az munkatársaik háborúba vonulnak, és váratlanul bármikor rakétatűz alá kerülhet az ország bármely pontja. Az elmúlt években nem először, de ismét eluralkodnak rajtam az érzelmek, de szerencsére itt Rung András az Ergomaniatól becsatlakozott a videóhívásba, és feltett pár UX-szel (User Experience – Felhasználói Élmény) kapcsolatos kérdést. Ezek közt például, hogy ilyen helyzetben amikor az idő és a pénz is prémium értékkel rendelkezik, a UX-re luxusként tekintenek-e az ukrán vállalkozások?

A valamelyest luxuscikk

Mariam elgondolkozik a kérdésen, és egyetért, hogy jelenleg az UX valamelyest luxusként jelenik meg. Azonban az online banki szolgáltatások és e-tárcák elterjedésével a sikeres fizetések erősen múlnak a zökkenőmentes folyamatoktól. A felhasználók nagy része egy-kattintásos megoldásokat, és egyszerűen értelmezhető appokat és folyamatokat várnak. Így a kereslet megvan a jó UX-re, viszont… ez drága. András a saját Ukrajnai látogatásait felelevenítve megemlíti, hogy rengetegen használták a mobiljuk, főleg fiatalabbak, “de még” mondja András “az idősebb generáció is.” A mobil telefon valóban fontos tényező pénzügyi szolgáltatásoknál? Mariam már említette a Monobank-ot, amely egy kizárólag mobil bank, gyorsan növekvő felhasználó bázissal. “Az emberek már nem akarják a webes verzióját használni a banki szolgáltatásoknak és más egyéb szolgáltatásoknak sem. Sokkal kézenfekvőbb mobillal vagy okosórával fizetni.” Jelenleg kb. 40%-a fizetéseknek NFC (Near Field Communication- Közeli Rádiófrekvenciás Kommunikáció) eszközökkel történik, és Mariam szerint ez a szám a jövőben csak nőni fog.

A készpénz a király?

András következő kérdése a készpénzhez való jelenlegi hozzáállás, és annak a gazdaságban betöltött szerepéről szólt. Mivel egyre többen használnak mobilos szolgáltatásokat, ez azt hordozza magával, hogy a készpénz egyre kisebb szerepet játszik? Mariam válasza az, hogy igen, viszont ez valószínű csak átmeneti. Elmeséli, hogy a háború kezdeti hónapjaiban sok üzletben, hotelban, benzinkúton nem fogadtak el kártyás fizetést, mivel senki nem volt biztos benne, hogy a bankrendszer stabilan megmarad. Aztán a Nemzeti Bank lehetővé tette készpénz felvételét több gyógyszertárban, boltban, és benzinkúton is benzin, élelmiszer és egyéb alapvető cikkek vásárlása során. A háború előtt a készpénzes fizetések nagyjából a tranzakciók 20%-át tették ki, ez a szám azóta növekedett Mariam szerint. Fontos marad majd a készpénz szerepe? Mariam szerint a háború után, és miután Ukrajna majd az európai pénzügyi rendszerbe beintegrálódik, a készpénz használata ismét csökkenni fog.

Európai Integráció

Az európai integráció a Mariam által látott jövőkép része, a háború után a PSD2 adoptálásával és a SEPA (Single Euro Payments Area) zónába való belépéssel. Ez növekedést jelent az ukrán Fintech cégeknek? Az Európával való integráció sok munkát igényel a fintechek részéről, jegyzi meg Mariam. Rengeteg lehetőség lesz, és a UX nagyon fontos szerepet fog játszani a jelenleg nagyon is különböző piacok egyesítésében. “Még az is elképzelhető, hogy Európai cégek is eltanulnak és alkalmaznak pár dolgot az ukrán cégektől, termékekből, szolgáltatásokból.”

