Spanyol fintech – Híd a magasabb célok felé 

Persze, tudom, hogy különböző nemzetiségek említésekor nem jó dolog egyszerű sztereotípiákra hagyatkozni. Általánosságban messziről elkerülném az ilyesmit: „Minden svéd …”, vagy „A görögök jellemzően …”. Azonban három interjúalanyom esetében, akik elkalauzolnak a spanyolországi fintech cégek világába, elcsábultam arra, hogy ugyanazzal a tulajdonsággal jellemezzem őket: mindannyian szenvedélyesen beszélnek és bizonyára cselekednek is. A pasión erre a helyes spanyol szó. Mindhármuk szavaiból erő és bizonyosság árad, melyet a fintech kínálatukkal elért kétségbevonhatatlan siker támaszt alá. Még ennél is többről van viszont szó, mivel mindegyikük nagyívű gondolkodásról tesz tanúságot, amely túlmutat saját üzleti törekvéseiken.

Rodrigo García de la Cruz

 

Kapcsolatok feltérképezése

Kezdjük a zseniális Rodrigo García de la Cruzzal, aki 20 év alatt válogatott technikai és pénzügyi tapasztalatokkal gazdagodott olyan nagy neveknél, mint a Renault, a Citibank és a Barclays, majd az oktatás felé vette az irányt, és 2013-ban létrehozta „alighanem az első fintech mesterprogramok egyikét”. Diákokat és oktatókat gyűjtött maga köré egyfajta föderatív ismereti rendszer kialakítása céljából, amely folyamatosan bővül és gyümölcsözik. E kezdeményezéstől számított két éven belül azonban Rodrigo számára még világosabbá vált a fintech cégekben rejlő lehetőség, és kifejezetten erre az ágazatra irányuló befektetési alapot indított el, amelynek első befektetései 12 feltörekvő spanyol fintech céget érintettek. Ennek során ismerte fel, hogy nem létezik olyan központi információs tárház, amelyet a fintech cégekbe befektetők felhasználhatnának, ezért nekikezdett a vállalkozások, modelljeik és alapítóik behatárolásának folyamatához. Mindezek eredménye Finnovating nevű cégének megszületése, amely a beruházásra alkalmas cégek meghatározását és értékelését, valamint ökorendszerek létrehozását tűzte ki célul. A kapcsolatok feltérképezése és sok-sok rendezvény illetve konferencia szervezése az jelentette, hogy Rodrigo számára gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az érdeklődésére számot tartó ökorendszerek Spanyolország határain túlnyúlnak, és – legalábbis kezdetben – a szélesebb értelemben vett spanyol nyelvterületre is kiterjednek (említhető itt többek között Mexikó, Kolumbia, Peru és Chile). Ez vezetett az Ibero-Amerikai Fintech Szövetség (Iberoamerican Fintech Alliance) megalakulásához, amelynek Rodrigo volt az elnöke, és amely 20 ország mintegy 15 szövetségének képviseletét látta el.

Finnovating

Ám ezt megelőzően, jegyzi meg Rodrigo, „Ha a megfelelő embereket a megfelelő helyen ereszted össze, megtörténnek a dolgok”. Így 2016-ban sor került az AEFI, a Spanyol Fintech Szövetség (Spanish Fintech Association) megalakítására, amelynek szintén Rodrigo volt az első elnöke, és azóta is ő tölti be ezt a pozíciót. A fintech szövetségek Spanyolországtól Latin-Amerikáig történő bevezetését követően a nagy léptékű fejlődés megindulásával szemét Európa többi részére vetette, ami – részben a nyelvi sokszínűség miatt – „egy kicsit bonyolultabbnak” bizonyult. Mindazonáltal „Elkezdtünk részt venni az összes különféle európai rendezvényen, hogy kapcsolatot teremtsünk a megfelelő emberekkel Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában és nem utolsósorban Hollandiában, ahol az első európai fintech szövetség alakult. E hálózatbővítés egyik eredménye az EDFA – az Európai Digitális Pénzügyi Szövetség (European Digital Finance Association) 2019-es megalakulása volt.

