Ázsiában az emberek nagy része úgynevezett szuperappokon keresztül oldja meg a legtöbb dolgot az életében az ételrendeléstől az utazáson keresztül egészen akár kölcsönök felvételéig. Európában és Észak-Amerikában a szuperappok viszont kevésbé népszerűek — mi ennek a különbségnek az oka,  és mit hozhat a jövő?

1,38 milliárd aktív user: ennyien használják a kínai WeChat appot havonta, amivel ez a hatodik legnagyobb közösségi felület a világon, azzal a megjegyzéssel, hogy ez valójában nem is, pontosabban nem is csak közösségi hálózat. Bár 2011-ben eredetileg üzenetküldő appnak indult, és a userek akár fél órákat is eltöltenek egy alkalommal rövid videókat pörgetve a felületén, a WeChat ezen kívül még számos szolgáltatást kínál: fizetni lehet vele, online vásárolni, utazást foglalni, ételt rendelni, vagy csak elütni pár üres percet egy minijátékkal. Nem véletlenül érdemelte ki az „első szuperapp“ jelzőt, ami még akkor sem túlzás, ha épp a cég egy korábbi vezetője, Kevin Shimota nevezte így egy nemrég megjelent könyvének a címében.

Maga a szuperapp szó a Blackberry alapítójától, Mike Lazaridistől ered, aki már a 2010-es Mobile World Congressen tartott beszédében előrevetítette a jövőt. Úgy definiálta ezeket, mint „számos alkalmazás zárt ökoszisztémáját, amelyet az emberek minden nap használnának, mivel annyira zökkenőmentes, integrált, kontextusba helyezett és hatékony élményt nyújtanak.” Ami akkor még csak egy koncepció volt, most már a világ több részén az internetes piac meghatározó, egyik legfontosabb összetevője. A Gartner kutatócég a 2024-es Hype Cycle előrejelzésében a szuperappok előretörését a 3 legfontosabb jelenség között említette (a másik kettő az AI, illetve a személyes adatok felhasználásával kapcsolatos növekvő aggodalom volt, nem meglepő módon).

A szuperappok evolúciója a tuk-tuktól a kriptóig

Az ötlet, hogy a felhasználók egy helyen találjanak meg mindent, persze nem új, sőt valójában ősi: az internet hőskorában, bőven az okostelefonok előtt a nagy szereplők mind „portálokat“ építettek, mint a Yahoo! vagy az AOL, amiknek a célja tulajdonképpen hasonló volt: kaput nyitni a különböző internetes szolgáltatások felé egyetlen helyről. A szuperappok ezt a koncepciót élesztik fel, viszik tovább, csak most már összehasonlíthatatlanul magasabb szinten. A jelenség főleg Ázsiára jellemző, de mindenhol a világon felütik a fejüket szuperappok, a legkevésbé egyébként a globális Nyugaton, aminek az okaira még visszatérünk.

A WeChat példáján nagyon jól végigkövethető ez a folyamat: az app eredetileg egyszerű üzenetküldőként indult 2011-ben (eredetileg Weixin néven), majd nem sokra rá bevezettek egy kezdetleges newsfeedet, hasonlót a Facebookéhoz, amit ún. hivatalos accountok, azaz cégek is használhattak marketing- és ügyfélkapcsolati célokra. 2013-ban a mobilfizetés bevezetése volt az áttörés: a felhasználók nemcsak egymásnak tudtak így pénzt küldeni, de lehetett használni online és offline fizetésre, sőt közüzemi számlák fizetésére.

Ez egybeesett a kínai mobil-és mobilfizetés-boommal, mondhatni a WeChat jókor volt jó helyen. A fejlődés onnantól töretlen, 2017-ben bevezették az ökoszisztémán belüli mini-appokat, amiken keresztül a cégek különböző szolgáltatásokat nyújthattak, online kereskedéstől kezdve az ételkiszállításon keresztül a fuvarmegosztásig, és még millió egyéb dolgot, mindezt anélkül, hogy a usernek el kéne hagynia az appot. (A „millió egyéb dolog“ egyébként nem költői túlzás: a WeChatben valóban több mint egymillió különböző szolgáltatás érhető el.)

