Nehéz elképzelni, hogy a mostani használhatósági, ergonómiai szakemberek ősei, a sok ezer évekkel ezelőtt élt építészek milyen nehézségekkel és gondokkal küszködtek. Nem lehetett könnyű egy tudományt és művészetet a semmiből felépíteni, rájönni, hogy mi mivel működik, hogyan lesz valami először praktikus, majd esetleg szép is. A tervezési nehézségek azonban csak egy részét képezhették problémáiknak.
Ókori Egyiptomi alaprajz
Pontosan sosem fogjuk megtudni, de elképzelhetjük, hogy az ősi építészek szponzorai hogyan reagálhattak arra, amikor megpróbálták nekik kifejteni, hogy esetleg tervezni, kicsit számolni se ártana a grandiózus építkezések osrán. Mi mehetett le az ókori törzsfőnökök, vezérek, királyok és fejedelmek fejében, amikor először kellett szembesülniük azzal, hogy van egy furcsa ember, aki megpróbálja nekik elmagyarázni, hogy igen, a parasztok lehet, hogy tudnak maguknak fakunyhókat építeni, a sátorkészítés is megy, esetleg egy kőházat is összerak még egy okosabb család, de ha várfalat, meg palotát akarnak, ahhoz nem elég, hogy kiürítik a kincstárat, összeterelnek egy nagy rakás építőmunkást, anyagot gyűjtenek, hanem át kell gondolni annak minden egyes lépcsőfokát.
A weben és a digitális alkalmazások korában hasonló időket élünk. Vannak kis közösségek szakemberekkel, akik már tudják, hogy hogyan kell egész tűrhető alkalmazásokat, weblapokat készíteni (ezért írok csak tűrhetőt, mert tíz év múlva kimosolyogjuk a jónak tartott megoldások többségét is). Vannak intelligens vezetők, akik látják, hogy tervezés nélkül nem jutnak semmire, mint azok a régi uralkodók, akik belátták némi vergődés után, ha egy rakás követ egymásra raknak így úgy, abból nem lesz zikkurat, aminek a világ csodájára jár. Szóval ott tartunk, hogy vannak szakembereink, vannak megpuhított vezetők, de a csoda mégse indul be, se itthon hazánkban, de még nyugaton se. Miért van ez?
Jelenleg egyre több döntéshozó nagyjából tisztában van azzal, hogy mit csinálnak a tervező emberek. Az viszont többnyire homályos marad nekik, hogy ha megvannak ezek a mindenre elszánt ergonómiai zsoldosok vagy épp végvári katonák várfalainkon belül, akkor mihez kezdjenek velük. Nézzük meg milyen gondokkal kell megküzdenie vezetőknek, hogy a legtöbbet facsarják ki ergonómiai szakembereikből.
Elitalkaulatokat a döntő ütközetbe
Mivel az ergonómiai szakemberek ritkák, ezért nem a legolcsóbb munkatársak. Ezt tudják a vezetők is, ezért általában csak a legfontosabb ütközetekbe vetik be őket, hogy spóroljanak a kiadásokon. Egy-két űrlapot, kisebb oldalakat odaadnak a designereknek, és az ergonómusokat csak akkor hívják, ha nagy fába vágják a fejszéjüket. Habár látszólag jó ez a technika, egyben veszélyes is. Gyengébb egységeink felmorzsolódnak az apró harcokban és mire a jólfizetett zsoldosokat előrángatjuk, addigra már biztos vesztésre állunk.
A végvári katonák megbízhatóbbak, mint a zsoldosok
A legtöbb cég szeretne belső ergonómiai szakembert. Sok okból. Hosszú távon olcsóbbnak, kiszámíthatóbbnak tartja egy házon belüli szakember alkalmazását, mintha egy külsős céggel dolgoztatna. És valljuk be igazuk is van. Persze ez a világban sehol sem könnyű, mert hiány van belőlük. De ha nem így lenne, akkor is vannak helyzetek, amikor zsoldosokat jobb alkalmazni:

• A zsoldosok sok mindent láttak. A külsős szakértők megtermékenyítő ötleteket és új elképzeléseket hozhatnak termékeinkbe, amikor a saját embereink bele vannak ragadva a már jól ismert problémákba.
