Amikor egy olyan cég, mint a Shopify, amely erős dizájnközpontúságáról ismert, eltörli a UX megnevezést a pozícióiból, az garantáltan hullámokat vet az iparágban. Carl Rivera, a cég dizájnfőnöke azzal magyarázta a lépést, hogy az AI ma már képes kezelni az alapvető designkérdéseket, így az emberi tervezőknek az ízlésen és affinitáson alapuló, „felejthetetlen” élmények megalkotására kell összpontosítaniuk. Kijelentése persze vitát kavart, amely megosztotta a közösséget a leértékelődéstől való félelmek és a szakmai evolúcióról szóló elméletek között.

Szakmai körökben nemrég az a hír keltett feltűnést, hogy a Shopify, egy széles körben dizájncentrikusnak ismert vállalat, bejelentette, hogy elhagyja a UX megnevezést a pozícióneveiből. Carl Rivera, a cég Product Design-vezetője egy rövid X-posztsorozatban magyarázta el a döntést: „Épp most töröltük el a UX-et mint titulust a @Shopify-nál. Ugyanez vonatkozik a Content Designra is. Ha tervezel, Designer vagy. Ha írsz, mostantól Writer vagy. Egyszerűbb. Jobb.”

A hír azonnal spekulációkat indított el a szakmai fórumokon, a reakciók a meglepetéstől és a cinizmustól a mélyebb elemzésig terjedtek. A téma érzékeny pontot érint, és egy elkerülhetetlen kérdést vet fel: jelent-e ez a lépés valamit a szakma jövőjére nézve?

Aggodalmak a UX-szakmában

A vita két fő, gyakran szögesen ellentétes gondolkodásmódot tárt fel. Az egyik oldalon ott van a pesszimistább tábor, amely ezt egyértelműen negatív fejleménynek tekinti, és több mélyen gyökerező aggodalmának ad hangot:

• A felelősség felhígulása: Az egyik leggyakoribb félelem, hogy ha senkinek a titulusában nem szerepel a UX, akkor ki a végső felelős a felhasználóért? A kritikusok attól tartanak, hogy ez a lépés azt sugallja, a cég kevesebb hangsúlyt fektet majd a klasszikus, felhasználóközpontú kutatási és tervezési folyamatokra, amelyek a szakma gerincét alkotják.
• A „generalista”-csapda és a specializáció leértékelődése: Sokan attól tartanak, hogy az új, általánosabb Product Designer szerep arra kényszeríti a szakembereket, hogy mindenhez értsenek – a kódolástól az üzleti stratégiáig. Ez a mély, specializált tudás (például a kutatás, interakciótervezés és akadálymentesítés területén) leértékelődéséhez és eróziójához vezethet. Felveti a kérdést, hogyan lehet egy ilyen modellben egyértelműen meghatározni a szakmai mélységet és szenioritást.
• Eltolódó hatalmi dinamikák: Ez a változás a termékmenedzsment kezére is játszhat. Azzal, hogy a designereket a Product ernyő alá vonják, gyengülhet a design mint a felhasználói érdekeket képviselő részleg különálló hangja. A félelem itt az, hogy a designerek végrehajtókká válnak, akik a termékmenedzserek üzleti céljait és funkciólistáit szolgálják ki, ahelyett, hogy egyenrangú partnerként képviselnék a felhasználó szempontjait.
• A mesterséges intelligencia árnyéka: vannak olyan felvetések, hogy ez a lépés előfutára lehet egy olyan jövőnek, ahol az ismétlődő UX-feladatokat (drótvázazás, egyszerű kutatások összegzése, UI-komponensek generálása) az AI veszi át.
• A Product Designer titulus kétértelműsége: Sokan rámutattak, hogy a Product Designer titulus rendkívül inkonzisztens az iparágban. Néhány cégnél (pl. Meta) ez egy erősen vizuális, UI-fókuszú szerepkör, míg másoknál (pl. Google) egy teljes spektrumú, stratégiai UX-készségtárat fed le. Így sokan azzal érvelnek, hogy Rivera „Egyszerűbb. Jobb.” állítása nem állja meg a helyét, mivel az új címke legalább annyira kétértelmű, mint a régi.

A UX design művészet, nem tudomány

A másik oldalon azonban ott áll Carl Rivera hivatalos érvelése, amely messze túlmutat egy egyszerű szervezeti változáson. Első pillantásra a magyarázat a radikális egyszerűsítésről szól.