Fuvarszervezéstől a digitális bankig és mikrohitelekig

Nagyon hasonló utat járt be a többi szuperapp is Ázsiában: az indonéziai Gojek egy kicsi motoros taxis szolgáltatásból nőtte ki magát. A neve is innen jön: az „ojek“ motoros taxit jelent, és a cég 20 ilyennel indult 2010-ben. Öt évvel később lőtték ki az appot, a többi már történelem: hamarosan ételkiszállítás, fizetési megoldás, sőt takarítás is került a szolgáltatások közé. A szingapúri központú (de egész Délkelet-Ázsiában szolgáltató) Grab sztorija is hasonló.

Az alapötlet itt is a fuvarszervezés volt — sőt: a biztonságos fuvar, az egyik alapító Kuala Lumpur-i szörnyű taxis élményeiből táplálkozva —, várostól függően a tuk-tukoktól a taxiig, innen nőttek odáig, hogy elindították Szingapúr egyik első digitális bankját. Ráadásul nagy szociális érzékenységgel: itt a hangsúly a megfizethető, gyors (akár percek alatt elbírált) mikrohiteleken van — a régióban ugyanis nagy probléma az uzsorások tevékenysége, akik könnyen adósságcsapdába lökhetik az embereket.

A japán fejlesztésű, de Taiwanon, Indonéziában és Thaiföldön is népszerű Line vagy a dél-koreai KakaoTalk is üzenetküldő alkalmazásként indult, innen nőttek a saját régiójukban meghatározó szuperappokká — olyannyira, hogy a Line nemrégiben saját kriptopénzt is indított. És persze meg kell említenünk még a másik kínai óriást is, az 1,3 millárd felhasználóval rendelkező Alipayt is, ami ugyan eleve fizetőalkalmazásként indult, de már ugyanúgy elérhető belőle fuvarmegosztás, utazások, sőt orvosi vizsgálatok foglalása és sok egyéb szolgáltatás is.

Szuperappok: miért éppen Ázsia?

Neha Mehta, a One Stop című, a szuperappokkal foglalkozó könyv szerzője négy pontban foglalja össze, miért pont az ázsiai talaj volt a legalkalmasabb arra, hogy szuperappok nőjenek ki belőle.

• A magas mobil- és okostelefon-penetráció természetesen meghatározó tényező: az USA mellett Kína, India és Indonézia a négy legnagyobb okostelefon-piac a világon. Indonéziában a lakosság 74, Kínában 57, Indiában 54%-a rendelkezik okostelefonnal, és az internethasználat az utóbbi években erősen áttevődött ezekre az eszközökre. Az, hogy ennyire támaszkodnak itt a mobil platformra, megágyazott annak, hogy sokkal inkább ezeken az appokon keresztül vegyenek igénybe szolgáltatásokat az emberek.
• Az ezzel párhuzamos másik fontos tényező, hogy errefelé hatalmas a bank nélküli (unbanked) populáció, azaz azok, akik nem vagy alig férnek hozzá alapvető banki szolgáltatásokhoz. A Világbank 2021-es jelentése szerint a világon 1,7 milliárd ember tartozik ebbe a körbe, Délkelet-Ázsia lakosságának több mint 70%-a. A bank nélküliséget úgy kell érteni, hogy ezen emberek többségének az olyan szolgáltatások sem érhetők el, mint például a pénzkivétel.

  

  A szuperappok itt lényegében átveszik a bankok szerepét: az emberek tarthatnak a digitális tárcában pénzt (nincs szükség minimális összegre, mint sokszor egy bankszámla nyitásához), köthetnek biztosítást, fizethetnek számlát, és felvehetnek mikrohitelt, ahogy például fent a Grab példáján is láthattuk. (Nyilván ez Koreában vagy Japánban nem elsődleges szempont, de Indonézia vagy India bizonyos területein nagyon is).