 

Húzás-vonás

Az elmúlt évtized során Rodrigo García de la Cruz igyekezett húzni-vonni a feltörekvő fintech ágazatot annak érdekében, hogy a két kontinensen életképes és fenntartható ökorendszerek jöjjenek létre: egyfolytában, mindig-mindig a kapcsolódás révén.

Azután 2020-ban ismét egy megvilágosító pillanatban volt része: „Azt érzékeltem, hogy a Finnovating keretében végzett munkánk – az Európa és Latin-Amerika közötti kölcsönös összekötetés létrehozásának tekintetében – bővíthetővé vált, de a pandémia miatt nagyon nehézzé vált az utazás és a nemzetközi rendezvények látogatása. Ezért úgy döntöttünk, hogy globális digitális platformot hozunk létre, amelyhez – mint a LinkedIn esetében – mindenki csatlakozni tud az üzleti tevékenység érdekében. És amikor azt mondom, mindenki, fintech, insuretech cégekre, bármilyen vállalatra, szabályozó hatóságra, szövetségre, illetve befektetőre gondolok”.

Rodrigo és kollégái egy éven keresztül azzal foglalkoztak, hogy feltérképezzék az világ összes fintech cégét, így hozták létre a legnagyobb adatbázist a fintech cégekre és a fintech cím várományosaira vonatkozóan, és tették elérhetővé a Finnovating platformján. De hozzáteszi azt is, hogy nagyon fontos volt, hogy ez nem egy magán adatbázis, hanem elérhető oly módon is a vállalatok számára, hogy aktiválhatják profiljukat, és kölcsönös üzleti tevékenységet indíthatnak. „Ez mindenképp innovatív tényező, és a fintech, az insuretech és a projektek tekintetében világszerte 50.000 induló és bővülő vállalkozást, illetve több mint 10.000 befektetőt azonosítottunk, akik kifejezetten érdeklődnek az effajta társaságokba történő befektetések iránt. Tranzakciós platformot hozunk létre, amelyhez csatlakozhatnak, és azon keresztül üzletelhetnek.” Nagy meglepetés ezután, hogy Rodrigóra világszerte gyakran úgy hivatkoznak, mint csúcs Fintech influencerre?

 

A legfontosabb lépés az internet óta?

Látogassuk meg Iván Nabalónt, a madridi központú, de világszerte terjeszkedő Electronic IDentification alapítóját és vezérigazgatóját; a cég jelenleg 42 országban van jelen, és több mint 250 ügyféllel büszkélkedhet. Fintech sikertörténet egyik napról a másikra? Nem igazán: Iván hekkerként kezdte pályafutását, majd a vezetői szerepkörök kezdték el vonzani, melyekben sok évet el is töltött, főleg a távközlési ágazatban, erősen kapcsolódva a technológiához. Viszont egyre inkább elégedetlen lett kényelmes munkájával, és digitális azonosítási rendszeren kezdett el gondolkozni. „A demokrácia paradigmájának polgárjogi részvételen alapuló változtatása … a legfontosabb előrelépés az internet létrehozása óta.” OK, szóval nem kis feladat.

A kollégák ugyan óva intették attól, hogy egy biztos munkahelyet otthagyjon, amikor már családja volt, amelyet el kellett tartania, Iván nekiindult a közösségi médiacsatornákon jelen lévő 150.000 követőjének bátorítása mellett. Ekkor megrázta az aranyat termő „Tripla F” fát (család, barátok és bolondok – Family, Friends and Fools) az induló vállalkozás finanszírozására, és 2013-ban megszületett az Electronic IDentification …
…Aztán majdnem padlót fogott.

