Mik azok a mentális modellek és miért volna érdemes minden fejlesztést azzal kezdeni, hogy feltérképezzük a felhasználók attitűdtárggyal (szolgáltatással, alkalmazással, témával stb.) kapcsolatos mentális modelljeit?
Mik azok a mentális modellek?
Nemcsak a pszichológia, hanem a filozófia és a nyelvészet évszázadok óta legnagyobb kérdése, hogy miként reprezentáljuk a fejünkben a világot [2]. Hogyan gondolkodunk egyszerű vagy bonyolultabb folyamatokról, például miként képzeljük el magunkban a vásárlás, a pénz- vagy a levélküldés folyamatát, vagy akár egy csokitojás kibontását. Ez a – meglehetősen pontos, gyakorlatias – „agybéli kép” határozza meg azt, hogy miképp állunk neki az adott folyamat elvégzésének; tulajdonképpen ez az attitűdtárggyal kapcsolatos mentális modellünk. Mentális modelljeinket a korábbi tapasztalataink formálják, alakítják (Weinshenck, et.al.).
Offline, online
Nemcsak a való – offline – világ dolgaival kapcsolatban vannak mentális modelljeink, hanem a képernyős felületek esetében is. Ezek határozzák meg, hogy bizonyos funkciókat hogyan szeretünk online használni, mit-merre keresünk az adott felületeken, vagy, hogy milyen eseményeket „várunk el” bizonyos helyzetekben (mi történik, ha ezt/azt csinálom?)

A mentális modellek fogalmát a kognitív pszichológiából ismerhetjük. Több pszichológus foglalkozott vele, többféle definíció született rá. Elsősorban érdemes Don Norman írásait tanulmányozni, pl. Some Observations on Mental Models, 1987.  Manapság többek között szeretik hivatkozni a Susanne Weinshenk által felkínált elméleti keretet, amely kellőképpen érthető és gyakorlatias (100 Things Every Designer Needs to Know About People, 2011) [1], illetve Indi Young könyvét (Mental Models, 2008.) Kissé összetettebb hozzáállást tár elénk Michael W. Eysenck és Mark T. Keane könyve, a Kognitív pszichológia c. könyve (Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest. 1997, 2003)

Ezeket a mentális modelleket az általunk használt szoftverek, weboldalak, alkalmazások alapján alakítjuk ki magunkban. Szeretjük, mi több: elvárjuk, hogy az éppen használt felület is ehhez alkalmazkodjon. Offline világban is vannak megszokásaink és az online világban is. Ennél érdekesebb terület az, amikor az offline világban jól megszokott dolgokat teszünk képernyős felületen, például vásárolunk, bankolunk vagy pizzát rendelünk, esetleg kezünkbe veszünk egy iPadet, Kindle-t, és képernyős felületen olvasunk. Ilyen esetekben, még mielőtt elkezdenénk használni az adott készüléket vagy felületet, máris létrejön bennünk egy előzetes elképzelés arról, hogyan működhet az adott „dolog”; mit és hogyan lehet ott tenni. Ezzel pedig már ki is alakítottuk magunkban az online vásárlás/bankolás/pizzarendelés vagy iPad-en, Kindle-n olvasás mentális modelljét.
Fontos tulajdonsága a mentális modellnek, hogy – többek között – időnként irracionális, gyorsan alakul ki és később módosítható. Éppen ezért, amikor olyan megoldás készül, amely annyira új, hogy vélhetően nincs – mert nem is lehet – a felhasználóknak mentális modelljük, oktatóvideóval szoktak segíteni. Ezzel, még a felület megismerése előtt alakítják a felhasználók mentális modelljét, a felülettel szemben támasztható elvárásait.