• A harmadik faktor, hogy sok kisvállakozó szeretne — vagy muszáj neki, hiszen annyira elterjedt — elektronikus fizetést fogadni. A szuperappok akkor léptek be a piacra, amikor a tradicionális kártyaszolgáltatók még nem alakítottak ki erős pozíciókat, sőt tíz éve még nem is nagyon figyeltek oda az elektronikus kereskedésre. Korábban az elsődleges fizetési mód a készpénz volt, így innen csak egy (bár jelentős) lépés volt, hogy ne a casht, hanem a mobilt húzza elő az ember fizetéskor egy boltban vagy akár a piacon is.Kínában például már az Alipay az elsődleges fizetési mód, 900 millióan használják belföldön. A vállalkozásoknak annyi a dolguk, hogy nyitnak egy céges accountot, és máris fogadhatnak fizetéseket. Ehhez még hozzájönnek az olyan, állami kezdeményezések, mint például a demonetizáció — a fizetőeszköz kivonása — Indiában, ami megágyaz az olyan szolgáltatások, mint a Paytm vagy a BharatPe nevű digitális tárcák térhódításának.
• A negyedik szempont, hogy Ázsiában kevesebb figyelmet kap a személyes adatok védelme — a felhasználók egyszerűen nem aggódnak annyira a személyes adataik miatt, sokkal inkább az előnyökre és kényelemre fókuszálnak, mint az árengedmények vagy a cashback.

Latin-Amerika: a következő feltörekvő piac?

Az Ázsiában meghatározó trend Latin-Amerikában is egyre inkább jelen van, itt is elterjedt jelenség a szolgáltatások, fizetési megoldások, kiszállítás egyre nagyobb integrációja egy-egy közös platform alá. A fintech megoldások erőteljes jelenléte ugyanúgy nem véletlen, mivel Dél-Amerikában is sok terület van, amely kevésbé ellátott hagyományos banki szolgáltatásokkal, így itt a digitális tárcák és egyéb fizetési megoldások nagy szerepet játszanak.

A szuperappok piacán a Kolumbiából indult Rappi vitathatatlanul a legismertebb. Ez a cég is ételkiszállítással indult, de később az online vásárlás, utazásfoglalás, sőt a covid alatt különböző szórakoztatóipari termékek, mint játékok és zenestreaming is a portfóliójába került. Fizetési megoldásuk a RappiPay pénztárca, de a hagyományosabb pénzügyi terület felé is nyitottak, a Visával közösen bankkártyákat is kiadnak, sőt 2022-ben hagyományos banki licencre is szert tettek.

Hagyományos bankok, távközlési cégek is beszállnak

Az argentin Mercado Libre, a régió nagy részén jelen lévő e-kereskedelmi óriás szintén régóta terjeszkedik ebbe az irányba: hatalmas, több száz milliós felhasználói bázisára és a saját, Mercado Pago nevű fizetési platformjára építve olyan ökoszisztémát épített, ahol a felhasználók és a cégek is megtalálják a számításukat: utóbbiak számára nem csak kereskedelmi platformot, de még hirdetési szolgáltatásokat is kínál.

A régió erős szereplőin túl az egyes országokban persze más versenyzők is labdába tudnak rúgni: Brazíliában például a Magazine Luiza (Magalu) említhető, amely kiskereskedelmi gyökerekkel rendelkezik, de mára átalakult szuperalkalmazássá, integrálva az e-kereskedelmet, egy digitális pénztárcát (MagaluPay) és a kiszállítást, logisztikát. A jellemzően online kereskedelemből, ételkiszállításból indult főszereplőkön túl a hagyományos bankok, sőt még sok távközlési cég is felismerte a szuperappokban, vagy legalábbis a fintech megoldásokban rejlő lehetőségeket, és saját digitális platformokat, fizetési megoldásokat, digitális pénztárcákat indítanak, és meglévő ügyfélbázisukra építve terjeszkednek.

