A koronavírus-járvány mélyreható változásokat eredményezett abban, ahogy az emberek világszerte érintkeznek és dolgoznak. Vajon ezek a változások állandóak, vagy pusztán átmenetiek? Nagyon sokan kényszerültek online munkavégzésre, de hogyan hatott ez ki a UX-UI közösségre? Pontosabban, hogyan kellene reagálniuk a UX-designereknek?

A cikk első felében olvashatnak egy személyes történetet, mely akár sok más ember tapasztalatait is tükrözhetné világunkról a járvány idején. A második felében megfigyeléseket és javaslatokat olvashatnak Dr. Rung András, az Ergomania UX-UI Design Agency vezérigazgatójának tollából. „Kihívások előtt állunk” – mondja.

Egy tipikus történet?

„Le vagy némítva!” Sokak számára ez az a három szó, ami legjobban jellemzi a 2020-as évet, amikor a társadalom nagy részének kellett megbarátkoznia azon meeting/cset applikációk üzleti célú használatával, melyekkel addig legfeljebb boldog születésnapot kívántak a nagyinak. Hirtelen az online üzleti találkozók radikálisan megváltoztak. Természetesen nem mindenki számára volt alternatíva ez a típusú munkavégzés: a teherautó-sofőröknek továbbra is teherautókat kellett vezetniük, a gyári munkásnak pedig termékeket készítenie. De az év óriási előrelépést tett az online munkában, ahol a kollégák, akik évek óta szomszédos íróasztalok mellett ültek, most a hálószobájukból végezték a csapatmunkát.

Eleinte sokan megpróbálták betartani az irodai élet normáit, de az idő múlásával elmaradt a reggeli sminkelés, és hosszabb lett a szakáll. Míg a világjárvány elején az emberek megpróbálták kizárni a családi életet, később gyakoribb lett, hogy a gyermekek besétálnak a képbe, vagy kíváncsi macskák bámulnak a webkamerába. „Bocs, csengettek, ki kel nyitnom” – volt a második leggyakoribb kifejezés, a „le vagy némítva” után.

A Covid-19 által kiváltott változásokkal kapcsolatos saját tapasztalataim 2020. február elején kezdődtek. Az elmúlt négy évben egy kollégámmal közösen egy nagyvállalati ügyfél számára szerveztünk kommunikációs műhelyeket két országban. Minden műhelyhez négy személy utazását kellett leszervezni fapados légitársaságoknál, plusz négy fő számára elintézni a szállodai tartózkodást.

Aztán február elején a képzési vezető figyelmeztetett minket egy riasztó új vírusra, ami a vállalat munkavállalóit világszerte a saját otthonába kényszerítheti. Tudunk-e alkalmazkodni ehhez online kommunikációs tanfolyamok megtartásával? – kaptuk a kérdést.

A zsigeri válaszunk a „kizárt!” volt. Az ülések interaktivitásához nagyon pontosan fel kellett térképezni a helyiségben tartózkodókat. „Megértettem” – felelte a képzési vezető, majd udvariasan hozzátette, hogy a képzések virtuálisan folyatatódnak majd, és ha mi nem tudjuk ezeket megtartani, akkor sajnálatos módon keresniük kell olyan céget, ami igen.

Társammal újraterveztük a kurzusokat, kihagyva és átalakítva az egyes elemeket. Újraterveztük a diákat, újravágtuk a videókat, és felfrissítettük a munkamenetek sorrendjét. Mindezt őrülten frusztráló Microsoft Teams hívásokkal kezdtük el tesztelni, ahol a szoftver soha nem pontosan azt csinálta, amire szükségünk volt. Meglehetősen intenzív R&D után aztán élőben vezényeltük le az első online munkamenetünket, ami… nem is volt katasztrófális. A résztvevők velünk együtt tanulták ezt az új típusú munkavégzést, és a soron következő előadásokon mindannyian gyorsabbak és ügyesebbek lettünk. Azóta már egy évnyi tanfolyamon levezényeltünk, folyamatosan javulva és remek visszajelzéseket kapva.