Túl korai volt még a demokrácia projekt. Rájöttem, hogy irány kell váltanunk, mivel bankokkal dolgoztunk együtt, és amikor elkezdtük értékesíteni nekik a technológiát, akkor lett nagyon jó az egész.” A banki partnerek ezután bemutatták az Electronic IDentification-t a spanyol pénzügyi felügyeleteknek és szabályozó hatóságoknak. Spanyolország – most is, mint korábban – vezető szerepet tölt be a lakossági banki tevékenységben: aktív kutatás folyt az innovatív megoldásokért, és az Electronic IDentification segítségével lehetővé vált a távoli bankszámlanyitás. Ettől kezdve a társaság angyali befektetőket kezdett csalogatni a kereskedelmi működés megindításához, melyet kockázatitőke-támogatás követett. Ezután az Electronic IDentification gyors növekedésnek indult, jelentős mérföldkövekkel az út mentén. A 2020-as év figyelemre méltó szerzése volt az addigi legnagyobb francia kormányzati ügyintézési szerződés, melynek keretében új TB kártyát állítottak ki 44 millió ember számára, ráadásul a Gemalto, az Idemia és a Thales. szoros versenyt jelentett.

Iván Nabalón

Ilyen erőteljes növekedési előzményekkel nyilvánvalóvá vált, hogy az Electronic Identification-nek Európa-szerte terjeszkednie kell, és Iván további finanszírozást keresett a bővítés finanszírozása céljából. Eközben a pandémia miatt méginkább nőtt az Electronic IDentification kínálata iránti kereslet; ezen a ponton lépett be a Signicat nevű, személyazonosítással foglalkozó norvég óriáscég a következőkkel: „Azonosítási megoldások a megbízható digitális világban: Egyetlen integrációs pont az összes digitális azonosítási szükséglethez határokon keresztül – az ügyfélút minden lépése során a belépéstől a biztonságos hitelesítésen keresztül az elektronikus aláírásig.” Más szóval, az Electronic Identification-éhez hasonló ajánlattal.

Iván elmondása szerint „Az ő útjuk a pénz – sok-sok pénz – gyűjtése. Kedveljük a csapatukat, és tetszik a növekedési stratégiájuk.” Beismerte, hogy nehéz volt a kilépés mérlegelése, de úgy érzi, hogy cégének megvásárlásával konszolidálódik a piac, és a Signicat világviszonylatban az egyik vezető elektronikus azonosítással foglalkozó kereskedő céggé válik. Eközben pedig ő és az Electronic IDentification csapata két éven keresztül megőrzi teljes körű autonómiáját.

 

A megfelelő táncpartner kiválasztása

Szeretnék mélyrehatóbban érdeklődni arról, hogy ténylegesen mit jelent az Electronic IDentification az e-demokrácia szempontjából, és mi késztette Ivánt arra, hogy hajlíthatatlanul ezt az utat kövesse az elmúlt évtized során; de előbb ugorjunk át a város másik felére, hogy meglátogassuk Arturo González Mac Dowell-t, az Eurobits Technologies alapítóját – ez a cég is figyelemre méltó skandináv kapcsolattal büszkélkedhet a Tink általi felvásárlása okán. „Úgy gondoltam, jobb ha most választunk táncpartnert, mintha akkor választanánk, amikor már üres a táncparkett!” Arturo színesen így magyarázza 2004-ben alapított, a PSD2 és a pénzügyi összesítési szolgáltatások terén vezető szerepet betöltő vállalatának értékesítését.

Eurobits

„A Tink versenytárs volt, ám teljesen más volt a növekedési stratégiája, és miután összegyűjtöttek 100 millió eurót, a Visa 2.500 millió dollárt ajánlott a Plaid-ért (azóta visszavonták), arra gondoltam, hogy itt az ideje magányos játékosként kilépni. A mi döntésünk volt, hogy partner után nézzünk, és a Tinket választottunk, amely nem olyan régi, mint az Eurobits – 2012-bwn alakult, kezdetben mint b2c személyi pénzgazdálkodási vállalat, de kemény diónak bizonyult a növekedés az adott keretek között. Azután ajánlatot kaptak egy holland banktól szoftverük megvásárlására, minekutána virágzó b2b céggé alakultak át, amely alapvetően a nyílt banki tevékenységek útjait és információfeldolgozását („Rails and Brains”) értékesíti. Az Eurobits-nél mi is a lehetséges utakkal (Rails) foglalkozunk – mondjuk úgy, hogy hálózati feladatról van szó.”