Lényegében egy kölcsönösen hasznos felállás, amiből mind az ukrán, mind az európai fintech cégek nyertesként jönnek ki. Itt András megemlítette, hogy sok Fintechben dolgozó ember és UX dizájner már elhagyták Ukrajnát és máshol folytatják munkájukat, szóval az a kérdés, hogy ezek az emberek visszatérnek majd? Erre lehetetlen pontos választ adni, de Mariam véleménye egyértelmű ezzel kapcsolatban: Nagyon meleg fogadtatásban volt része amikor Lengyelországba költözött, viszont a szíve Ukrajnához áll legközelebb, és amint adott lesz a helyzet, és biztonságos lesz visszatérni, ő mindenképp így fog tenni. Szerinte csak az idő tudja megválaszolni, hogy még rajta kívül hányan fognak így tenni, hogy közösen építsék újra az országukat.

Új rendszerek, új kezdeményezések

Időközben új fejlemények alakultak az ideiglenes otthonában, Lengyelországban, mivel az újonnan alapult IboxPay készpénzes terminálokat szerelt fel boltokban, leginkább a sok jelenleg ott élő ukránnak egy féle próba szolgáltatásképp. Ezen felül még az Egyesült Királyság kapuin is kopogtatnak, új online fizetési megoldások formájában – ez a fejlesztés a háború kezdete után indult el. Számomra elképesztő, hogy amikor más ukrán cégek fő célja mindössze a túlélés volt, közben a LEO új területekre tört be. “Megvan ez a vállalatcsoport és a bank, és most európai pénzügyi vállalatokkal is bővítjük a struktúránkat, hogy együttesen fejlődhessünk,” mondja Mariam. Ahogy leírja teljesen logikusnak, már-már egyszerűnek hangzik, de ugyanakkor leírta számunkra, hogy a háború első szakaszában majdnem minden teljesen leállt. “Először minden műveletünket befagyasztottuk, mivel nem tudhattuk, hogy milyen szabályozásokat fog hozni a Nemzeti Bank, vagy hogy mik lesznek az új, hadi állapotban érvényes munka körülmények.” A szabályzó testület viszont kifejezetten gyorsan tisztázta a helyzetet számunkra, és ezt követően a LEO előtt sok munka állt, hogy áttekintse és megváltoztassa a műveleteit és folyamatait – mindezt nagyrészt akadozó interneten történő kommunikációval. De most már minden jól működik? Mariam arcára igazából szavak nélkül is látszott a válasz, majd azt mondta “Igen, minden jól működik, amikor van áram, és persze amikor van internet. A készpénzes terminálok is kérdéses helyzetben vannak, mivel természetesen ezek is árammal működnek. Ez megoldható generátorok segítségével, de ezek jelenleg nehezen elérhető cikknek számítanak Ukrajnában.”

Az interjú időpontjában országszerte áramszüneteket tapasztaltak és a készpénzes terminálok 80%-a üzemen kívül volt, amely üzemzavar még csak 1 napig sem tartott, 24/7-es munkavégzéssel a gyors helyreállítás és a működés biztosítása érdekében. Ezekkel a megpróbáltatásokkal együtt is, 2022-ben a LEO által kezelt fizetések mennyisége 6%-kal nőtt a Nemzeti Bank szerint.

A fintech növekedéséről és a LEO terveiről beszélni anélkül, hogy a háborút megemlítenénk majdnem lehetetlen, és ez egyértelmű a Mariam Matiashvili-vel folytatott interjúmban is. De hogyan is lehetne anélkül? A háború egész Európára hatással van, sőt, az egész világra, de az ukrán emberek életében ezek a következmények sokszorozódva érződnek. Az, hogy egyáltalán megmaradnak cégek és vállalatok ilyen nehéz időkben testamentuma a kitartásuknak és erejüknek. És hogy egy nagy fintech cég, mint a LEO ezek mellett még növekedni is tudott az már-már csodának tekinthető, egy ideiglenes irodákban szétszórt csapat irányítása alatt, akik együtt dolgoznak azon, hogy a kerekeket mozgásban tartsák.