Visszamennék a régi módszerekhez? Nos, meg tudom csinálni anélkül, hogy bűntudatom lenne a repülés óriási szén-dioxid-lábnyoma vagy a szállodákban való tartózkodás szükségessége miatt. Még mindig hiányzik, hogy egyszerre láthassam és hallhassam az egy helyiségben ülő embereket. De sok más módon a körülmények javították kínálatunkat. Furcsa módon viszont úgy tűnik, hogy mindannyian valóságosabbak vagyunk, ha kis képeket látunk egymásról egy síkképernyős monitoron. A résztvevők kócosak, a gyerekek néha belépnek a képbe (sőt, még néhány ülésen is részt vettek!), de mindez csak még emberibbé teszi a konferenciákat, amit személy szerint szívet melengetőnek tartok.

És most jön a poén: egy évvel azt követően, hogy a munkaerejét távmunkába parancsoló kísérletbe belevágott, ez a nagyvállalat arról számolt be, hogy minden kitűzött célját és meghatározott teljesítménymutatóját teljesítette, sőt túl is szárnyalta azokat. Az emberek jobb és következetesebb munkát végeznek hálószobáikból, mint amikor minden nap ingáztak elegáns acél- és üvegirodáikba. Az elmúlt évben a műhely résztvevői közül csak egy mondta, hogy az agyára megy a bezártság, és hiányzik neki az iroda. Mindenki más boldogan belement, hogy munkáját határozatlan ideig otthonról folytassa. És bár sok csapat továbbra is szerte ugyanazon város területén működött, egyesek megragadták a lehetőséget, hogy költözzenek. Ha csak virtuálisan dolgozik egy cégnél, miért ne költözne vissza thaiföldi családi házába, vagy követné partnerét Amerikába? Arra a következtetésre jutottam – amit a koronavírus első évében (táv)oktatott szakemberek is megerősítettek – hogy a ránk kényszerített változások állandóvá válhatnak és állandóvá is kellene válniuk, hiszen többé nincs visszaút ahhoz, ahogyan a dolgok régen voltak.

Azért osztottam meg a személyes tapasztalataimat ilyen hosszan, mert úgy gondolom, hogy sok más ember hasonló válaszaival vág egybe, és az állandó változás érzetét erősíti. De ha ez igaz, akkor mit tesznek az olyan rendszerek tervezői, amelyek működésben tartják az üzleti életet annak érdekében, hogy segítsenek nekünk megfelelni ezeknek a változásoknak?

Rung András a piacvezető UX-UI designügynnökség, az Ergomania vezérigazgatója, és 2020 közepére már a változás stratégiáján dolgozott, amikor a jövő kihívásairól szóló webináriumot szervezett. Gondolatai messzemenőek és tanulságosak:

UX-UI most és a jövőben

Abban a korban, amiben bátran kijelenthetjük, hogy a nagy többség a konzervatív megközelítés jegyében igyekszik a dolgok klasszikus rendjéhez ragaszkodni, András sokkal merészebb megközelítést javasol a UX-UI design szempontjából. Ez az alapja annak, ahogy összekapcsolódunk az összes általunk használt rendszerrel, így a jelentősége sokkal nagyobb most, mint valaha. András szerint a UX tervezésnek innovatívabbnak kell lennie, hasonlóan a 20 évvel ezelőtti „régi szép idők” megközelítéséhez, amikor a UX ipar megszületett. A webináriumban meggyőző példákat hoz az innováció folytatásának szükségességére, ahelyett, hogy az öt évvel ezelőtt működő megoldásokra támaszkodna. „A design rendszerek lehetővé teszik az új interfészek gyors felépítését hogy az új megoldások iránti növekvő igény kielégíthessék, és bár az érték növekedni fog, kevesebb tervezőre lesz szükségünk, akik futószalagon gyártják az újabb és újabb (felesleges) képernyőket.” Vissza lehet tekinteni a hőskorra, de azzal a feltétellel, hogy ne pusztán a már jól bejáratott megoldásokat másoljuk úja és újra.

Futószalagszerű alkotás?

Több száz képernyő futószalagon való létrehozása? Valóban erre jött a UX ipar? A becslések szerint jelenleg 2 millió UXer működik világszerte – nagy ugrás ez az iparág hajnalához képest, amit András Budapesten, az Ergomania székhelyén élt meg. „Magyarországon jó, ha öt UX designer volt, amikor belecsöppentem a szakmába.” Mostanra igazi globális iparággá vált, a folyamatok egyre gyorsabb szabványosítása pedig elősegíti az átfogó digitális megoldások megvalósulását, így a UX Magyarországon, Ausztriában, Belgiumban vagy az Egyesült Királyságban egyre hasonlóbbá válik. Hogyan vág össze ez Rung András vágyaival, hogy megidézze a két évtizeddel ezelőtti szellemiséget és innovatív gondolkodást?