Az Eurobits-et 2003-ban két spanyol bank, a Bankinter és a Caja Madrid, alapította és Arturót „vadászták le” az új cég indítására, amely Európában az első célzott számlaösszesítési műveletekkel foglalkozó cégként működött. Arturo kiemeli, hogy ez még jóval azelőtt történt, hogy bárkinek egyáltalán eszébe jutott volna a PSD2. A kezdeti időszak nehéz volt, főleg mivel a piac még nem volt rá kész, és a 2000-es évek elején kevesen voltak hajlandók arra, hogy saját pénzügyi adataikhoz harmadik személyen keresztül férjenek hozzá. A széles körű közösségi hálózati rendszerek elfogadásából eredő áttörések hívtak életre olyan környezetet, amelyben az érzékeny adatok interneten keresztüli elérésétől való félelem csökkenni kezdett. Amint Arturo megjegyzi, „Ha megosztjuk azokat a zavarba ejtő képeket a Facebook-on, amelyek miatt akár az állásunkat is elveszíthetnénk, akkor vajon miért is ne szeretnénk saját pénzügyi adatainkat megbízható harmadik személyen keresztül elérni?”

Így eljött az PSD2 ideje, amiben Arturo és az Eurobits jelentős szerepet játszott, és ami elősegítette az Európai Harmadik Személy Szolgáltatók Szövetsége (ETTPA European Third Party Providers Association) mint kereskedelmi szervezet megalakulását.

„A PSD2-vel jönnek létre azok a kapcsolatok azon bankok között, amelyeknél az ügyfelek vezetik számláikat, illetve azon társaság között, amely egybe kívánja gyűjteni ezeket az adatokat hozzáadott érték létrehozása érdekében. Ez az érték nagyon egyszerű is lehet, mint például az összes információ elérhetősége egy helyen, és ez az egyszerű érték kifejezetten impozáns egy KKV, illetve olyan szakember számára, akinek több helyen kell számlát fenntartania, vagy olyasvalaki számára, aki integrálni kívánja az információkat saját számviteli szoftverével. Jóval összetettebb is lehet, mint például egy költségvetéskészítő eszközökkel rendelkező személyes pénzügyi menedzsment megoldás, amely segítséget nyújt a bölcs pénzügyi döntések meghozatalában, vagy egy portfóliókezelő szoftver, vagy akármi.

Ez az út (Rails) része a rendszernek, az információfeldolgozás (Brains) része pedig felhasználja az adatokat. Tehát meg tudja mondani (például), hogy az adott tranzakció élelmiszerüzletben történt vásárlás, és a Tescóban került rá sor.” Arturo teljes lendülettel folytatja, csak úgy árad belőle a szó, hogy mit értek el az Eurobits 2003-as indulása óta. „Most a határ a csillagos ég. Azt hiszem, sok olyat tapasztalunk majd az út során, amit most nem tudunk előrelátni: a bölcs befektetési döntések érdekében a fedezeti alapokkal kapcsolatos piaci jelek kinyerésétől kezdve bármeddig, amit a pénzügyi információkkal tenni lehet. Tulajdonképpen azt gondolom, hogy a pénzügyi vagy fizetési információk rendkívül releváns információk. Más információkkal – például a távközlési szolgáltatók által rendelkezésre bocsátott földrajzi helyszínadatokkal – kombinálva pedig kifejezetten hathatóssá válnak.”

