Vajon hány leendő finteches mondta korábban: „Ha felnövök, nagyon szeretnék a fintech területen dolgozni”?
A válasz: egy sem, mert a fintech nagyon újkeletű dolog. Talán voltak, akik érdeklődtek a pénzügyek vagy a technológia iránt, de a két terület összekapcsolása a ma ismert formában nem létezett. Mindezt csupán azért említem, mert lenyűgöző, hogy egyesek milyen utat jártak be, hogy eljussanak jelenlegi pozíciójukba.

Grúziában például, Tamaz Georgadze iskolai tanárai a fiú 12 éves korára már nem tudtak mit tanítani neki. 15 éves korára megszerezte az egyetemi diplomáját, majd egy németországi PhD-ösztöndíjjal agrárgazdaságtant, később nemzetközi gazdaságtant, végül pedig jogot tanult. Ezen a ponton, elmondása szerint: „valójában nem tudtam, hogy mit csináljak – furcsa módon keveredett bennem a minden és semmi érzése”.

Hamburgban, Clas Beese üzleti tanulmányokat folytatott, vállalkozási szakirányon, majd egy startup központot vezetett, ahol segített másoknak finanszírozást szerezni a cégeikhez. Sebastian Schäfer eközben Frankfurtban ledoktorált viselkedési közgazdaságtanból, ami érintette a játékelméletet és a kísérleti közgazdaságtant is.

És ott van még Cornelia Schwertner, aki valamivel fiatalabb a többieknél (2020-ban a Capital Magazin 40-en 40 alatt („40 under 40”) fiatal elitjének tagja), és aki egy évtizedet töltött a háttérben a „klasszikus pénzügyi iparágban”, mielőtt 2016-ban átváltott a fintechre.

Tehát a napjainkban fintechként ismert színtér nagyon új jelenség, és íme a német fintech négy sokoldalú képviselője, akiket a hátterük egy talán meglepő jelenbe vezetett, illetve, akik – visszatekintve mégis úgy tűnik – folyamatosan haladtak a jelenlegi munkájuk felé.

A TechQuartier eredete

Dr. Sebastian Schäfer a TechQuartier társalapítója és ügyvezető igazgatója, amelyet 2016-ban alapítottak Európa finanszírozási központjában, Frankfurtban. A TechQuartier egy ökoszisztéma-építő és iparágak közötti innovációs platform, amelyet azért hoztak létre, hogy összehozza a startupokat, a vállalatokat és az új tehetségeket, hogy együtt dolgozzanak, találkozzanak, tanuljanak és együttműködjenek az új technológiák és digitális üzleti modellek terén. A tagságon alapuló közösség több mint 550 startupot, 50 egyetemi és vállalati innovátort és több száz potenciális alapítót számlál.

Sebastian, aki doktori tanulmányait követően a Goethe Egyetem üzleti inkubátorának, az Unibator-nak az ügyvezető igazgatója lett, a következőket mondja: „Az ember ellenőrzött környezetben próbálja megérteni a helyzeteket, hogy mélyebben feltárja az ok-okozati összefüggéseket. Érdekes jelenségekkel találkoztam, amelyek szervesen kapcsolódnak a vállalkozással és innovációval foglalkozó szakirodalomhoz, az önbizalomhoz és a túlzott önbizalomhoz, a bizalomhoz és együttműködéshez, valamint a kudarc stigmájához, és nem csupán a szervezeteken, hanem egy adott országon belül, illetve a különböző kultúrákban. Egy ponton azt gondoltam, hogy „ezt alkalmaznom kell a gyakorlatban, és meg kell néznem, hogy mit tudok felhasználni a viselkedési közgazdaságtanból a vállalkozói és a startup színtér megértéséhez”. Ezt követően, 2012 és 2016 között felépítettem az első fintechre összpontosító akcelerátort.

Egy fintech előtti fintech társaság

A „kudarc stigmája” Clas Beese számára valószínűleg ismerősen cseng, hiszen esetében nehéz út vezetett a finletter és a hamburgi Fintech Week vezérigazgatójaként elért jelenlegi sikereihez. 2010-ben otthagyta akkori munkáját, melyben más vállalkozások ösztönzésével foglalkozott, hogy megalapítsa saját, Finmar nevű peer-to-peer hitelezési platformját. Ez egy fintech cég volt, jól lehet, a kifejezés ekkoriban még nem terjedt el széles körben. „2013-ban kiléptünk az online térbe. 2015-ben pedig offline lettünk, azaz megbuktunk. Ezt a történetet ma már részletesen el tudom magyarázni, és sokat tudok mesélni a vállalkozói kudarcról, illetve arról, hogy ez milyen érzés valójában, illetve, hogy mit tanultam belőle.” De sok más vállalkozóhoz hasonlóan, Clas sem adta fel könnyen, és rátalált a „kurátori hírlevél” [Curated Newsletter] ötletére, amely áttekintést nyújtott a fintech területhez kapcsolódó németországi, illetve külföldi hírekről. „A finletter talán nem a legolvasottabb, de az elsők között voltunk, és még mindig relevánsak vagyunk. A fintech hírek világa azonban az elmúlt években eléggé megváltozott”. Részben a fenti változások eredményeként indította el Clas a fintech hetet [Fintech Week], amelyet minden ősszel Hamburgban rendeznek meg, és amely a különböző formájú és méretű fintech cégek találkozóhelye. Valószínűleg ez Németország legnagyobb fintech rendezvénye, amely olyan nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényeket foglal magába, mint a Nők a technológia területén [Women in Tech], a Digitális bankolási csúcstalálkozó [Digital Banking Summit], valamint a talányos elnevezésű Landolj a Holdon [Land on Moon] konferencia. A finletterhez hasonlóan, Clas a Fintech Week esetén is a háttérben működő kurátori megközelítést alkalmazza, és arra kéri a vállalatokat, illetve előadókat, hogy egy adott kereten belül „tegyék a saját dolgukat”. Továbbra is bátorító és ösztönző szerepet tölt be

Aki korán kezdte

A Németországban diplomázott Tamaz Georgadze olyan lehetőségeket keresett, amelyek illeszkednek „a minden és a semmi furcsa keverékéhez”, és tíz évig a McKinsey tanácsadójaként dolgozott. Volt néhány bank az ügyfelei között, és az egyik legnagyobb és legjelentősebb egy grúz bank volt, amelyről úgy gondolta, hogy „sokkal több akadályt kell átugrania”, mint a hasonló európai bankoknak. 2007-2008 körül, a pénzügyi válság kellős közepén a McKinsey megbízottja lett az EMEA régió betéti és befektetési termékei terén. Tamaz felemlíti a Northern Rock esetét, amelyet az Egyesült Királyság kormányának hatalmas költséggel kellett megmentenie. Ez nem volt szokatlan a banki káoszban azokban a nehéz időkben. „A pénzügyi válság előtt sok bank teljes mértékben nagykereskedelmi finanszírozású volt, tehát a tőkepiacoktól függött” – magyarázza Tamaz. „Ki voltak téve a finanszírozási költségek hirtelen emelkedésének, ezért sokan közülük szívesen indítottak lakossági ajánlatokat.” Egy év alatt, miközben még mindig a McKinsey-nél dolgozott, Tamaz mintegy 100 workshopot tartott különböző bankokkal, amelyek lakossági betéteket szerettek volna kínálni ügyfeleiknek, akár helyben, akár határokon átnyúlóan az Európai Unióban.

A Rabobank és a MoneyYou az ABN Amro-tól – mindkettő Hollandiából -, valamint az észt BigBank már működött a német piacon, amikor Tamaz rájött, hogy nemcsak az ügyfelek számára nehézkes a betétgyűjtés, hanem a szolgáltatói oldalon sem zökkenőmentesek a dolgok. A legtöbb bank esetében túl sok infrastruktúra kiépítésére, illetve beruházásra volt szükség, aminek a közepes vagy kisebb bankok számára egyszerűen nem volt értelme. Ezek a bankok fix költségblokkokon ültek, ami nem tette vonzóvá sem a volumenek növelését, sem a felszámolást. „Egy közepes méretű bank szintén csak korlátozottan képes igazán jó online marketing kialakítására, mert szüksége van tehetségekre, tesztelési költségvetésre, stb”.

