Ha új és innovatív felületeket tervezünk, akkor azt próbáljuk kifürkészni, hogy merre tartunk, mi lesz a jövőben. Vajon milyen új elvárásokkal fognak felhasználóink rendelkezni, és azoknak hogyan tudunk a legjobban megfelelni?

Josh Clark kiváló érzékkel már rámutatott arra, hogy a UX nem feltétlenül új ötleteket hoz be, hanem régi álmokat valósít meg. Ennek egyik módja a mágia beemelése a hétköznapokba. Ma már olyan élményeket tervezünk, amelyek csak a mágusoknak „adattak meg” egykoron. Ugyanakkor az átlagemberek élete nem csak a mágusokétól, hanem a főurakétól is jelentősen különbözött. A technológia sokszor azt teszi lehetővé nekik, ami régen csak a kiváltságosoknak volt elérhető.

Vegyünk egy példát. Az iPhone 6-ban megjelenő Apple Pay sok fizetési folyamatot leegyszerűsít. Mi történik valójában? Beazonosítanak, majd valaki lerendezi a fizetést helyettem a kereskedővel. Ez új élmény az átlagembernek, de egy olyan élmény, ami évezredek óta elérhető volt a gazdagoknak.

A főúr 300 éve is besétált a boltba, kiválasztotta, hogy mi kell neki, és mivel felismerték fizetés nélkül távozhatott. Ezt követően az inasa, bankára vagy bárminemű képviselője kifizette helyette a számlát.

Hasonlóan a nehézkes kulcshasználatot már kiválthatjuk az august okoszárral, ami hazaérkezésünkkor felismer minket okostelefonunk segítségével és kinyitja nekünk az ajtót. Kellemes élmény, mágia azonban nem kellett hozzá már 2 ezer éve se, csak egy hűséges szolga, aki felismerve minket hazatéréskor kinyitotta nekünk a kaput.

Természetesen számtalan olyan vívmány van, aminek nem volt megfelelője a régi időkben. Nem tudtak több ezer kilométterre lévő emberek beszélgetni egymással, vagy nem tudtak könyveket megkapni egy másodperc alatt. Azonban ha sorra vesszük a legnépszerűbb szolgáltatásokat, rádöbbenünk, hogy soknak van elődje a régebbi időkben, még ha nem is teljesen azonos formában.

Ha főúri élményt akarjuk beilleszteni termékfejlesztésünkbe, tervezési kultúránkba, akkor kétféle úton is elindulhatunk. Egyrészt leírásokból, könyvekből megismerjük, hogy miképp gondolkodtak, éltek a főurak, mi volt nekik természetes, és ezeket az átlagemberek számára is megtapasztalhatóvá tesszük.

A másik nehezebben járható eljárás, de bizonyos szinten még izgalmasabb, hogy felkutatunk olyan embereket, akik vagy főúri életet élnek vagy legalábbis ilyen miliőben nőttek fel. Itt fontos, hogy nem újgazdagokra gondolok. A pénz nem tesz arisztokratává. Magyarországon nem könnyű ez a feladat, hisz nem mindenkinek a szomszédja egy Esterházy vagy egy Habsburg. Ugyanakkor vannak még országok, ahol az arisztokratikus hagyományok (Nyugat és Dél Európa, Közel Kelet stb.) még erősebben élnek. Ha ilyen emberekkel interjúztatunk az elvárásaikról, szokásaikról, mentális modelljeikről, akkor olyan termékeket hozhatunk létre, amikre pár évvel ezelőtt senki sem gondolt volna.