Arturo González Mac Dowell

 

Növekedés, sőt további növekedés

Lépjünk vissza konkrétan az Eurobits történetéhez, nézzük meg, hol tart ma a társaság. 2011 márciusában a Caja Madrid nevű takarékpénztár hat másik takarékpémztárral olvadt össze, így jött létre a Bankia. Nem sokkal ezután a Bankia kilépett, és az utána bekövetkező mentési intézkedések a nem stratégiainak minősített társaságok értékesítését forszírozták. Arturo az Eurobits sikeres igazgatói kivásárlási ajánlatával lépett be, és ő lett a legnagyobb részvényes. A tökéletes időzítés csodálatos példája közvetlenül a PSD2 megjelenése előtt. Ám nemcsak ezért, hanem azért is, mert a PSD2 bevezetését nem sokkal követően megjelent a „bevásárlókörutat” tervező Tink. Nem sokkal az Eurobits felvásárlását követően a Tinket a Visa vásárolta fel „Meghökkentő és elképesztő 1.800 millió euró összegért, ami sejteti, hogy mennyire relevánssá válik a nyílt banki tevékenység.” Arturo nyugodtnak tűnik, miközben némileg bizonytalanul alakuló, de kétségtelenül biztos jövőt vázol fel.

„A Visa azért vásárolta fel a Tinket, amit a Tink képvisel. Ez azt jelenti, hogy a Tink megtartja márkáját és jelenlegi vezetőségét, központja pedig Stockholmban marad. Szóval elvben semmi sem változik. Nyilvánvaló persze, hogy az egyetlen állandó dolog a változás. Szóval nem tudjuk, mi fog történni a későbbiekben. Viszont elviekben minden a normális mederben folyik tovább. Természetesen az egyetlen állandó dolog a változás.” Arturo – talán szerényen – azt állítja, hogy ő a kirakós nem elég nagy része ahhoz, hogy az ügylettel kapcsolatos részletes tárgyalásokba bevonják, és „kivár”, de mindazonáltal elégedett.

 

Visszajuttatás a közösségnek

Az egyik ok, ami miatt Arturo az Eurobits eladása mellett döntött, az volt, hogy a PSD2 miatti növekedési stratégiához tonnányi pénz kellett. Bevallja azt is, hogy némileg kiégett az eddigi nehéz és hosszú munkától. „Még mindig lelkesen nyomtam volna a nyílt banki tevékenységet, de lemerültek az akkuim. Szünetet kellett tartanom. A tárgyalások közben önként nyilatkoztam úgy, hogy nem akarok többé igazgató lenni, és legfőbb célom az átalakítás zökkenőmentessé tétele.”

Szóval ezután a nyugodt élet és a luxus élvezése következik? – Nem valószínű!

Miután a Tink ügyletet nyélbe ütötte, Arturo a lobbizásban és az intézményi tevékenységben betöltött szerepére helyezte a hangsúlyt, és jelenleg az európai lakossági fizetésekkel foglalkozó bizottság (ERPB = European Retail Payments Board) tagja, amely az Európai Központi Bank magas szintű testülete, és az Európa-szerte eszközölt lakossági fizetések keresleti és kínálati oldalát egyenlően képviseli. Mindhárom banki képviseleti testület az Európai Hitelágazati Szakszövetségek (European Credit Sectoral Associations) tagja, továbbá tagja többek között az alábbi három, nem hitelezést képviselő testületnek: Európai Fizetési Intézmények Szövetsége (EPIF = European Payment Institutions Federation), Elektromos Pénzszövetség (EMA = E Money Association), valamint a bankoktól független harmadik fél szolgáltatók (TPP) érdekeit képviselő Európai Harmadik Személy Szolgáltatók Szövetsége (ETTPA = European Third Party Providers Association). Ez egyáltalán nem úgy tűnik, mintha az illető azt tervezné, hogy az elkövetkezendőkben bármikor abbahagyná a vállalkozást. „Azután tagja vagyok még az Európai Pénzforgalmi Tanácsnak (EPC = European Payments Council, valamint az AEFI, a Spanyol Fintech Szövetség (Spanish Fintech Association) alelnöki posztját is betöltöm. Szóval időm jelentős részét azzal töltöm, hogy a fintech közösség körülményeit javítsam, különösen a fizetések területén. Van egy olyan érzésem is, hogy az európai érdekképviseleti szerepkör nem különösebben gyakori Spanyolországban – inkább az angolszász kultúrára jellemző –, szóval hálás vagyok, hogy így történtek a dolgok. És úgy érzem, vissza kell adnom a közösségnek.”