„Ez roppant fárasztó!”

Sok korlátozó tényező volt tehát a piacon, amelyekből Tamaz meglátta a továbblépés irányát: segíteni a más országokban számlanyitással küszködő fogyasztóknak, illetve, segíteni azoknak a szolgáltatóknak, akik egyébként nem tudnák megteremteni az infrastruktúrát, vagy a marketinget, és nem tudnák alkalmazni a skálázás előnyeit. „A banki integráció nehéz és időigényes vállalkozás. Alapvetően, maga az indulás eltartott majdnem egy évig (2012-2013), és a fenti idő nagy részét egyetlen bankkal való integráció tette ki. Tehát időbe telik a kiépítés, és aztán a piactérhatás – ha már kiépítettünk egy piacteret – nagyon nehezen megismételhető.” Az eredmény – nincsenek közeli versenytársak, akik az elsőként színrelépő társaság sarkára lépnének. „Mostanra a betétgyűjtő oldalon már majdnem 200 bank vesz részt. Tehát a változatos kínálat kiépítése, ami az ügyfelek számára kínált vonzó kamatlábakon keresztül erőt ad, sok időt és befektetést igényel, és nem garantált. Mindez roppant fárasztó. A piactér természetes illeszkedése vagy a platform természetes illeszkedése természetesen előnyt ad egy már megalapozott és skálázott szolgáltatónak.”

Mit rejt a név?

Mint például a Mazsola? Azért kérdezem, mert valóban Mazsola [Raisin] a neve annak a társaságnak, amelyet Tamaz még a McKinsey-nél „kezdett kitalálni”, két másik McKinsey-s kollégája, Michael Stephan, ügyvezető igazgató és Frank Freund, pénzügyi igazgató közreműködésével. És hogyan reagált a McKinsey arra, hogy a trió saját céget alapított? Tamaz szerint semmi probléma, a két cég között még mindig jó a kapcsolat, több régi McKinsey-s is csatlakozott a Raisinhez, illetve vannak, akik visszamennek.

És honnan jön a név? Nos, az eredeti céget „SavingGlobal”-nak hívták, Németországban és Ausztriában pedig a Raisin még mindig „WeltSparen” márkanév alatt fut”. A befektetők azonban nehezen tudták helyesen beírni a nevet a webes keresés során, és az új vállalat úgy döntött, hogy átnevezi magát. Minden érintett más ötlettel állt elő, a segítségül hívott tanácsadó pedig az ötletek 99%-át elutasította, egészen addig, míg legvégül előkerült a Mazsola [Raisin] szó, amely az angol nyelvben olyan szókapcsolatokban merül fel, mint például: felkelteni az érdeklődést [raising interest], bevételt termelni [raising earnings], pénzt szerezni [raising money]… Raisin – egy könnyen megjegyezhető szó, amely gyorsan megragad: Tamaz hozzáteszi, hogy a német nyelv szintén a „mazsolázni” szóval fejezi ki azt, hogy valamiből a legjobbat kivenni.

Híd a „hygge” felé

És ha már a neveknél tartunk, a „TechQuartier” és a „Finletter” már érthető, de mi a helyzet a Brygge-vel? Magyarázatot kérek. A Brygge weboldal tartalmaz egy hasznos hangmintát, amelyre kattintva elsajátítható a helyes kiejtés, amit én „Brug-geh”-ként határoznék meg. De ez német szó? Az alapító és vezérigazgató Cornelia Schwertner ismerteti számomra a koncepciót: „A cél az volt, hogy a név „B”-vel kezdődjön. Mindig is azt mondtam, hogy egy banki tevékenységhez kapcsolódó alkalmazásnak „B”-vel kell kezdődnie. Aztán jött a bankhoz vezető híd (németül: brücke) ötlete. És végül, de nem utolsósorban mindig is szerettem a „Hygge” kifejezést, amely dánul és norvégul is kényelemérzést jelent. Tehát a bridge és hygge összevonásával megszületett a Brygge.”

Mielőtt megismernénk a bankoláshoz vezető kényelmes hidat, amelyet a Brygge biztosít, hallgassuk meg Cornelia történetét arról, hogy milyen kitérőkkel jutott el odáig, ahol most van, készen arra, hogy (2022 decemberben) elindítsa első, hamburgi székhelyű saját startupját.

Miután Cornelia „félig jogot, félig közgazdaságtant” tanult, és a „klasszikus pénzügyi” ágazatban dolgozott, 2016-ban átváltott a fintech területre, egy Figo nevű, nyílt bankolással foglalkozó piaci szereplőnél, ahol ő lett a 20. számú alkalmazott. 5 évet töltött ott, mialatt a társaság kb. 150 alkalmazottra bővült, és tevékenységét kiterjesztette 5 országra. Ez idő alatt több piacváltás és cégösszeolvadás is történt, ami azt jelentette, hogy Cornelia sokat foglalkozott a német szabályozó hatósággal és a PSD2 kérdéseivel „A teljes back office jogi, szabályozási megfelelésével foglalkoztam, a területen működő b2b szereplőként. E mellett, részt vettem a bankok felé történő értékesítési ciklusban is, mivel – természetesen – mindig be kellett bizonyítanunk, hogy elég biztonságosak és elég védettek vagyunk ahhoz, hogy egy bankot vagy egy biztosítótársaságot kiszolgáljunk.” Az illetékes „kockázatkezelő hölgy” (és a kevés női alkalmazott egyike), Cornelia, valamint egyre növekvő csapata mindig ügyelt arra, hogy A Srácok ne tegyenek semmi olyat, ami nem felel meg a társaság engedélyének. Ebből a szempontból az volt a jó, hogy miközben mélyen benne volt a PSD2-ben, illetve a rohamtempójú szabályozási fejlesztésekben és megbízásokban, ugyanakkor megértette és empátiával fogadta a szabályozók aggályait is.

Európai szintű nézőpont

A fentiek eredményeképpen, a fintechek érdekében is sok lobbitevékenységet kellett folytatni a német hagyományos bankok kemény ellenállásával szemben, amelyeket aggodalommal töltött el a feltörekvő iparág. Cornelia megbízatása ezt követően egy Európa-szerte érvényesülő szemléletté alakult, ő pedig azon kapta magát, hogy rendszeresen utazik Brüsszelbe és Londonba, hogy érveljen a használati esetek mellett, illetve, annak biztosítására, hogy az új PSD2 API-k ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtsák, mint amelyek korábban is elérhetőek voltak. „Tehát jó kapcsolatokat építettem ki az egész európai nyílt bankolási piacon.” Ezek a kapcsolatok magukba foglalták „az előfutárok előtti szervezetet”, illetve azt, hogy Cornelia maga is társalapítója volt az Európai Fintech Szövetségnek, valamint a Raisinhez hasonló, feltörekvő piaci szereplőket. „Kis cégként persze nehéz időt kapni a szabályozó hatóságnál, ha nem az N26 vagy, és nem vagy még híres. Szóval rengeteget dolgoztunk, és közös ötletekkel álltunk elő. Mindig ez volt a munkám legjobb része – az, hogy hatással lehetek a szabályozással kapcsolatos fejlesztésekre, és valóban kapcsolatban állok azokkal.”

2020-ra azonban Corneliának már új tervei voltak, melyek keretében céltudatosabb tevékenységet akart végezni. Ez lenne tehát a Brygge, amelynek az ötlete éppen a világjárvány kitörésekor született meg. „Vissza kellett lépnem egy lépést: A PwC-nél kezdtem a karrieremet, a törvényszéki szolgáltatások szakterületén, nem sokkal a másodlagos jelzálogpiaci válság előtt. Így hét éven keresztül a csak a rossz oldalát láttam a bankszektornak és a pénzügyi piacoknak.” Eljött tehát az ideje, hogy Cornelia kilépjen a „mókuskerékből”, és átlépjen az emberi kapcsolatok világába, illetve eljött a Brygge ideje, melynek keretében, szaktudását hasznosítva, valódi hatást érhet el.

