Az EU szinte minden AI Act-határidőt kitolt 2027-re és 2028-ra, az átláthatósági kötelezettségeket viszont nem: azok 2026. augusztus 2-tól alkalmazandók. A Bizottság az értelmező iránymutatást tizenhárom nappal a határidő előtt adta ki: az AI-disclaimernek, a tartalomjelölésnek és az emberi átadásnak alapértelmezésként kell benne lennie a komponensekben.

Aki az elmúlt hónapokban a szabályozási híreket követte, jó okkal gondolhatta, hogy az EU-s AI Act egésze csúszik. A Digital Omnibus on AI 2026. július 24-én megjelent, és a magas kockázatú rendszerek kötelezettségeit 2027 decemberére, illetve tolta. A hitelképesség-értékelés, a biztosítási kockázatárazás, a teljes megfelelőségértékelési apparátus mind kap még legalább tizenhat hónapot.

Egyvalamit azonban a jogalkotó szándékosan kihagyott a halasztásból. Az átláthatósági kötelezettségek 2026. augusztus 2-tól alkalmazandók, és a rendelet saját indokolása szerint épp azért kellett sürgősséggel hatályba léptetni, hogy ez a dátum ne kerüljön veszélybe. A felületet magát tehát a halasztás nem érinti.

Mit ír elő, és kit terhel

Az AI Act 50. cikke négy helyzetet fed le, és mindegyik megfogalmazható egyszerű kérdésként. Beszélgetsz vele? Az emberrel közvetlenül interakcióba lépő rendszernek közölnie kell, hogy AI. Generál? A szintetikus hangot, képet, videót és szöveget gépi olvasásra alkalmas módon meg kell jelölni. Mér? Az érzelemfelismerést és a biometrikus kategorizálást tudatni kell az érintettel. Hamisít? A deepfake-et és a közérdekű kérdésekben közzétett AI-szöveget látható módon jelölni kell.

A felelősség megosztásán dől el, kinek a dolga a megoldás. Az első két eset a szolgáltatót terheli, a második kettő a bevezetőt, vagyis azt a szervezetet, amelyik a rendszert a saját nevében használja. Egy bank például, amelyik harmadik fél chatbotját teszi az ügyfélportálra, bevezetőként felel a jelölésért, és ezt a felelősséget a beszállítójára nem tolhatja át.

Egy fordított eset viszont megmutatja, hogy szerződéssel sem rendezhető el minden. Tegyük fel, hogy a bank generatív eszközzel készít ügyfélnek szánt szöveget, mondjuk makrogazdasági kitekintést vagy fenntarthatósági jelentést. A kimenet gépi jelölése a szolgáltató dolga, a bank ezt technikailag nem tudja elvégezni, csak megkövetelni. Egy dokumentum, két kötelezettség, két felelős, és a kettő közül csak az egyik alól van kibúvó: a látható jelölés elhagyható, ha a szöveg érdemi emberi átnézésen ment át, és van, aki szerkesztői felelősséget vállal érte. Az iránymutatás ezt szűken értelmezi, a formális jóváhagyás vagy egy helyesírás-ellenőrzés nem elég hozzá.

A kötelezettségek azonnal alkalmazandók, függetlenül attól, mikor került a rendszer a piacra. Egyetlen átmenet van: a 2026. augusztus 2. előtt piacra került generatív rendszerek gépi jelölésére 2026. december 2-ig van idő. Visszamenőleges jelölési kötelezettség nincs, a korábban generált, de augusztus 2. után publikált szövegre viszont már vonatkozik a szabály.

Az értelmezés is megérkezett: a Bizottság 2026. július 20-án fogadta el a végleges, 51 oldalas iránymutatást. Nem kötelező erejű, hiteles értelmezést csak a Bíróság adhat, a piacfelügyeleti hatóságok azonban ezt fogják követni. Mellette áll egy önkéntes kódex a tartalomjelölésről és egy opcionális uniós ikonkészlet. Ezek használata választható, magától a kötelezettségtől viszont nem lehet eltérni, és a bírság felső határa 15 millió euró vagy a globális éves árbevétel 3%-a, amelyik magasabb.