„Mivel egyre több digitális megoldásra lesz szükségünk, hogy az embereket legalább alapszinten kiszolgálhassuk, növelnünk kell a minőségi interfészek előállítását” – mondja.
Oké, ez adott.
„A nemzetközi csapatoknak hatékonyabban kell együttműködniük, és manapság minden professzionális UX-csapatnak hasonló lépésekből álló frameworkje van. Ugyanazokat az eszközöket használjuk, bár néhány eszközt a jelenlegi helyzet miatt lecseréltek, és néhány közismert lépést is felül kell vizsgálni.”
Például?
„Különösen azokat, melyek korábban IRL interakciót igényeltek. A workshopok továbbra is nélkülözhetetlenek a UX projektek fázisainak felfedezéséhez és meghatározásához. Ezek esetében továbbra is használhatjuk a nagy fehér rajztáblát, ami egyesítette az ügyfeleket, a gyártást és a UX szakembereket. Ez persze ma már kiváltható jobb, online eszközökkel, mint például a Miro vagy a Whimsical, melyek nemcsak kiváltják a régi módszereket, hanem zökkenőmentesebb műhelymunkát, valamint gyorsabb és könnyebb közös alkotási folyamatokat tesznek lehetővé. András azonban megjegyzi azt is, hogy az ilyen eszközök használata előtt az előkészítésre több időt kell szentelni a hatékony felhasználás eléréséhez.

Tesztelés és távoli kapcsolat

A tesztelés, amit az Ergomania féle megközelítés egyik alapkövének tekintenek, szintén az online térbe költözött. A Covid előtt a fő problémát az jelentette, hogy az online teszteléshez a felhasználóknak le kellett tölteniük egy ismeretlen szoftvert, és meg kellett tanulniuk, hogyan kell megosztani képernyőiket. Ma már mindenki megteheti ezt az olyan applikációk, mint a Zoom, a Microsoft Teams, a Hangouts és társai segítségével. Ezek a folyamatok és az applikációk maguk, beépültek mindennapjainkba, ahogy azt a cikk első felében szemléltettük. És a felhasználók villámgyorsan elsajátították a kezelésükhöz szükséges tudást.

A távoli kutatásnak számos előnye van, és mivel a felhasználók nem utazhatnak, könnyebb megtalálni a helyet a naptárukban egy hatvan perces értekezletre – a tesztelésre akár még ebédidőben is sort lehet keríteni. Az új paradigmában az elfoglalt embereket is könnyebb bevonni a tesztelésbe.

További előnye még, hogy a felhasználók gyakran felszabadultabbak, hiszen saját környezetükben tartózkodnak, és saját számítógépüket és beállításaikat használhatják. Még egy gyors etnográfiai kutatás elvégzésére is van lehetőség, mivel gyakran be lehet pillantani az otthoni iroda környékébe és további információkat gyűjteni (bár ez valószínűleg szubjektív). Másrészt a felhasználók jutalmazásának módja meglehetősen bonyolultabbá vált, mivel a tipikus ajándékokat – például egy üveg bort -, nem lehet átadni az teszt végén.

A távoli tesztelés azt is jelenti, hogy az emberek hajlandóak megérinteni a képernyőket és a billentyűzeteket – mert a saját környezetükben vannak, ahelyett, hogy egy ismeretlen mobiltelefon képernyőit vagy valaki más billentyűzetét kellene fogdosniuk.

Az empatikus szakma?

Rung András szerint bár a UX-UI kialakításának lényege az empátia a felhasználók igényeivel, meglepő, hogy a jelenlegi helyzetben kevés empátiás figyelmet fordítanak az idősekre. Nagyon kevés vállalat nyújt testreszabott és adaptív interfészeket az időskorúak számára – egyetlen ilyen szolgáltatás működik csak, melyet az OTP Bank vezetett be Magyarországon. Ez korlátozott internetes banki szolgáltatást nyújt az idős emberek számára, akik bejelentkezhetnek, ellenőrizhetik egyenlegüket és tranzakciós előzményeiket, de nem kezdeményezhetnek tranzakciókat. Ez az utolsó szolgáltatás a biztonságérzet ösztönzése, mivel nem tudunk katasztrofális hibákat elkövetni.