A hiányzó rész

E közben, Frankfurtban Dr. Sebastian Schäfer is mások segítésével és bátorításával foglalkozik – ugye emlékszünk, ő az, aki az önbizalmat és a túlzott önbizalmat tanulmányozta – amelyek a vállalkozói viselkedés fontos tényezői.

2015 táján Frankfurtban élénk vita folyt arról, hogy Európa bankolási fővárosa, „Bankfurt” vajon lemarad-e a fintechnek nevezett új területen. London, Tel Aviv és „még Berlin is” gőzerővel dolgozott a pénzügy és technológia új hibridjét ösztönző programokon és ökoszisztémákon. „Frankfurtban nagyon hiányzott a startup felhozatal, és nem voltak szoros kapcsolatok, sem az alapítók, sem a pénzügyi szolgáltatási iparág szereplői között. Ezért kértek fel arra, hogy dolgozzunk ki ötleteket a fenti helyzet megváltoztatására. Így született meg a TechQuartier”.

Ez még az előtt vált a növekvő startupok központjává, hogy a WeWork, a Mindspace és más nemzetközi coworking-szolgáltatók megjelentek volna a helyi piacon, illetve, hogy sok alapító rugalmasabb munkakörnyezetet keresett volna Frankfurtban, kevésbé korlátozó szerződéssel. A TechQuartier kezdettől fogva magas presztizsű belvárosi helyként működött, a 33 emeletes Pollux épületben. Ez is azt jelezte, hogy az állami részvénytulajdon, az egyetemek, a Hesseni Fejlesztési Bank és Frankfurt városa által támogatott szervezetnek komolyak a szándékai. A szervezet célja az volt, hogy nyereségesen működjön, miközben találkozóhelyet biztosít a hasonlóan gondolkodó fintech vállalkozók számára, illetve a városba csábítja a nemzetközi fintech színpad szereplőit.  A kormány is nagyon gyorsan felismerte a TechQuartier (vagy ahogyan gyakran rövidítik: „TQ”) értékét, illetve azt a potenciált, hogy az egész régió fejlődését elősegítheti. Sebastian szerint a TQ színre lépéséig nem igazán beszéltek frankfurti fintech-sztorikról, míg például Berlin nagyobb figyelmet tudott magára vonni. A TQ szerette volna ezt megváltoztatni, és kezdettől fogva egy olyan közösség létrehozására törekedett, ahol a startupok és a vállalatok együttműködése innovációt, valamint ehhez illeszkedő érdekes technológiákat és üzleti modelleket eredményez.

A fenti környezetre építve, Sebastien és csapata elkezdte egy szolgáltatási portfólió kialakítását, például gyorsító programokkal és képzési bootcamp-ekkel.

A tehetségek kinevelése

Talán részben Dr. Schäfer saját tudományos háttere miatt, a TQ egyik témaköre a tehetséggondozásra összpontosít, amelyet az egyetemekkel való szoros együttműködésen keresztül valósít meg. Ennek része, hogy a hallgatókat és fiatal szakembereket megismertetik a startupok világával, és segítik őket saját vállalkozásuk elindításában. Az AI Talents, egy másik TQ program, 2020-ban nyitotta meg kapuit a nemzetközi hallgatóközönség előtt, egy kilenchetes intenzív programmal, a vállalkozóvá válás iránt érdeklődő fiatalok számára.

Aztán ott vannak a partnerségi programok, mint például az UI Startup Academy-vel folytatott együttműködés. „Manapság kevés a tehetség” – mondja Sebastian. „Így ezek a programok nemcsak a TQ növekedéséről szólnak, hanem arról is, hogyan tudjuk az egész régiót népszerűsíteni, illetve lehetővé tenni, hogy az innováció melegágyává váljon.” A legújabb kezdeményezés – 2022 szeptemberétől – a H_Ventures, egy héthetes „vállalkozás- felkészültségi” program, amely biztosítja az egy életképes csapat felépítéséhez, illetve az adatvezérelt vállalkozások indításához szükséges ismereteket és kapcsolatokat azok számára, akik most először alapítanak vállalkozást. A H_Ventures azért jött létre, hogy képessé tegye a különböző hátterű új vállalkozókat arra, hogy adatokat, gépi tanulást és mesterséges intelligenciát használó vállalkozást indítsanak, illetve „olyan bevándorlók jelentkezését is várják, akik a technológia területén szeretnének vállalkozást indítani, és B1 szintű német nyelvtudással rendelkeznek.” Ahogy Sebastian a H_Ventures honlapján írja: „Túl sok ígéretes vállalkozási ötlet bukik meg azért, mert vagy nincs meg a megfelelő alapító csapat, vagy a csapat nem működik megfelelően, és nem rendelkezik a szükséges készségekkel és tapasztalattal. A H_Ventures-szel az évek során megszerzett, egymásra épülő tapasztalatainkra építünk, és új szintre emeljük a csapatalakítási folyamatot.”

Úgy tűnik azonban, hogy a TechQuartier jóval többet tesz annál, minthogy Hessen tartományban a fintech piacot növeli, és programokat hoz létre a hallgatók és fiatal startupok ösztönzésére. A Startup Genome a világ vezető innovációs politikai tanácsadó és kutatócége, amely több mint 45 kormánnyal dolgozik együtt fejlesztési stratégiákon, hogy viszonyítási alapot biztosítson az ökoszisztémák számára világszerte. Frankfurt is átesett a fenti benchmarking kezelésen, és kiderült, hogy sok „érdekes összetevővel” rendelkezik, beleértve az adat- és mesterséges intelligencia területén dolgozó vezető kutatókat, illetve, hogy otthont ad az Európai Központi Banknak és a Deutsche Bourse-nak. Tehát rengeteg az elfekvő adat, azonban ezek nagy része adatsilóban található, így tulajdonképpen használhatatlan, olyannyira, hogy Németország, sőt Európa sem remélheti, hogy felveheti a versenyt az amerikai és a kínai technológiai óriásokkal.

A fentiek okán létrejött a pénzügyi nagy adat-klaszter [Financial Big Data Cluster (FBDC)], amely a Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium égisze alá tartozik, és tagjai között a TechQuartier számos tehetsége megtalálható. A cél az volt, hogy kitalálják, hogyan lehet a különböző adatsilókat összekapcsolni egy olyan infrastruktúra létrehozásával, ahol az adatcsere platformokon keresztül lehetséges. Történt néhány kísérleti felhasználás a pénzmosás elleni küzdelem és a csalás felderítése terén, és ezek azonnal megmutatták az adatok széleskörű egyesítésének előnyeit. Az egyes bankok számára nehéz a pénzmosás és csalás felderítése, illetve a vele szembeni fellépés, azonban a többi bankból származó adatokhoz való hozzáférés csökkenti a téves pozitív eredményeket, és segíti az esetleges bűnözői magatartás beazonosítását.

Eltökélten konzervatívnak maradni

Az említett biztonsági kérdések természetesen beépültek a Raisin DNS-ébe, ezért folytassuk a történetet Dr. Tamaz Georgadze társalapítóval. „Mi voltunk az egyik legjobban szabályozott startup Európában, és az elsők között voltunk az Európai Unióban, akik saját bankot szereztek, és banki engedéllyel kínálták szolgáltatásaikat. Mivel fizetési szolgáltatásokat is nyújtunk, minden érintett országban rendelkezünk helyi bróker engedéllyel, ahol ez vonatkozik ránk. Igyekszünk a lehető legkonzervatívabbnak maradni, és el akarjuk kerülni a szolgáltatások bármilyen fennakadását. Az ügyfelek pénzéről van szó, ezért nagyon körültekintőek és óvatosak vagyunk a szabályozási megközelítéssel kapcsolatban.”