Amit a „világos és felismerhető” elv kikényszerít

A jogszabály kimondja, hogyan kell a tájékoztatást megjeleníteni, és három dolgot szab meg egyszerre. Legkésőbb az első interakció pillanatában meg kell történnie, azonnal felismerhetőnek kell lennie a környezetéhez képest, és meg kell felelnie az akadálymentességi követelményeknek.

Az iránymutatás abban a legkonkrétabb, amit kizár. Az általános szerződési feltételekbe temetett, menük mélyére rejtett vagy kézikönyvbe száműzött közlés nem felel meg. Ez látszólag triviális, a következménye viszont nem: a közlésnél azt is meg kell tervezni, hol jelenik meg és meddig marad látható.

Ebből következik, hogy a jelölés nem lehet egyszeri felvillanás. Ha egy hosszú beszélgetés elején megjelenik egy banner, majd hatvan üzenettel később a felhasználó egy hitelkeret-emelési kérdésnél tart, az első interakcióra vonatkozó feltétel formálisan teljesült, a felismerhetőség viszont nem. A mérce tehát olyan jelölést kíván, amely a beszélgetés során is látható marad.

Hogy a közlés jogilag megtörtént-e, a gyakorlatban WCAG-követelmények teljesítésén is múlik. Egy AI-disclaimer, amit a képernyőolvasó nem ad vissza, a vak és gyengénlátó felhasználók számára nem létezik. A látható jelölésnél a kontraszt játssza ugyanezt a szerepet: ha megbukik, a jelzés ott van a képen, mégsem különül el a környezetétől. Ami eddig akadálymentességi hiba volt, az most a WCAG-on és az AI Acten is elbukik.

Gyakorlati szinten mindez néhány konkrét döntést jelent egy chatfelületen. A közlésnek a felhasználó első üzenete előtt kell megjelennie, hiszen az interakció már a beíráskor megtörténik. A fejlécben maradó jelzés jobban teljesít, mint a beszélgetés fölé csúszó buborék, mert az utóbbi kiscrollozik a képből. A beszélgetési régió akadálymentes nevében pedig szerepelnie kell a jelölésnek, különben a képernyőolvasót használó felhasználó a jelölés nélküli változatot kapja.

Az elkülönülésen bukhat el a legtöbb megoldás. Ha az AI-jelzés ugyanúgy néz ki, mint a felület többi kis címkéje, ugyanolyan halvány, lekerekített badge ugyanabban a másodlagos színben, akkor a felhasználó átsiklik rajta. Az iránymutatás nem ír elő tipográfiát, a kérdés az, hogy a felhasználó észreveszi-e, ezért a jelölésnek a saját márkakörnyezetéből is ki kell emelkednie.

Az átláthatóságnak ára van, a titkolásnak nagyobb

A UX-diskurzusban erős a feltevés, hogy az átláthatóság önmagában bizalmat épít. A kutatások – legalábbis ezen a területen – ennek az ellenkezőjét mutatják. Schilke és Reimann tizenhárom kísérletben, amerikai online paneleken ugyanazt a munkát két változatban értékeltették: az egyikhez odaírták, hogy AI-val készült, a másikhoz nem. Az alanyok az AI-t említő változat szerzőjében kevésbé bíztak. A kutatók magyarázata szerint a közlés megsérti azt a hallgatólagos elvárást, hogy a munka mögött emberi szakértelem áll. Többféle megfogalmazást is kipróbáltak, az „ember átnézte” típusú megnyugtatástól a radikális átláthatóságra hivatkozó változatig, de egyik sem hozta vissza a bizalmat.

Érdemes ezzel előre számolni, mert a jelölés a konverziós számokban is meg fog jelenni. A projekt szempontjából jobb, ha ez a várakozásokban már benne van, mint ha az első riport hozza el a hírt.