A Covid előtti időszakban sok idős ember örült annak, hogy hagyományos bankját hagyományos funkciók ellátására használta, és betétek, készpénzfelvételek és egyéb alapszolgáltatások elvégzéséhez szépen elmentek a bankfiókba. Az elmúlt évben ez drámaian megváltozott, de természetesen az időskorúaknak továbbra is szükségük van banki szolgáltatásokra. Ez azt jelenti, hogy sok idős embernek megerőltető digitális átálláson kellett keresztülmennie, miközben erre a bankjuk, a közüzemi szolgáltatók és a közegészségügyi hivatal nagyon kevés figyelmet fordítottak. Ezek a cégek nem kapnak proaktív támogatást a UX designerektől sem, hogy könnyebb megoldásokat tegyenek lehetővé az idősek számára.

András azt szeretné elérni, hogy a UX-UI designerek és az ügynökségek vegyék figyelembe az időskorúkat is, és ne zárják ki őket a normális életből. Inkább találjanak megoldást arra, hogy a rendszerekkel könnyebben és zökkenőmentesebben lépjenek kapcsolatba. Az idős emberek hosszabb ideig tudnak koncentrálni, így jobban összpontosítanak írásbeli utasításokra, mint a társadalom fiatalabb tagjai, így nyugodtan lehet nekik hosszabb, mélyrehatóbb írásbeli információkat szolgáltatni.

Ezzel szemben, a fiatalabb korosztály remekül zsonglőrködik egyszerre több képernyőn is, ami viszont az idősebb felhasználóknak okoz problémát. A figyelmüket nem szabad vizuálisan megosztani. Azaz: csak egyszerűen!

Ez gyakran magasabb kontrasztarányú képernyőket jelent, nagyobb betűmérettel, de ne feledjük azt sem, hogy néhány embernek (és nem csak az időseknek) motoros és koordinációs problémái is lehetnek, ezért gondot okozhat a kis méretű objektumokkal való interakció és az azokra való kattintás. És bármi új funkciót is bevezetnek kifejezetten az „újonc” idős felhasználók számára, nehogy mindent egyszerre a nyakukba zúdítsanak. A szolgáltatások fokozatos bevezetése sokkal jobb ötlet, mint sokat markolni, de keveset fogni.

Ezek nem csupán ambiciózus vagy „politikailag korrekt” főhajtások az idősebb felhasználók felé, hanem a társadalmi szükséglet egyértelmű elismerése, amelyet a világjárvány tovább erősített és felgyorsított. Az európaiak közel 20%-a 65 évesnél idősebb, átlagos várható élettartamuk körülbelül 10 év, és közel 10% -uk lesz „gazdaságilag aktív”. Az idős emberek kb. 45%-a hetente legalább egyszer használja az internetet. Tekintettel arra, hogy Európa teljes népessége 740 millió ember, bárhogy csűrjük-csavarjuk a számokat, jelentős közönségről van szó, amelyet jelenleg a UX tervezői és ügyfeleik is nagyon alulértékelnek.

Az érintés megszűnése

Évek óta élünk az érintőképernyők kényelmével, valamint a fizikai és virtuális billentyűzet nyomkodásával. Akad, aki billentyűkódot használ a parkolóba való bejutáshoz, és így jut be a lakásába is. Mindannyian ismerjük azokat a fizetési rendszereket, amelyek PIN visszaigazolást igényelnek.

Ezt az érintésre támaszkodó rendszert és annak szükségességét kérdőjelezi meg az, hogy manapság a különböző felületeket a lehető legsterilebben kell tartani, ami olyan kihívás, melyet a UX közösségnek kell kézbe vennie. Már léteznek rendszámtábla-felismerő rendszerek a kapuk kinyitásához a parkolóházakhoz. Ezeket például a parkolás kifizetéseinek megterhelésére is fel kell használni.

Már vannak felvonók és otthoni asszisztensek, amik elfogadják a hangparancsokat. A technológia létezik, de széles körben ki kell terjeszteni, hogy a lehető legtöbb érintésmentes élményt biztosítsa a felhasználók számára. Ez önmagában is nagyszerű ajándék lenne a UX ipartól a világ számára, a Covid-19 idején. Egy dolgot ne feledjünk: még ha a széles körben elérhető oltás rendkívül sikeres is lesz, a jövőbeli kitörések ellen be kell biztosítani magunkat. A számtalan alkalmazással és programmal felszerelt, érintés nélküli interfészek nagyban segíthetik ezt, ezért a hang egyre fontosabbá válik, különösen az egészségügyi térségben.