A lényeg azonban a későbbi posztjaiban rejlik. Rivera szerint a cél az, hogy „megszabaduljunk azoktól a kifejezésektől, amelyek a szakmánkat inkább tudománnyá, mint művészetté teszik”. Az ő nézete szerint a dizájn szerepe alapvetően megváltozik az AI korában: „Az AI bárki számára lehetővé teszi, hogy használhatóvá tegyen dolgokat: a mi dolgunk, hogy felejthetetlenné tegyük őket.” Lényegében azt állítja, hogy a használhatóság, a klasszikus UX egyik alappillére, egy olyan alapszintté válik, amely automatizálható.

Rivera elképzelése szerint az emberi tervező hozzáadott értéke már nem abban rejlik, hogy használhatóvá tesz dolgokat, hanem a szubjektívebb, nehezebben mérhető minőségekben. Ahogy ő fogalmaz: „Ízlés alapján veszünk fel embert. Esztétika, nézőpont alapján. Ez a különbség a hasznosság és az affinitás között. Bárki tud egy jó alapszintet generálni: a designerek a csúcsra törekednek.” Rivera tehát egy olyan jövőről beszél, ahol a designer nem egy folyamatokat futtató és metrikákat optimalizáló mérnök, hanem egy egyedi ízléssel és vízióval rendelkező alkotó, aki érzelmi kapcsolatokat és „felejthetetlen” élményeket teremt.

A valóság a címkéken túl

Először is felmerül egy pragmatikusabb, szinte cinikus kérdés: Lehetséges, hogy a szakma túl sokat olvas bele egyetlen cég belső döntésébe? Elképzelhető, hogy Rivera új vezetőként egyszerűen csak a saját kézjegyét akarta otthagyni a szervezeten egy nagy bejelentéssel. A nagyvállalatok világában nem ritka, hogy az új vezetés egy látványos, még ha csak szimbolikus változtatással is jelöli ki a területét. Ebben az olvasatban a UX címke elhagyása nem feltétlenül egy mély filozófiai mérföldkő, hanem egy vezetői döntés, ami pontosan azt jelenti, amit a felszínen látunk: egy átszervezést.

Ez a lehetőség azonban nem teszi a felvetett kérdéseket kevésbé érdekessé. Sőt, talán még izgalmasabbá is, hiszen rávilágít, mennyire függ a dizájn sorsa a szervezeti kultúrától és a vezetői szándéktól. De a titulusoktól függetlenül, hol rejlik valójában a UX igazi értéke? Talán nem a névjegykártyákon vagy a LinkedIn-profilokon, hanem a folyamatokban, a gondolkodásmódban, a kézzelfogható végeredményben. Egy címke megváltoztatása keveset jelent, ha a mögöttes vállalati kultúra és folyamatok nem változnak vele együtt.

Az igazi cél nem egy új titulus, hanem egy UX-érett szervezet

A Shopify döntése körüli vita – legyen szó filozófiai evolúcióról vagy egy új vezető hatalmi lépéséről – elfedheti a legalapvetőbb kérdést. A UX Designer kontra Product Designer címkékről szóló vita az iparág változó – és gyakran alacsony – szintű dizájnkultúrájának és integrációjának tünete, nem pedig a kiváltó oka. A valóban kritikus kérdés bármely szervezet számára nem az, hogy minek nevezi a UX-eseit, hanem az, hogy a felhasználóközpontúság elvei mennyire mélyen ágyazódnak be a kultúrájába, folyamataiba és stratégiai döntéshozatalába.

Ez a UX-érettség lényege. Egy magas érettségű szervezetben, ahol a felhasználói kutatás bevett gyakorlat, a csapatokon átnyúló együttműködés zökkenőmentes, és a vezetés stratégiai partnerként tekint a designra, egy titulusváltás valóban lehet egy egyszerű nyelvi kiigazítás.

Azonban egy alacsony érettségű szervezetben ugyanez a lépés katasztrofális lehet. Egy erős, kialakult, a felhasználói érdekeket képviselő kultúra nélkül a UX titulus eltávolítása könnyen vezethet pontosan ahhoz a felelősség-felhíguláshoz és a kutatás leértékelődéséhez, amitől a szakma tart. A címke ebben a kontextusban egyfajta pajzsként működik – egy formális emlékeztető egy olyan funkcióra, amely még nem teljesen integrálódott.

Ezért az igazi tanulság itt az, hogy maga a titulus irreleváns a mögöttes szervezeti érettség nélkül. A végső cél bármely, boldogulni vágyó vállalkozás számára nem az kellene legyen, hogy a Szilícium-völgy legújabb névtrendjeit hajszolja. Hanem az, hogy egy valóban felhasználóközpontú kultúrát építsen kemény, szisztematikus munkával.