• A zsoldosok könnyen számonkérhetők. Ha valamit nem jól csinálnak, akkor könnyedén megszabadulhatunk tőlük.
• Ha nincs igény non-stop ergonómiára, akkor a külsős cég alkalmazása szintén logikus megoldás.
• Saját termékeink tesztelését sokszor jobb objektív külső szemlélőre bízni.
• Ha vannak időnként nagyon nehéz problémáink, akkor jobb egy igazi veteránt csak esetileg bevonni, mint évekig etetni, amíg eljön a nagy harc.

Ezeket az érveket persze fogadjátok némi szkepszissel, hisz mi is ezt csináljuk, ha van ellenérv, akkor várjuk a kommentekbe.
Az ergonómusra nincs szükség a korai tervezésben
Gyakran találkozunk olyan projektekkel, amikor csak az utolsó pillanatban hívnak minket. Az ügyfél vért izzad, kínlódik, vergődik, de azt gondolja, hogy a termék megfelelően részletes kitalálása az üzleti vezetőség feladata. Sokszor úgy gondolnak erre a szakaszra, mint a funkciók okos elrendezésére, amit majd a használhatósági szakember lepolíroz egy kicsit. Smirgli helyett azonban sokszor inkább baltára van ilyenkor már szükség.
A tervezésben részt kell venni
Ha a vezetők nem vonódnak be a tervezésbe, akkor biztos nem azt kapják, amit szeretnének. Egy, két gyors megbeszélés vagy 1-2 oldalas word dokumentomok alapján igen nehéz csúcstermékeket tervezni. A vezetőknek meg kell tanulni, hogy hogyan kell igényeiket artikulálni, hogy a tervezők azt megfelelő módon tudják használni. Erre ad kiváló tanácsokat Anderson és mtsai az Effective UI (Hatékony felhasználói felület) című könyvében. Komolyabb projekteknél nehéz a csatornák összehangolása is. Jön az információ több embertől telefonon, szóban, emailen, skype-on stb. Sok minden elveszik és kikopik így.
A tervezést le kell ellenőrizni
Ha terveinket kérések és módosítási igények nélkül pezsgőbontással elfogadták, akkor lehet, hogy valami rossz készül. Hiába töltöttünk együtt akár napokat is a megrendelővel, teljesen igényeit, elvárásait még akkor sem érthetjük meg, ha azokat nagyon részletesen artikulálta. A tervek sokszor olvasás nélkül továbbítódnak a fejlesztőknek és a gondok csak akkor derülnek ki, amikor már nagyban és költségesen megy a fejlesztés. A vezetők persze ilyenkor arra gondolnak, hogy akkor még a viszonylag drága szakértőkben sem lehet bízni? Hiába fizettek annyi pénzt, mégis selejt munkát kaptak? A tervezők kifinomult és mások problémáira érzékeny emberek, de nem gondolatolvasók. A közös elképzelések helyességét közösen kell ellenőrizni. Ez látszólag többletmunka, de idővel megtérül.
Az üzleti specifikáció nem funkcionális specifikáció
A tervezők nem funkcionális specifikációkat írnak, hanem annál általánosabb terveket készítenek. A leírások alapján nem triviális és egyértelmű a kivitelezés, habár lényegesen könnyebb és jobb minőségű is lesz, mint ezek nélkül. Igazán eredményesek viszont akkor leszünk, ha végig segítünk a kivitelezés apróbb gondjait is megoldani. Design kérdés-e például, hogy egy tooltip hány milisecundum után jelenik meg? Mivel van hatással a felhasználói élményre, ezért akár ilyen kérdések eldöntését sem hagyhatjuk a fejlesztőre.