Rendben, világos, de ez azt jelenti, hogy minden új piac testre szabott? Tamaz azt mondja, az új piacokra való belépés mindig egy megbízható helyi ügyvédi irodával történik, hogy teljes mértékben megismerjék a helyi szabályozást. Ez maga után vonhatja a Raisin termék módosítását, mivel a fogyasztóvédelmi jogszabályok még nem harmonizáltak Európa-szerte. A kamatlábak megjelenítésének, a banki adatok megadásának módját, sőt még a panaszkezelési folyamatokat is helyi szinten kell kialakítani. Csak akkor kezdődnek meg a hivatalos találkozók a szabályozó hatóságokkal, ha mindezek az előkészítő munkálatok megtörténtek, minek eredményeképpen az új piacra való belépés megtörténhet néhány hónapon belül – szemben a Raisin indulásakor jellemző egyéves tárgyalássorozattal.

Az USA-ba való belépés újfajta kihívást jelent. Ez Tamaz elmondása szerint „egy minden szempontból nagyon eltérő piac. Más a fizetési infrastruktúra, más a kamatkörnyezet, és teljesen mások az FDIC-szabályok. Továbbá, ott vannak az egymással versengő betétközvetítők, mely szegmens Európában nem létezik. Természetesen a megközelítésünket és a termékeinket is hozzá kell igazítanunk ehhez, és újra össze kell állítanunk a kínálatunkat, hogy illeszkedjen az amerikai piachoz. Ez sok erőfeszítéssel jár, például a platform kínálat szerinti kiépítése és skálázása. Ez így történt Európában, és az USA-ban is”.

Hogy a pénz jobban teljesítsen

Rendben, de most lépjünk vissza egyet, és nézzük meg, mi is valójában a Raisin, és hogyan működik: „Az első és egyetlen páneurópai betétpiac”. Tehát arról van szó, hogy a bankokkal együttműködve vonzó kamatokat kínál? Rendben, megvan. Nyilvánvalóan ez azt is jelenti, hogy „biztonságosan hozzáférhetünk vonzó lekötött betétekhez”, és a pénzeszközök zökkenőmentes átutalása a partnerbankok egyre növekvő hálózatán keresztül történik. Vagy ahogyan a Raisin weboldalán olvasható: „A Raisin küldetése, hogy a pénz jobban teljesítsen. Segítünk az embereknek, hogy átvegyék az irányítást a jövőbeni pénzügyeik felett azáltal, hogy a legjobb pénzügyi termékeket kínáljuk számukra egy helyen. A Raisin a bankok és egyéb pénzügyi intézmények növekedését is segíti. Olyan megoldásokat fejlesztünk, amelyek növelik a pénzügyi ágazat kapcsolatrendszerét és rugalmasságát – így az erősebb gerincet alkot a reálgazdaság számára. Nagyszerű, de a Raisinnek saját bankja is van, a Raisin Bank, amely teljes körű banki engedéllyel rendelkezik a klasszikus tranzakciós banki tevékenységre, számlavezetésre és fizetésekre, valamint hitelezésre, lízingre és karbantartásra. Mind emellé azt is ígéri a partnereknek, hogy soha nem lesz verseny az ügyfelek elhalászásáért, mert: „A te ügyfeleid, a te ügyfeleid!”.

Megkönnyíteni az életet

És ha már az ügyfelekről beszélünk, bárkinél is bankoljanak a Raisinen keresztül, Tamaz azt mondja: „Leegyszerűsítjük az ügyfelek életét, és mérhető sikert érünk el azzal, hogy visszaadjuk a pénzüket, illetve, több pénzt adunk nekik, hogy a pénzük jobban működjön, és kevesebb időt töltsenek vele. A készpénzrész optimalizálás vonatkozásában ma nincs másik olyan eszköz a piacon, amely erre képes. A platformjainkon található számos ajánlat csak rajtunk keresztül érhető el, így nincs közvetlen út egy másik bank felé. Így az ügyfelek számára ez kevesebb időt és gondot jelent, és több hozamot. A banki oldalról pedig alapvetően ugyanezt, csak éppen fordítva! A pénzintézet számára mindez nyugalmat is jelent, mivel nincs szükség hatalmas IT-beruházásra, csapatépítésre, többnyelvű működésre, és így tovább. Mi mindezt átvesszük, és alapjaiban megkönnyítjük az adott bank életét azzal, hogy hozzáférést biztosítunk számára a lakossági betétpiacokhoz egész Európában. A bank egyszerűen kiválasztja a piacát, megadja nekünk a kamatokat, a többit pedig mi intézzük, beleértve az ügyfélmarketinget és az integrációs munka nagy részét is.”

Azon tűnődöm, hogy ez vajon mit jelent a személyi állomány tekintetében, és arra jutok, hogy feltételezhetően sok kiszervezés szükséges ahhoz, hogy a Raisin-birodalom a pályán maradjon. Tamaz szerint ez nincs így. Jelenleg mintegy 600 alkalmazottat foglalkoztatnak az összes egységben, beleértve a bankot is, és ennek több mint a fele a termék- és technológiai területen dolgozik. A többiek főként támogató funkciókat látnak el, beleértve a szabályozási, jogi, üzleti és banki bevezetést. A Raisin jelen van Németországban, Spanyolországban, Hollandiában és Franciaországban, és az Egyesült Királyság mint a második legnagyobb európai piac is kínál növekedési lehetőségeket. Két évvel ezelőtt a Raisin körülbelül tíz brit szolgáltatóval rendelkezett, de ez a szám mára megháromszorozódott.

Funkcionális és mérhető

Van néhány ügyvédi iroda, amellyel a Raisin „többé-kevésbé folyamatosan” együttműködik, de az ügyletek 95%-át belső csapatok végzik Berlinben, Hamburgban, Manchesterben és más helyszíneken. Még az elején született egy olyan döntés, hogy a call center munkáját külső szolgáltatóhoz helyezi a társaság, mivel a skálázhatósági és technológiai problémák több fejfájást okoztak, mint amennyit megértek. És az UX házon belül történik? Tamaz bevallja, hogy ő maga nem UX-szakember, de azt mondja, hogy a társaságnak 7 főállású UX-ese van Hamburgban és Berlinben, és nyílt egy új pozíció New Yorkban.

A jó UX-szel kapcsolatban Tamaz a következő megjegyzést teszi: „Nehéz megítélnem a körülötte lévő felhajtást. Látásból mindenki felismeri az egyszerű felhasználói élményt, és számunkra ez benne volt a termékleírásban: funkcionálisnak kell lennie, és a lehető legkevesebb időt kell igénybe vennie, mert az emberek nem szeretnek időt tölteni a pénzügyekkel.” A Raisin felhasználók többségét a jó ajánlatok és a magasabb kamatok érdeklik, amit Tamaz vonzóbbnak tart „a szép felületnél és a csodás felhasználói élménynél.” Még azt is felveti – talán kissé szájbarágósan – hogy a Raisin esetleg túlzásba is viszi a szép UX-et, mert: „Azon kevés fintech társaságok egyike vagyunk, ahol a megtérülés inkább a funkcionális és mérhető lényeges hozzáadott értékből származik. Inkább ezen az úton haladunk, minthogy fogyasztási cikkeket vagy szokatlan UX-et vigyünk a bankolási területre.”

Különleges megoldások különleges helyzetekre

De vajon Cornelia Schwertnernek van-e mondanivalója az UX témakörében? Az egyik első dolog, ami feltűnt a Brygge weboldalán, hogy mennyire… Nos, mennyire nem-fintechnek tűnik. Mindannyian ismerjük a neonszínű vonalakat és a geometriai formákat, amelyek a pénzügyi világ és a technológia találkozását jelképezik. Nos, a Brygge nem így működik. De ahhoz, hogy megismerjük a társaságot, és megtudjuk, hogy az UX hogyan illeszkedik a szemléletébe, először is meg kell tudnunk, mit kínál a Brygge. Corneliától akkor búcsúztunk el, amikor otthagyta a pénzügyi tevékenységek mérgező „sötét oldalát”, azzal az elhatározással, hogy kilép a mókuskerékből, és valami újba kezd, méghozzá „céltudatosan”. Találkozott más, a 40-en 40 alatt [40 under 40] listáján szereplő emberekkel, köztük olyanokkal, akik a munkájuk során például a menekülteket kapcsolják össze a munkaerőpiaccal, ami eszébe juttatta egy régi gondolatát, amely gyakran felmerült benne: „Már fiatalabb koromban is arról álmodtam, hogy saját magam alapítok valamit, és mindig is az idősekre figyeltem. Nem tudom, miért, talán mert nagyszerű kapcsolatom volt a nagymamámmal. Felismertem, hogy szükség van arra, hogy az idősek különleges megoldásokat kapjanak különleges helyzetekre.”