Állami szereplők

Az András által előrejelzett egyik legnagyobb változás az, hogy a kormányok hamarosan felismerik majd a UX fontosságát, ami néhány országban már most is megvalósul, például az Egyesült Királyságban. Sok ország állami szervezeteinek szörnyen mutató interfészeinek lépésről lépésre el kell tűnniük, mivel a jelenlegekkel, egyszerűen lehetetlen egy államot online működtetni. „Ha a kormányok valóban elkötelezettek amellett, hogy egyértelműen kommunikáljanak a polgárokkal, és ennek az interakciónak túlnyomó részét online megoldások felé terelik, akkor hatalmas változásoknak kell bekövetkezniük az állami felhasználásra szánt rendszerek UX-UI tervezésében. Gondoljunk csak bele, hány ponton kommunikál az állam a lakossággal az adótól az autó nyilvántartásba vételén át az egészségig, az oktatásig, a törvénykezésig és az állampolgárok jogaiig. Nagyon kevés kivételtől eltekintve az ezeket az igényeket kiszolgáló webhelyek nem látják el feladatukat, és teljesen alkalmatlanok arra, hogy megfeleljenek a világjárvány kihívásainak, és az azt követő időszak feladatainak.

Makró és mikro

Az UX tervezésében azonban nem csak a makró skálán állnak be változások. Rung András szerint az változékonyabb és alkalmazkodóbb alkalmazásokra lesz szükség, hogy azok az igények változásának megfelelően különféle megoldásokat nyújthassanak. Az emberek szeretnék személyre szabni alkalmazásaikat, amelyeknek ezt az igényt ki kell elégíteniük. Ennek eredményeként niche-alkalmazások jelennek meg az egyes közösségek kiszolgálására.

A folyamatdigitalizálás és a folyamat-újratervezés lesz a legfontosabb aspektus, valamint a szervezetek és a UX designerek szükségszerű rugalmassága. A UX-ben nincs konfekcióméret, a múltbelinél sokkal szélesebb és változatosabb demográfiai helyzetre kell számítani.

Ezen trendek és felhasználói igények mögött az AI egyre növekvő használata áll az összes ajánlat alátámasztására. A UX-UI ügynökségeknek fel kell gyorsulniuk, hogy túléljék a járványt és az azt követő időszakban virágozzanak.

A sokféle cél eléréséhez a megközelítés merészségére van szükség, amelyet Rung András javasol. Ez azt jelenti, hogy minden új projektet tiszta lappal kell kezdeni, figyelmen kívül hagyni a korábbi feltételezéseket, különös tekintettel arra, hogy a Covid-19 hogyan befolyásolta a felhasználókat. Ne feltételezzünk – tegyük fel a kérdéseket és végezzük el a kutatást. Csak így lehet megtudni mit a akarnak a felhasználók és látnak majd tisztán a UX-designerek.

A szakértői testület

2020 júniusában Rung András előadását kerekasztal-beszélgetés követte, amely nagyrészt megerősítette javaslatait és saját anekdotikus megfigyeléseimet. A testület a következőkből állt: Kathleen van den Keybus, alapító, UX Strategist, Uflow; Edward Croft Baker, a The UX Agency ügyvezető partnere; Thomas Fogarasy, ügyvezető partner, Exalt Interactive; és Hannes Robier, a Chain World Usability Congress vezérigazgatója, Youspi.

A résztvevők egyetértetek abban, hogy jóval kényelmesebb az, ha az ügyfeleknél végzett munka kevesebb utazással jár. Ez költségkímélő megoldás az ügyfelek számára is. Thomas azt is megjegyezte, hogy „Az otthoni munkavégzés segít benne lennem a folyamatban, és az ügyfelekkel való találkozók rövidebbek.”