Nyugaton a helyzet (még) változatlan

Az, hogy Nyugaton ez a modell nem igazán terjedt el, szintén visszavezethető néhány történelmi és kulturális okra. A „régi“ techóriások, például a Google, az Apple, az Amazon, a Meta – vagy pénzügyi területen: a Visa és a Mastercard – mind nyugatiak, és mindannyian többé-kevésbé dominálnak egy-egy szektort, amihez foggal-körömmel (és persze hatalmas pénzügyi és technológiai erőforrásokkal) ragaszkodnak is, ami megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi új szereplők belépését. Ez a világ ráadásul sokkal kompetitívebb, mindegyik szereplő a saját területét próbálja dominálni, ami inkább specializált szolgáltatások, és nem az integráció felé mutat.

Nyugaton a személyes adatok védelme mind az egyes emberek esetében, mind a kormányzati szabályozásban sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Ez okozhat ellenállást a szuperapp-elképzeléssel szemben, az emberben felmerülhet, hogy pontosan kivel és hogyan osztja meg a személyes, pénzügyi, helyadatait és egyebeket. A szabályozás is, mint pl. a GDPR Európában korlátozza, hogy ki milyen adatot gyűjthet és oszthat meg, ami megnehezíti az ilyen típusú integrációt. Ha már szabályozás: a korábbi évek antitrösztügyei is óvatosságra intenek, egy potenciális szuperapp könnyen olyan helyzetbe kerülhet, hogy monopóliumellenes eljárás alá vonják, sőt akár feldarabolják.

A nyugatiak emellett sokkal inkább hozzászoktak, hogy külön appot használnak különböző célokra — máshol vásárolnak, keresnek, csetelnek és bankolnak. Ez a mélyen berögzült szokás megnehezítheti egy szuperapp bevezetését. A pénzügyi világ is sokkal fragmentáltabb, sokféle debit- és kreditkártyával, egymással versenyző neobankokkal, digitális tárcaszolgáltatásokkal. Ez éles kontrasztban áll a viszonylag egységes mobilfizetési megoldásokkal Ázsiában, ami megkönnyítette a szuperappok térnyerését.

Óvatos lépések Nyugaton a szuperappok ügyében

Azért ne gondoljuk, hogy nincsenek próbálkozások, vagy hogy ne nőhetne ki egy szuperapp Nyugaton is egy már jól bejáratott szolgáltatásból. Vegyük egyből a Metát, ami régóta próbálkozik azzal, hogy minél inkább magához kösse a felhasználóit újabb és újabb szolgáltatásokkal. A Facebook Marketplace, a Meta Pay, a Messenger és a Whatsapp integrációja, sőt a Facebook Társkereső (!) mind-mind ebbe az irányba mutat. Nyilván túlzás lenne a Facebookot a klasszikus értelemben szuperappnak hívni, de mindenképpen tesz óvatos lépéseket ebbe az irányba.

Az Uber is hasonló óvatos lépésekkel terjeszkedik, az Uber Eats-szel több országban versenyzik az ételkiszállító szolgáltatásokkal, de bevásárlás, sőt most már csomagszállítás is elérhető. (Hasonló mozgás figyelhető meg az eredetileg ételkiszállító appoknál, mint a Foodpanda vagy a Wolt: itt is bekerült a bevásárlás a szolgáltatások közé, nyilván nem függetlenül a covidos idők kihívásaitól.) És muszáj megemlíteni Elon Musk X-ét is (korábban Twitter). Musk is azzal az ambícióval vágott bele az átnevezésbe, hogy az X-ből egy „everything appot“ csinál, aminek egyelőre nincs túl sok jele, de ki tudja, mi lesz belőle.

Ezzel együtt a fent kifejtett okok miatt amire Nyugaton szuperapp-téren számíthatunk —  legalábbis a közeljövőben —, az inkább az ezekhez hasonló kisebb integrációk, mint a fizetési megoldások bevezetése egy közösségi szolgáltatásba. Ez az átfogó gondolkodásmód valószínűleg inkább kisebb, konkrét területeken jelenhet meg, mint a pénzügyek, mobilfizetés, amire jó példa lehet a magyar Simple, ami egy helyre gyűjti a mindenféle „vásárolható“ dolgokat, a buszjegytől a parkoláson keresztül a mozijegyig vagy ételrendelésig és amin az Ergomania is dolgozott annak idején.