Új fintech demográfia?

Bár Cornelia először valamilyen, időseknek szóló társkereső alkalmazásra gondolt, később elkezdte „összekapcsolni” a nyílt bankolást, kriminalisztikát és időseket.

Az egyik első következtetése az volt, hogy a bankok nem tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az UI-UX-ot az idősekre irányítsák, beleértve az online bankolás használatának megkönnyítését. Az időseket gyakran összezavarja az egyes alkalmazások front endjén található sok funkció, ezért Cornelia úgy gondolta, ha ezek számát csökkentenék, az nagyobb biztonságérzetet adna az idősebb felhasználóknak. A terminológia egyszerűsítése és az angol helyett német nyelven történő szolgáltatás szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy sok idős német ember jobban érezze magát online bankolás közben.

És ezzel el is érkeztünk a Brygge weboldalának megjelenéséhez, amely se nem szokványos „high-tech” dizájn, sem pedig nevető, egészséges, vitorlázó vagy kerékpározó idős embereket ábrázoló, tipikus hangulatos összeállítás. Azaz a nyugdíjas oldalakra vagy idősek társkereső oldalaira jellemző tipikus megjelenés.

Cornelia, csapata és támogatói elutasították a fenti kliséket, és helyette ízléses akvarellfestményeket választottak, amelyek azonnal megkülönböztetik kínálatukat bármely más fintech cégtől. A weboldal megjelenése jelzi, hogy ez valami más, ami a fintech színtér egy új demográfiai csoportját célozza meg.

A Brygge számára kezdettől fogva az volt az egyik legfontosabb szempont, hogy elfogulatlan pénzügyi tanácsadást nyújtson. Németországban (és máshol is) a pénzügyi tanácsadás mögött gyakran megbízási jutalék alapú modellek rejtőznek a banki termékek, energiaszolgáltatók stb. esetében.

Az idősekre különösen jellemző, hogy nem mindig érzékelik vagy értik ezt a modellt. Nem mondhatnánk, hogy kifejezett átverésről van szó, de előfordulhat, hogy nehéz megérteni, hogy a szóban forgó „tanácsadás” nem feltétlenül elfogulatlan. És ha egy idős ember elég okos ahhoz, hogy valóban elfogulatlan tanácsot keressen, az legalább 350 eurójába kerül. Ez az összeg a legtöbb német bank szerint túl sok az emberek széles tömegei számára, ezért a „lopakodó tanácsadási mód” továbbra is működik.

Biztonságos teret biztosítani

Aztán ott vannak a tényleges csalások, például azon nagyszülők esete, akiket unokáik hamisított üzeneteivel rávesznek pénzügyi adataik kiadására. (Elmondom Corneliának, hogy ezt a helyzetet könnyen el tudom képzelni, mivel az anyósom majdnem áldozatul esett annak, hogy az „unokája” felhívta, és azt mondta, sürgősen pénzre van szüksége. Bár az „unoka” egyáltalán nem hangzott hihetőnek, a stressz és sürgetés miatt majdnem átutalták a pénzt, egy sor más pénzügyi adattal együtt).

Cornelia egyetért. „Rengeteg olyan csalás történik, amelyet nem fedeznek fel, és rengeteg csalást meg lehetne előzni valójában, de eddig az iparág és a szabályozó hatóság is csak a bank vagy a törvény védelmére használta fel a fenti információkat. Soha nem a fogyasztó áll az első helyen.”

Ez a Brygge ajánlatának másik része – az adattudomány erejének kombinálása a banki tranzakciókkal, hogy ne csak a csalásokat fedezzék fel, hanem olyan használati eseteket is keressenek, amelyek „tényleges hasznot hoznak a fogyasztó számára, mint például a mindennapos megfelelő tanácsadás”. Ez akár olyan online boltok és szolgáltatások azonosítását is magába foglalhatja, amelyek használata biztonságos, különösen az idősek számára. A Brygge-féle megközelítés figyelembe veszi az idősek gondozóit is, akiknek esetleg „meghatalmazásuk” van idős rokonaik felett, és akiknek képesnek kell lenniük arra, hogy figyelemmel kísérjék és megvédjék a nevükben történő költekezést. Cornelia hangsúlyozza, hogy néha nem is nyílt csalási kísérletek elleni küzdelemről van szó, hanem egyszerűen csak arról, hogy hosszabb távú és tisztább rálátást kapjunk például a biztosítási szerződésekre. Vajon bölcs dolog-e 20 éves futamidejű biztosítási szerződést kötni egy 80-as éveiben járó személynek? Aztán ott vannak azok az idősek, akiket – gyakran egy bankár tanácsára – rábeszéltek, hogy minden pénzüket a mára fizetésképtelenné vált német Wirecard fizetési szolgáltató részvényeibe fektessék, amely 2020-ban 3,2 milliárd Eurós adóssággal csődbe ment. Legfőbb ideje egy olyan tér kialakításának, ahol az idősek pénzügyeiket biztonságosan intézhetik.

Az emberi érintés

A Brygge demográfiai csoport valamivel fiatalabb, 55 év feletti tagjai számára az a fő kérdés, hogyan készüljenek fel nyugdíjas éveikre úgy, hogy sok-sok kényelemérzésben (hygge) legyen részük a későbbiekben. „Milyen csomagot érdemes választani, és hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a tanácsadás nem megbízási jutalék alapú? Nos, mindezekre a kérdésekre, problémákra és még sok másra is az automatizált, emberi érintéssel ellátott megoldás a válasz. Mivel a Brygge honlapja pontosan ilyen, ezt keresik majd fel elsőként azok, akik megfelelő, etikus pénzügyi termékek után érdeklődnek, vagy akiknek figyelmeztetésre van szükségük az esetleges csalások vagy megkérdőjelezhető ügyletek vonatkozásában.

Rendben, ezt értem, de ha ismét felidézem szentéletű anyósomat, átfut rajtam a kérdés, vajon mennyire lenne képes megtalálni a megfelelő információkat, függetlenül attól, hogy milyen szépek a képek a weboldalon, vagy mennyire egyszerű az UX. „A teljes nyelvezet és az egész UI-UX kezdőknek készült” – mondja Cornelia. „Vannak kis dobozok, amelyek elmagyarázzák a következő lépést. Ha valaki azt mondja, már van online bankolási tapasztalata, vagy például, hogy ért a technikához, akkor az említett dobozok rejtve maradnak. Ily módon személyre szabjuk a felhasználói élményt, mert amikor valaki regisztrál, megkérdezzük, hogy milyen szintű tapasztalattal rendelkezik. Ennek megfelelően, a front end úgy van kialakítva, hogy kézen fogjuk az illetőt, és lépésről lépésre haladjunk: Van egy kiterjedt oktató rész, amely szintén beépül a termékbe.”

A „menő” megközelítés

Rendben: egyszerű, fokozatos UX, amely lépésről lépésre oktatja a felhasználót. De tudják mit, szerintem az anyósom egy óra után valószínűleg még így is falhoz vágja majd a számítógép egeret. Cornelia belátja, hogy sok leendő Brygge-ügyfélnek mindenképpen szüksége lesz az ígért emberi érintésre, és meg is fogják kapni azt: És nem egy hatalmas, a hét 7 napján 24 órában működő, távoli Call Centerből érkezik majd, hanem az ügyfelek egyszerűen időpontot foglalhatnak, és személyesen megvitathatják problémáikat egy Brygge szakértő tanácsadóval. A kutatások nagyon gyorsan kiderítették, hogy a legtöbb idős ember egyszerűen utálja, ha egy Call Center várakoztatja, és számbillentyűk nyomkodásával kell navigálnia. Tehát csak annyit kell tenniük, hogy időpontot foglalnak egy személyes találkozóra, vagy csatlakoznak egy csoporthoz az egyik rendszeres „Kérdezz bármit!” foglalkozás keretében, és már meg is kapják a kért támogatást. A fentieken túl, a társaság oktatás iránti elkötelezettsége magába foglal olyan célirányos csoportos online foglalkozásokat is, ahol a hasonló érdeklődésű emberek megoszthatják egymással tapasztalataikat és tanácsaikat, mivel – talán meglepő módon – Cornelia szerint a minta demográfiai csoport tagjai közül sokan „menőnek” találják az online videót.