A testület elismerte, hogy az online munka jó, de a becslések szerint a hatékonysága csak körülbelül 80%-os. Kathleen rámutatott, hogy a személyes találkozó árnyalata elveszhetnek. Arra is figyelmeztette, hogy bizonyos tesztelési helyzetekben a „csend nem jelent beleegyezést”, illetve „offline van érzelem, online már nem annyira.” Ennek ellenére megállapodtak abban, hogy a tesztelés és a kutatás online folyamata simább és gyorsabb. Az online munka koncentráltabb megközelítést is támogat, kevésbé általános csevegéssel, és gyakran kevesebb nézeteltéréssel az ügyféllel, ha „beül” egy munkamenetre. Hannes rámutatott, hogy az online tesztelést jelenleg csak hosszú távú ügyfelekkel végzik, ahol már létezik bizalom és megalapozott működési mód.
Általánosan frusztrálónak tartották, hogy szilícium-völgy ide, technológiai buborék oda, hiába lenne elvárás, hogy az emberek értsenek a technológához, ha még egy zoom-hívásba sem tudnak beszállni. Így akár húsz percig is eltarthat mire a válaszadó megbirkózik egyszerű technológiai nehézségekkel. Mindenkinek meglepetés volt, hogy az elméletileg képben levő felhasználók mennyire nem értenek a technológiához. Természetesen az idő múlásával nagyon valószínű, hogy ez sokat javult, és sokkal kevesebb előfordulási gyakorisággal fordul elő a „Le vagy némítva”!”

Thomas példát mutatott arra, hogy számos példát látott – a Covid-19 helyzete miatt -, hogy sok MVP (minimálisan életképes termék) szinte naponta jelent meg. Itt igazán kicsi játékosok indítottak valamiféle, két hét alatt összerakott futárszolgáltatást vagy alkalmazást, hogy gyorsan reagáljanak egy nagyon fontos problémára. Az év későbbi szakaszában ez tükröződött a vakcina világméretű bevezetésében is, ahol a szokásos óvatosságot és a hosszú tesztelési időket bizonyos mértékben félretették a gyors tömegkezelés elősegítése érdekében. Amint arra a UX-UI-vel kapcsolatban rámutattak, „Ez az építs gyorsan, sírj majd később megközelítés – az MVP felépítése és nagyon gyors érvényesítése – merőben eltérő megközelítés nagy ügyfeleink számára. Itt a fejlesztési folyamat egy évig tarthat, és szigorúan ellenőrizhető, például NDA-kkal.”

Tanulhatnának-e a nagy ügyfélvállalatok ebből a gyorsreagálású megközelítésből? A testület úgy érezte, hogy a nagy szervezetek talán túl lassan reagálnak, és hogy a UX kialakításának meg kell változnia ahhoz, hogy keresztül vihessenek nagyívű változásokat. András példája a kormányok „szörnyű webhelyeire” azt sugallja, hogy jelenleg nem szükséges a hosszú fejlesztési idő, különösen az egészségügyi igazgatás területén.

A testület áttekintése szerint a bekövetkező (és 2020 júniusában érvényes) változások egyébként elkerülhetetlenek voltak, és az ügyfélvállalatoknak „bátornak” kell lenniük. Ugyanez vonatkozik a UX-UI ügynökségekre és arra, hogy valóban új munkamódszereket kell alkalmazni, és ezt hatékonyabban és gyorsabban kell végrehajtani. A testület egyetértett abban, hogy ami történik, a Covid-19 nélkül is megtörtént volna, csak lassabban.

A világjárványon keresztül és azon túl

Azoknak a rendszereknek a felhasználójaként, amelyeket a világjárvány során időnként a tűrőképesség határág feszítettek (és amelyek viszont engem sodortak az összeomlás szélére), üdvözlöm a UX design új megközelítését, ami átsegít minket a Covid-19-en és azon túl is. 2020 közepére az Ergomania és a vitafórum résztvevői már proaktívan vizsgálták a koronavírus-járvány kiváltotta helyzetet, és radikálisan újraértékelték, hogyan lehet megváltoztatni a UX működését. Ez alapvető feladat, bár talán kissé meglepő, hogy a UX-UI szférában kevés ügynökség és szereplő hajlandó megfontolni ezt a változtatást. A Rung András féle elvek azonban nem pusztán reaktívak – új ötletek felépítése, új módszerek alkalmazása és új technológiák bevezetése jelentős előrelépést jelent a UX tervezésében, különösen az Ergomania Fintech és banki szakterületén.

A világjárványon egyszer úgyis túl leszünk, de a szokásos ügymenet visszatérésére spendírozni elég nagy hiba lenne. A világ örökre megváltozott, és a vállalkozásoknak és a szervezeteknek ezt el kell fogadniuk, biztosítva, hogy az ügyfelekkel és az érdekelt felekkel való kapcsolattartás egyik elsődleges eszköze – azaz, az online jelenléte – megfelelő legyen a célhoz.