Mik azok a fogalmi modellek?
Az éppen használt felület, weboldal mentális modelljét „fogalmi modellnek“ hívja a pszichológia. Ezt a fogalmi modellt pedig annak a tervezőnek a mentális modellje alakítja ki, aki kigondolta, megtervezte az adott felületet.
De mi történik, ha a felhasználó és a tervező mentális modellje nem egyezik?
Nem kell messzire mennünk, hogy napi szinten lássunk erre példát, a következményeket is jól ismerjük. Egy darabig keresgél a felhasználó, de nem találja, amit keres. Nem ott találja, ahol keresi. Más kifejezéseket lát, mint amilyen szavakat ő használna az adott témában. Másképpen rendszereződnek a dolgok – pl. termékek egy webáruházban, tartalmak az egyes témákon belül – mint ahogyan az számára egyértelmű lenne. Egy ideig keresgél, aztán megunja, és más weboldalra, a konkurenciához távozik. Kivételt képeznek ez alól a kikerülhetetlen közigazgatási felületek – bár akkor is marad opciónak a személyes ügyintézés – illetve az idősebb generáció tagjai, akik kifejezetten elnézőek és türelmesek a nehezen használható felületekkel kapcsolatban.
Mit tehetünk a felhasználók érdekében?
Kutassunk, kutassunk és kutassunk! Bármilyen terméket érdemes úgy tervezni, hogy a készülő felület/rendszer összességében alkalmazkodjon a felhasználók mentális modelljéhez. Amennyiben teljesen új felületet tervezünk, mindenképpen érdemes a témában előzetes kutakodásokat végezni és a felhasználók tudatos vagy nem tudatos mentális modelljeit feltárni, megismerni.A fejlesztést így a felhasználói gondolkodás feltérképezésével kezdjük, ahhoz alkalmazkodunk és nem a programozó, önkormányzati/NAV alkalmazott, polgármester stb. mentális modelljéhez.
Érdekes kutatási területre vezet ez, kezdve a mapping technikák szofisztikált alkalmazásától a csoportos beszélgetésekig vagy egyéni interjúkig. Ezek segíthetnek feltárni az adott témával kapcsolatos, úgymond „természetes online észjárást”, mentális modelleket. Lehetnek ezek szempontok, gondolatkörök, nyelvhasználat vagy akár vizuális elrendezés is. Ezeket a (nem feltétlenül tudatos, de feltárható, megfogalmazható) elvárásainkat ugyancsak a korábbi tapasztalataink alakítják ki. Amikor pedig szeretnénk megismerni ezeket az elvárásokat, nem csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a felhasználó mit mond, hanem arra is, hogy mit csinál, különösen igaz ez a vizuális felületek esetében. Kerülőutakon vagyunk kénytelenek közelíteni: a felhasználó jellemzően nem tudja megmondani pontosan, hogy ilyen vagy olyan funkciót hol keres/keresne az adott felületen. Ezért nem kérdezünk, hanem feladatot adunk és megfigyelünk, pl. eye-tracking készülékkel.
A kutatásból nem érdemes kihagyni a konkurencia oldalain használt mentális modekelleket sem, hasznos adalék lehet a tervezés során.