Érdekes, hogy az „idősek” minden egyes újabb hulláma könnyebben és tudatosabban kezeli az online teret. Ma már majdnem 100%-uk rendelkezik okostelefonnal – legalábbis Németországban – és az idősek 90%-a bankol online, de főleg asztali eszközről, mivel ezek áttekinthetőbbek és jobban kezelhetőek. Cornelia azonban rámutat, minél idősebb valaki, annál nehezebb lehet számára egy nagyobb eszköz kezelése az összes biztonsági szempontból.

Apropó, mi is a Brygge üzleti modell? Azoknak, akik 1000 Eurónál kevesebbet keresnek, a szolgáltatás ingyenes: „Nem kell fizetni a bankolásért, mert a független tanácsadás ingyenes, mivel ezeknek az embereknek van erre a legnagyobb szükségük, nem igaz?„- mondja Cornelia. „A többiek, akik többet keresnek, magasabb a nyugdíjuk, és stabilabbak, többet fizetnek, egy lépcsős jövedelemalapú modellben. Ily módon fedezik a közösség kiadásait, tehát jót tesznek másokkal. Meggyőződésünk, hogy a célcsoportunkban alkalmazott előfizetéses modell jó, mert ezek a felhasználók hozzá vannak szokva, hogy fizetnek a minőségért.” A Brygge hidat jelent a bankok és más pénzügyi szolgáltatások felé, határozott kényelemérzésel (hygge).

Kiben bízhatok?

Nos, eddig alig hallottunk valamit a finletter és a hamburgi Fintech Week vezérigazgatójától, Clas Beese-ről. Ennek az az oka, hogy ő már főszereplő az Ergománia weboldalon egy mélyreható portréban, így az itteni hozzászólásai inkább „fűszerezik” a mondandót, semmint „főételként” kerülnek felszolgálásra. A német fintech információk kurátori pozíciójából hogyan látja a helyzetet, értve ez alatt mind az előzményeket, mind a jövőbeni irányvonalat.

„Ha visszatekintek az 5-10 évvel ezelőtt piacra lépő fintech startupokra, részben úgy szereztek pénzt, hogy megpróbáltak a bankoktól ügyfeleket elvenni” – mondja. Ez azonban az évek során megváltozott, mert sok fintech startup rájött, hogy jobb használhatóságot, digitális szolgáltatásokat és minőséget tudnak nyújtani a nélkül, hogy feltétlenül szembe kellene szállniuk a hagyományos pénzintézetekkel. „Ha valaki úgy érkezik a pénzügyi szolgáltatások piacára, hogy nincs mögötte márka, az komoly hátrányt jelent a bizalom kérdését illetően. A pénzügyi világban sokat beszélünk a bizalomról: Kire bízom a pénzemet? Lehet, hogy a hagyományos pénzintézetek digitálisan idejét múltak, azonban kiérdemelték és élvezik az ügyfeleik bizalmát.  Ezt mostanra megértették a fintech startupok. Ez tehát a bizalom kérdése.”

A rugalmas fintech

Sok fintech üzleti modell alkalmazkodott, white label megoldásokra váltott, és inkább együttdolgozik a hagyományos bankokkal, semmint ellenük. Úgy tűnik, ezt a helyzetet sokan értékelik a – Clas által „túlbankoltnak” nevezett – 80 milliós Németországban, és nem hajlandóak gyorsan átvenni a digitális megoldásokat (bármennyire is ennek az ellenkezőjét látja a hamburgi szomszéd, Cornelia Schwertner a piac idős szegmensében). Clas Németországot inkább az Egyesült Királysággal vagy az északi országokkal hasonlítja össze, ahol a lakosság gyorsabban és mélyebbrehatóan alkalmazza a digitális megoldásokat.

A fintechek tehát egyre inkább a már meglévő bankrendszer partnereként tekintenek magukra, sőt, akár szövetségesként is az Apple, Amazon, Facebook stb. formájában jelenlévő Big Tech térhódításával szemben. Ahelyett, hogy „két fronton harcolnának”, a hagyományos bankok és a fintechek egyesítik erőiket a fenti külső fenyegetésekkel szemben.

A hagyományos bankok technológiai óriásokkal vívott küzdelmének nehézségeire Clas példaként említi, hogy tudomása szerint csak a Deutsche Banknak még mindig mintegy 49 operációs rendszere van, így az örökölt IT karbantartása és modernizálása kolosszális összegeket emészt fel a költségvetésből – és ebben sok fintech tud segíteni.

A bankok nyitása tehát zajlik, és sokkal inkább elfogadják a nyílt bankolást, sőt – hogy ismét a Deutsche Bankot vegyük példaként – a törvény által előírtnál is nagyobb hozzáférést biztosítanak az ügyfelek adataihoz. E közben a technológiai óriások folyamatosan a hitelek vagy a „vásárolj most, fizess később” ajánlatok lehetőségeivel kecsegtetnek.

Nem születnek globálisnak

A német fintech piacról átfogó ismeretekkel rendelkező Clas a német bankok és a német fintechek közötti arányt számokkal is alá tudja támasztani. Becslése szerint körülbelül 1000 fintech működik az országban, eltérő fejlettségi szinten. Ez a Brygge-hez hasonló startupoktól kezdve az olyan jól működő vállalkozásokon keresztül, mint a Raisin, egészen a Forbes által a „világ legjobb bankjai” közé választott N26-ig terjed. Ezzel az eltérő fejlettségi szakaszokban járó mintegy 1000 fintech bankkal szemben körülbelül 1500 hagyományos bank említhető, amely kiszolgálja az állampolgárok jól bevált és sokkal inkább hagyományos piacát, akik számára a bizalom létfontosságú.

A fenti problémák, valamint a nagy hazai piac és a német szolgáltatási nyelv használata miatt Clas szerint az országban kevés fintech cég „születik globálisnak”. Példaként Londont említi, amely nemzetközi pénzügyi központként tekint magára, és ahol a szolgáltatásokat eleve úgy tervezik, hogy azokat más országokban használják majd. Természetesen a brit startupok számára előnyös, hogy a fintech nemzetközi nyelve, az angol az anyanyelvük.

A német fintechek ezzel szemben hajlamosak arra, hogy a „helyi” piacra és a „helyi” piacon fejlesszenek, és csak később terjeszkedjenek más területekre, ahogyan azt a Raisin is tette.

Fintech hotspotok

De vajon tud-e Clas pillanatfelvételt készíteni a németországi fintech hotspotokról? Természetesen! A pénzügyi szolgáltatások fővárosát, Frankfurtot említi elsőként, amely egyértelműen a legelőnyösebb hely, ha egy vállalkozás bármilyen módon vagy formában a hagyományos bankok közelébe szeretne férkőzni. Sebastian Schäfer és a TechQuartier kétségtelenül jelentős szerepet játszott abban, hogy Frankfurt vonzóvá vált a fintechek számára, és azon tűnődöm, vajon a Brexit – az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból – is hasznára vált-e Németország pénzügyi központjának. Clas véleménye szerint, nem igazán, összehasonlítva Dublinnal, Párizzsal vagy Luxemburggal, amelyek mind „sokkal nagyobb szeletet kaptak a Brexit-tortából, mint Frankfurt vagy Berlin”. Frankfurt még mindig növekszik, sokan költöznek oda, hogy a fintech területen működjenek, mivel rengeteg székhely található ott, valamint a digitalizációs folyamat kulcsfontosságú, és folyamatos. A „bankfurti” pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában azonban úgy véli, hogy a választék némileg zsugorodhat, és más városok felé veheti az irányt.