Megbeszélés az Eurobits-nél

Visszajuttatás a közösségnek? Például jótékonyság formájában? „Nem, nem vagyok olyan helyzetben, hogy alapítványt hozzak létre – butaság volna. Viszont van néhány dolog, amivel tényleg segíthetem a fintech közösséget, különösen Spanyolországban: például bizonyos, a spanyolországi üzleti életet jelentősen megnehezítő és a más helyekhez képest kevesebb vonzást jelentő törvények módosításának elérésével.” Arturo példaként hozza az Eurobits a Tink általi felvásárlásával kapcsolatos friss tapasztalatait, amikor is 8 hónap telt el az aláírás és a zárás között, mivel – elmondása szerint – Spanyolországban nincs érvényben a fizetési intézmény tulajdonlására és irányítására vonatkozó előírásokat tartalmazó külön törvény. Ehelyett a szabályozó hatóságok visszanyúltak a hitelintézetekre vonatkozó törvényhez, amelynek – Arturo megfigyelése szerint – „Egyáltalán nincs értelme. Ugyanazok a kritériumai egy, az Eurobitshez hasonló vállalat tulajdonlásának, mint egy olyan társaságénak, amilyen például a BBVA? Nincsenek birtokunkban az ügyfelek pénzeszközei, és nem áll fenn a csalás kockázata. Szóval nincs értelme. Ezek azok a dolgok, amelyekre időm jelentős részét szeretném szánni, hogy Spanyolország – és Európa egésze is – az üzleti élet megfelelőbb táptalaja legyen,”

Spanyol Fintech Szövetség

A körülbelül 180 tagot tömörítő Spanyol Fintech Szövetség erős, és jó összeköttetést tart fenn az összes spanyol szabályozó hatósággal és a Kincstárral, így az AEFI képes hatást gyakorolni. Viszont Arturo említése szerint sok mindent kellene még változtatni Spanyolországban: „Közel sem a világ legjobb vállalkozói kultúrájával rendelkezünk, szóval sok munka van még hátra. Keményen nyomulunk, de még mindig nagyon messze vagyunk attól, ahol lenni szeretnénk.”

 

A 100% „Igen” szavazat

Arturo kollégája és összeesküvő szövetségese (ha hívhatjuk így) a Spanyol Fintech Szövetségben, Rodrigo García de la Cruz, az AEFI befolyásának lényeges nyerő pontjára világít rá – egy fintech homokozó létrehozására. Ambíciózus kezdeményezésről van szó, amelynek bizonyos mértékben a nagyra becsült egyesült királysági homokozó a modellje, és amelyről Rodrigo némi ámulattal mondja el, hogy a spanyol politikusok 100%-a igennel szavazott rá. Voltaképpen ez volt az első alkalom a spanyol történelemben, hogy véleménykülönbség nélkül fogadtak el egy törvényt, és lehetővé tették a pénzügyi szektor digitális átalakítását. Ez bizonyságot ad a spanyol fintech cégek erejéről és szenvedélyéről is.

A Nemzeti Bankkal folytatott tárgyalásokra visszanézve Rodrigo úgy nyilatkozik, hogy nem tekinti kivételnek Spanyolországot a megteendő rögös út szempontjából. „Sok ország esetében valós probléma, hogy szabályozó és felügyeleti hatóságaik nincsenek hozzászokva az effajta innovációk kezeléséhez. Nem tudnak lépést tartani, és ezért kellenek a szövetségek, amelyek támogatják az ökorendszert, és mutatják a jövőképet, illetve megértetik, hogy ez az ágazat mennyire fontos a pénzügyi szektor jövője szempontjából.”