Ugyanennek a tanulmánynak van azonban egy fél mondata, amely más világításba helyezheti mindezt: a közlés bizalomvesztő hatása gyengébb, mint amikor az AI-használatot esetleg harmadik fél leplezi le. A kérdés tehát az időzítés: most fizetjük ki a költséget, vagy később, drágábban. Ehhez jön, hogy a bizalomvesztés kisebb azoknál, akik pozitívan viszonyulnak a technológiához, tehát a hatás szegmensenként változik.

Miért a design systemben van a helye

A szabályt megérteni könnyű, skálázni nehéz. Ha minden AI-t érintő képernyőt egyedi jogi review-ban kell átnézni, azt a fejlesztési tempó bizonyosan megsínyli. Ha a fejlesztő emlékezetére van bízva, hogy egy egyedi chatfelületre kitesz-e jelölést, akkor a jelölés képernyőnként fog eltérni, a hiányzókra pedig esetleg a hatóság talál rá.

Van erre közvetlen analógia, mégpedig ott, ahol ugyanez a probléma már lefutott. A GitHub akadálymentességi audit adatainak elemzése szerint a talált hibák 48%-a megelőzhető lett volna a dizájnfázisban. Náluk a következtetés az volt, hogy a jó komponens sem elég: a hiányzó ARIA-label (Accessible Rich Internet Applications, a képernyőolvasónak szánt, szemmel nem látható megnevezés), a lemaradó hibaszöveg és a rossz fókuszkezelés nem a komponensben van elrontva, hanem a beépítésénél. A válaszuk a preset annotáció volt, vagyis komponensenként előre definiált, kitöltésre kényszerítő ellenőrzőlista a vásznon, mellé pedig a Code Connect, ami ezeket a részleteket át is viszi a fejlesztők által exportált kódba.

Az AI-jelölés ugyanígy viselkedik, ezért érdemes ugyanezt a mechanikát alkalmazni rá: a beszélgető és a generatív komponensek kapjanak explicit tulajdonságot arra, hogy AI-e, honnan jön a tartalom, és van-e benne kilépés emberi ügyintézéshez, mindhárom alapértelmezésben bekapcsolva. A kódoldali komponens pedig ne engedjen buildelni jelölés nélkül. Így a betűméret, a kontraszt és a pozíció egyszer dől el, globálisan.

Időben és felismerhetően

Arról, hogy egy automatizált döntést hogyan kell megmagyarázni az ügyfélnek, már van bírósági iránymutatás. A Dun & Bradstreet-ügyben az Európai Unió Bírósága meghatározta, mennyit kell elmondani egy automatizált döntésről: elég érthetőnek kell lennie ahhoz, hogy az érintett vitatni tudja a döntést, az algoritmus vagy az összes döntési lépés kiadása viszont ehhez nem elég, és nem is kérhető.

Az emberi átadásra pedig felügyeleti oldalról jön nyomás. Egyes nemzeti felügyeletek a magas kockázatú rendszereken túl is elvárják az emberi felügyeletet, a magyar jegybank ajánlása például jó gyakorlatként az alacsonyabb kockázati kategóriákra is kiterjeszti. A „beszélek emberrel” ezért az első képernyőtől elérhető, nem csak akkor, ha a bot elakad.

A felületre vonatkozó kötelezettség 2026. augusztus 2-tól alkalmazandó, a hitelbírálati rendszerekre vonatkozó 2027 decemberétől. Aki most egy bannert tesz ki a chat fölé, ugyan formálisan megfelel, de majd kezdheti újra ugyanazt a munkát egy esetleg nagyobb és kockázatosabb rendszeren. Aki a komponensbe teszi, egyszer csinálja meg.

Az AI Act átláthatósági szabályai azt írják le, amit egy jól megtervezett felület amúgy is megtenne: időben és felismerhetően szól, és hagy kiutat. Az egyetlen új elem az, hogy egy képernyőn jól megoldani nem elég. Amíg a jelölés nem alapértelmezés a komponensben, minden új felület újranyitja a kérdést.