Vegyük például Berlint, ahol a startup színtér élénk. „Nagyon nemzetközi, és könnyen lehet ott úgy élni, hogy az ember egy szót sem beszél németül, ami Németország egyetlen más városában sem fordul elő” – mondja Clas. A legtöbb új startup az ökoszisztéma miatt megy oda, ami szerinte aggasztó Frankfurt számára. Berlin viszont a számok tekintetében nagyon kevés aggodalomra ad okot, mivel sosem volt nagy bankipari székhely. E helyett, a fintech-tehetségek az életstílus és a virágzó ökoszisztéma miatt költöznek oda. Összehasonlításképpen: „Senki sem költözik Hamburgba vagy Münchenbe csak azért, hogy fintechet indítson, és ez nagy különbség.” Cornelia Schwertner vagy Clas Bees esetében tehát a vállalkozásuk inkább „otthon” indult, nem pedig egy olyan nagyobb központban, mint Frankfurt vagy Berlin.

A fenntarthatóság kérdése

Mivel olyan emberrel beszélgetek, aki a német fintechek ütőerén tartja az ujját, az is érdekel, mit tud nekem mondani egy gyakran feltett kérdésemre, amely a fenntarthatóságra, illetve az egyéb környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási kérdésekre irányul. Kiderül, hogy Clas pontos számadatokkal rendelkezik, köszönhetően legújabb vállalkozásának, a Zebrának. Ez egy, kifejezetten a németországi fenntartható pénzügyi vállalkozásokkal foglalkozó magazin, melynek felmérése szerint 57 fenntarthatóság-irányultságú fintech cég működik. Ez Clas véleménye szerint „meglehetősen tiszteletre méltó szám”. Az általa előre jelzett tendencia szerint, amikor a világjárvány okozta lassulást követően beindul a következő nagy finanszírozási forduló, a fenntarthatóság és a kapcsolódó kérdések egyre fontosabb részét fogják képezni a startupok kínálatának.

Zöld Mazsola?

Tamaz Georgadze-hoz fordulok, hogy megtudjam, mi a Raisin álláspontja a környezeti, fenntarthatósági és vállalatirányítási (ESG), valamint kapcsolódó kérdésekről, köztük például a fenntarthatóságról. Már megtudtam, hogy a Raisin nagyon messze áll attól, hogy kockázatvállaló, vagy „kinti” szervezet legyen, ezért óvatos válaszra számítok. Mindazonáltal, Tamaz azt mondja, hogy a Raisin néhány dimenzióban az üzlet építésén túl időt fektet be. „Szívügyünk, hogy elhozzuk Európába a fintechet és a napirenden lévő innovációt. Az európai piacok előmozdítása a legerősebb és egyetlen mozgatórugója az európai GDP és jövedelem növelésének, valamint az ígért integrált szolgáltatási piac teljesítésének és véglegesítésének Európában, ami még nem történt meg. Az árupiacon már igen, de a szolgáltatási piacon még mindig nagyon sok erősen pragmatikus és gyakorlati akadály áll fenn”.

A fentiek okán, a Raisin alapításától kezdve Tamaz és partnerei sok személyes időt áldoztak arra, hogy a fenti kérdéseket elmagyarázzák a brüsszeli szabályozóknak, illetve társalapítóként segítették az Európai Fintech Szövetség létrejöttét és vezetését. „Tehát mind német, mind európai szinten pénzt, erőfeszítést és időt fordítunk arra, hogy problémamentesebbé tegyük a határokon átnyúló szolgáltatások végrehajtását a szolgáltatók számára. Ez pedig lehetővé teszi, hogy az ügyfelek a legjobb szolgáltatást élvezhessék. Nemzetközi társaság vagyunk, és számunkra a nyitott határok nagyon fontosak. Ezért küzdünk.”

Egyenlőség és esélyegyenlőség

De mi a helyzet az „emberi érintéssel”, ahogy Cornelia Schwertner fogalmaz (a saját startupjában, ahol a két vezető pozíciót nők töltik be). Hol tart a Raisin több mint 500 alkalmazottjának esélyegyenlősége szempontjából? „Valóban nagyon odafigyelünk a munkakörnyezetre” – válaszolja Tamaz. „Rengeteg belső megbeszélést tartottunk, és olyan javaslattal álltunk elő, hogy tényleg élvezzük a munkába járást, és a kollégákkal való együttlétet”.

A brainstorming során azonban az is kiderült, hogy az idő múlásával az emberek pályaválasztása és környezete is változik, és elkerülhetetlen, hogy valami mást szeretnének csinálni. Normális esetben ez cégváltást jelent, de Tamaznak más a filozófiája: „A célunk az, hogy az emberek visszatekintve azt mondják majd: „Ez volt életem legcsodálatosabb időszaka, mert a Raisinen belül igazán fejlődtem, mind személyesen, mind szakmailag.” Ezért sokat fektetünk a szakmai és személyes fejlődésbe a tehetséggondozó programokon keresztül”. Az elmúlt hat évben belső coaching programok jöttek létre az ügyvezetőkkel és a vezetőséggel, és minden alkalmazott számára biztosított egy képzési költségkeret, amelyet a kedvenc témáikra költhettek.

„De több rétegünk is van: Van egy 360 fokos visszajelzési rendszerünk, hogy az emberek valóban láthassák, hogy fejlődnek. Így ösztönözzük őket, hogy a társaságnál maradjanak, és egyre többet és többet tanuljanak, még akkor is, ha a tanulási görbe már kezd ellaposodni.”

Sínen tartani a görbét

Tamaz hozzáteszi, a Raisinen belül magas a belső rotáció aránya, hogy ne laposodjon el a görbe, illetve, hogy a munkavállalók találjanak új utakat a társaságon belül. Ez olyasmi, ami neki személy szerint nagyon fontos, beleértve az esélyegyenlőséget is. Jelenleg a vezetőségi csapat mintegy 20%-a nő, és a csapatvezetők között már most is jó a nemek közötti egyensúly. Tamaz azt is szeretné hangsúlyozni, hogy a bérezésben nincs nemek közötti egyenlőtlenség. Tehát a nemi és faji esélyegyenlőség tekintetében azt mondja: „Mindent figyelemmel kísérünk, és próbálunk a jó irányba haladni, de még nem tartunk ott, ahol kell”.

Szerencsére a beszélgetésünkben részt vesz a Raisin kommunikációs menedzsere és a DACH PR-vezetője, Mathias Paul is, akihez azért fordulok, hogy megerősítsen abban, hogy a saját karrierjének fejlődése „sínen van”. „Mathiast kell kérdeznie, ha nem vagyok itt!” -viccelődik Tamaz, és Mathias gyorsan válaszol: „Már majdnem két éve dolgozom a Raisinnél, és az év elején léptettek elő. Szóval, azt hiszem, pont sínen vagyok. Minden alkalmazottunk számára van képzési keretünk, így kiválaszthatják a számukra megfelelő coachingot.” Ez fedez minden külső képzést, amely segíti a fenti folyamatot, de van egy belső tanulási és fejlesztési csapat is, amely olyan témákat kínál, mint az önbemutatás, időgazdálkodás, projektmenedzsment, illetve a többet ésszel, mint erővel témaköre. Mathias hozzáteszi: „A fentieken kívül a képzési költségvetést arra használjunk, hogy elmélyedjünk olyan témákban, mint például az adat-PR, amit tavaly végeztem el.” Hozzáteszi, hogy „a görbe” nagyon egyéni, és úgy tűnik, ő minden bizonnyal a folyamat egyik elégedett ügyfele.

A nagyobb kép

Ezen a ponton továbblépünk a „fintech íze” felé, hogy megtudjuk, mit gondol Tamaz Georgadze erről a szinte lehetetlen kérdésről. Bizonyos mértékig osztja Clas Beese véleményét, miszerint a német fintechek „nem születtek globálisnak”, mivel startupként már Európa legnagyobb piacán vannak – amely nagymértékben önfenntartó. Ugyanakkor ez akadályozhatja is az alapítókat, mivel csak egyetlen piacra fejlesztik kínálatukat. Tamaz ezt egy ír vagy észt alapítóval hasonlítja össze, akinek nincs más lehetősége, mint saját kis országán kívülre tekinteni. Ehelyett Németországban „mindent német szemüvegen keresztül néznek„.