Jelenleg két külön európai trendet észlel: „Ott vannak a szabályozó hatóságok, azt mondják, hogy tégy amit akarsz, de azt megfelelően kell tenned. És amennyiben problémák merülnek fel, majd ők akkor szabályoznak. Aztán ott van a többi spanyol ajkú ország, ahol mindent szabályoznak és ellenőriznek. Szóval nagyon bonyolult az innovációt a szabályozó hatósághoz adaptálni, mert minden annyira szabályozott.”

A második esetben – a piaci történésekhez való igazodás helyett – a szabályozás méginkább bonyolulttá válik. Hacsak – mondja Rodrigo – az országok követik az Egyesült Királyság és a többi haladó ország nyomdokait, ahol nincs is feltétlenül szükség a homokozókra, mert a kultúra sajátosságaiból következően folyamatosan nyitottak az új elgondolásokra. Az angol fintech színtér kedvelőjeként rámutat, hogy ott nem működik erős fintech szövetség. Vajon miért? Mert „Az Egyesült Királyságban a dolgok annyira fejlettek és nyitottak, hogy nincs szükség szövetségekre.” Eközben Rodrigo tovább feszegeti a határokat, és előre látja a napot, amikor létrejöhet a Fintech Világszövetség.

 

Globalizálódás

„A fintech cégekkel kapcsolatban valami globálisat kell létrehoznunk, ami a társaságok minden lehetőségét összeköti egymással. Azt hiszem, itt az idő, hogy a bankok – illetve ügyfeleik – kapcsolatba kerüljenek az induló vállalkozásokkal és az innovációval. Itt az idő az együttműködésre, mivel ha nem tudunk másokkal együttműködni, nem juthatunk túl messzire. Európában több mint 7.000 bank működik. Mindegyiküknek újra kell tervezni magukat, és erre egyedül nem képesek. Épp ezért kell, hogy segítsünk nekik, és épp erre szolgálnak a Finnovating és a hozzá hasonló társaságok. Hidakat szeretnénk építeni közöttük, és mindannyiunk közt.

De vajon hogyan érhető el egy másik fél? A LinkedIn nem társaságok, hanem személyek közötti kommunikációra épül. Ezért válik szükségessé a vállalati, fintech illetve banki platformok megléte. Az elmúlt 50 év során a bankok nem voltak képesek a pénzügyi bevonás megoldására. De mostanra már itt a technológia, és a fintech cégek örökre megváltoztatják a dolgokat. Bárki, aki mobiltelefonnal rendelkezik, bármilyen pénzügyi szolgáltatáshoz hozzáférhet. Ez maga a demokratizálódás: a fintech cégeken, a biztosítási, illetve ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatások terén… a világon bárki számára.”

Említettem, hogy ez a nagy egész átlátására vonatkozik, és ismét megemlítem a demokrácia kérdését – azt a gondolatot, amely Iván Nabalónt inspirálta az Electronic IDentification létrehozására. Ad némi hátteret ehhez: „A személyazonosság – az analóg változat – rendkívül fontos volt a manapság létező demokráciák és jóléti államok építésében. A közeljövőben – a digitális személyazonosság létrejöttével – a GDP megsokszorozódik. A személyazonosság rendkívül fontos a társadalmi bizalom és annak szempontjából, hogy miként építjük ki kapcsolatainkat a közigazgatással, a bankokkal, valamint hogyan utazunk. Minden a bizalmon múlik, és az internet is természetes módon a nagyfokú bizalom alapján jött létre. Viszont ez nem magába az internetbe ágyazódott be: a későbbiekben kell beilleszteni. A digitális személyazonosság az összes demokrácia gerince, és a jövő irányába fordulás kulcstényezője. a digitális személyazonosság komoly társadalmi hatással jár.”