Rámutat arra is, hogy a németországi szabályozási rendszer „nem a legbarátságosabb”, ahol még mindig nehézséget jelent az ügyfelek könnyű digitális azonosítása, és „az ügyfelek postára vagy videochatre küldése nem igazán korszerű”. Természetesen minden technológiai megoldás elérhető az azonosításra és ellenőrzésre, de a törvények, például a pénzmosás elleni jogszabályok szempontjából ezek még mindig nem engedélyezettek Németországban. Ez hátrányos helyzetbe hozza a hazai fintecheket a holland, ír, észt, litván és számos más területen működő társaikhoz képest.

A németek „a takarékoskodás bajnokai”, jellemzően nettó fizetésük 10-11%-át teszik félre évente, így az ezt kiszolgáló termékek terén az ország vezető szerepet tölt be Európában. Tamaz azonban „sajnálatosnak” tartja, hogy Németországban a szabályozási környezet és a hozzáállás, valamint a német fintechek némiképp befelé forduló természete miatt nem jönnek létre jelentős vállalkozások.

„Úgy gondolom, hogy a piacra lépő új vállalkozások, valamint az alapítók energiája és egyéb szempontok vonatkozásában, az elmúlt két-három évben vesztettünk a lendületből.”

Visszatekintés és előretekintés

„Minden ökoszisztémának sajátos íze van” – mondja Dr. Sebastian Schäfer – „És a különböző szereplők eredetileg nem beszéltek egymással. Ha megnézzük a korai számokat, még 2017-2018-ból, amikor a Genome startup felmérte a frankfurti terepet az alapítók száma, a kilépő érték és a teljesítmény vonatkozásában, csak egy vagy két másik ökoszisztéma volt ebben az érettségi szakaszban.” Az összes startup mintegy 35%-a fintech volt, és a kockázati tőke 55%-a áramlott a fintechbe. Az alapítók nagyon gyakran tapasztalt szakértők voltak, akik felismerték, hogy melyek az ügyfelek számára azok a fájdalmas pontok, amelyeket a bankok vagy más pénzintézetek nem tudnak kezelni. Sebastian elmagyarázza, hogy ezek az alapítók nem külföldről vagy más városokból érkeztek, hanem már a frankfurti színtér részei voltak, ami a vállalkozók viszonylag korlátozott körét eredményezte. „Természetesen” – teszi hozzá, „ha valaki vállalati környezetben szocializálódott, másképp valósítja meg a dolgokat, mintha szabadúszóként, startupként vagy sorozatvállalkozóként szocializálódott volna. Úgy gondolom, hogy Frankfurt mindig is ilyen volt, de most persze változik, mert a startup színtér sokkal nyitottabbá vált. Már nem beszélünk arról, hogy Frankfurt szemben áll Berlinnel vagy Münchennel. Inkább a német fintech színpad egészéről van szó. A TechQuartier ma már fontos szereplő, több mint 550 startup céggel, és csak 40%-uk található Hessenben, ebből 30% Frankfurtban. A többi Németországban és nemzetközi szinten is megtalálható, a legnagyobb klaszterek az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban és Szingapúrban vannak. Tehát számunkra már nem annyira releváns, hogy csak frankfurti alapítók legyenek. Most már arról van szó, hogy felkutatjuk a legizgalmasabb technológiákat világszerte, és új ötletekkel és üzleti modellekkel látjuk el vállalati partnereinket.” Bár kifejezetten a fintech ízéről beszélünk, Dr. Schäfer arra is rámutat, hogy bár hivatalosan Németország fintech központja, a TechQuartier közösségeit nem csupán fintechek alkotják, hanem azok a TQ tevékenységeinek csupán 30%-át teszik ki. A szervezetnek vannak gyorsan növekvő adat-, IoT-, gépi tanulási és AI-startup közösségei is, és egyre nagyobb teret foglalnak el a fenntartható és zöldtechnológiai vállalkozások „nagy szeletei”. Ezek egy része ráadásul nem profitorientált és „célorientált”.

Mostanra a különbségek egyre kevésbé hangsúlyosak, Sebastian megfigyelése szerint a fintechek összeolvadnak, és a bankok egyre inkább együttműködnek. „Amikor elkezdtük, a bankoknak csupán 30%-a érintkezett valamilyen formában a fintechekkel. Ma már gyakorlatilag nincs olyan bank, amelyik ne kapcsolódna hozzájuk valamilyen formában.”

Érintkezési pont az UX-szel

Hozzáteszi, hogy jó UX nélkül nagyon nehéz „beszállni a játékba”, és hogy a fintechek kezdettől fogva sokkal jobban értik, mint a bankok, hogy az ügyfelek élményt szeretnének kapni a szolgáltatások és termékek mellé, mert mindannyiunkat a Big Tech UX-szabványok szocializáltak. Az N26-tal kapcsolatban elmondja, hogy az ügyfelek számára a kezdeti vonzerőt az jelentette, hogy az bizonyos mértékig a Facebook és a Google alkalmazások felhasználói élményét tükrözte, mivel közvetlen, egyszerű és könnyen használható volt. „Az az iparág, amely nem képes megfelelni az ügyfelek elvárásainak a digitális élmény tekintetében, lemarad, és nem fog túlélni. Ezt egy bizonyos ponton az ügyfelek is megértették, és ez különösen igaz a szabályozott piacokra”. A TQ szerepe a tehetségek ösztönzésében és gondozásában, mind a frankfurti piac, mind Németország egésze, mind pedig azon túl létfontosságú, mert – ahogy Sebastian mondja – a fintechek és a big techek oda mennek, ahol megfelelő tehetségeket találnak. „Ha van tehetségbázis, sok vállalat jön egy adott helyre, ezért olyan fontos, hogy tovább növeljük a tehetségbázisunkat”. Szavai igazi bátorítást nyújtanak.

A változás vezérmotívuma

Visszatérve Hamburghoz és a Brygge közelgő indulásához (2022 decemberében), felkeltette az érdeklődésemet Cornelia Schwertner LinkedIn-oldalának egy sora: „Merek a változás lenni, amelyet látni szeretnék„, ami számomra szimbolizálja mind a négy vállalkozó és változásért felelős erő inspiráló tulajdonságát, akikkel e rövid németországi látogatásom során beszéltem. Mindegyikük elkötelezettnek tűnik a másság, a normák megkérdőjelezése és a másokkal való együttműködés mellett, és teszik mindezt mindenki javára. Mindegyikük távolabb került attól, mint amire a kiinduló képzésük és irányultságuk predesztinálta őket. És mindegyikük továbbra is halad előre, új ajánlatokkal és ötletekkel.

Cornelia elismeri, a LinkedIn-idézetet „némileg Obamától loptam”. (Valójában azt mondanám, hogy „adaptálta”, az amerikai elnök pedig Mahatma Gandhitól kölcsönözte).

„Mindig is olyan ember voltam, aki nem szerette azokat, akik csak panaszkodnak” – mondja a Brygge vezérigazgatója. „Attól nem változik semmi, ha mindenki csak panaszkodik a dolgok állása miatt. A dolgok csak akkor változnak, ha megkérdezed magadtól, hogy mit tanultam eddig? Hogyan tudom ezt felhasználni arra, hogy valami olyat alkossak, ami különbözik minden mástól? – Hogy kipróbáljak valami újat, a tapasztalat és technológia vegyítését, egy olyan réspiacon, amelyet túl sokáig figyelmen kívül hagytak. Ez olyasmi, amire rájöttem, hogy önállóan kell kipróbálnom. Be kellett bizonyítanom magamnak, hogy működik, mert különben senki nem fog követni.”

Számomra úgy tűnik, hogy ez a négy interjúalany, sőt talán általában véve a német fintech számára is egyfajta vezérmotívum.