 

Fokozzuk még tovább

OK, szóval nagyjából felfogtam. De miért ne folytathatnánk úgy, hogy a személyazonosság hibrid formáival vacakolunk? Egy papíralapú útlevél itt, egy vezetői engedély ott… más szóval egy kartonpapírral és műanyaggal teli tárca, és egy jelszavakkal teli telefon? Iván természetesen ennél jóval messzebbre tekint. „A digitális személyazonosság nagyon komoly társadalmi kihatással lehet, ide értve a szabályozott vállalkozásokat is. Ha a kereskedelmet és a nem szabályozott vállalkozásokat tekintjük, mára már mindannyian digitális üzemmódra álltak át, és komoly előrehaladást könyvelhetnek el. De ha a szabályozott ágazatokat tekintjük, mondjuk például az egészségügyet, az államigazgatást, a pénzügyi szektort, a határátlépést stb., ott nem találunk semmit… de semmit. A digitalizáció tekintetében gyerekcipőben járnak.”

Úgy hangzik tőle, mintha még mindig a kőkorszakban járnánk, de tényleg gyors változásokra kerül sor? Iván csupán bizonyos mértékig ért egyet: „Az, hogy a spanyol pénzügyi szabályozó hatóság megteremtette azokat a feltételeket, amelyek alapján a bankoknál számlát lehet nyitni és magas szintű biztonságot is biztosítani, nagy előrelépést jelentett, ám ha valamit globális szintre akarunk emelni, akkor a méretgazdaságosság kerül előtérbe. Az Európai Unió egészére kell megfelelő megoldást kidolgozni. Az erős elektronikus személyazonosság válik szabványossá világviszonylatban, mivel szabályozó hatósági megoldásokkal teszi lehetővé a kölcsönös átjárhatóságot. Következésképpen az erős digitális személyazonosság lesz a digitalizáció kulcskérdése világszerte minden szabályozott vagy nem szabályozott ágazatban.”

Egyértelmű, hogy a spanyol – és mára már az európai – szabályozó hatóságoknál történő lobbizással Iván és kollégái – mind az Electronic IDentification és a Spanyol Fintech Szövetség esetében – a globális szabványok kialakítását célozzák, de tényleg szembehelyezkednek a már nagy múlttal, milliárdnyi felhasználóval és követővel rendelkező számítástechnikai óriáscégek jelentette kemény versennyel? Igaz, mondja Iván, hogy a Google, a Facebook és az Apple igen erős ellenfél, de ugyanúgy kihívást jelent számukra a digitális személyazonossági program, habár a demokratikus perspektívából tekintve más célból. A számítástechnikai óriáscégek (Big Tech) célja, hogy a felhasználóknak erős digitális személyazonosságot biztosítsanak annak érdekében, hogy bármilyen országban, bármilyen vállalkozás keretében működni tudjanak. „Rendelkeznek okostelefonokkal vagy más technológiákkal, de gőzük sincs a digitális személyazonosság rendszeréről. A digitális személyazonosság az európai térségben lát napvilágot. Ez azt jelenti, hogy az angolszász szabályozói gondolkodásmódnak nincs semmi köze az európaihoz. Rendelkeznek a technológiával – például az Apple digitális személyazonossághoz használni kívánt technológiája már benne van okostelefonjaikban a tárcák és a hitelkártyák biztosítása érdekében. Ám át kell állniuk az európai modellre, nagy valószínűséggel új technológia megvásárlása vagy kifejlesztése útján. Hatalmas lesz az a vállalat, amely megoldja a decentralizált globális személyazonosítás problémáit.”

Szóval megy a huza-vona a digitális személyazonosság egész területén, egyrészt a számítástechnikai óriáscégek kereskedelmi szükségletei miatt, másrészt pedig a kormányzati illetve szabályozott szervezetek folyamatos „demokratizálódása” miatt, amelyeknek sürgősen szükségük van az esetlegesen rendelkezésre álló hatalmas mennyiségű adat hasznosítására. Nem csoda, hogy Iván lelkesen csillogó szemmel mondja: „Mindez tényleg nagy kihívást jelent, és fantasztikus lendületet látunk ezekben a technológiákban.”

 

A hatékonysági hiányok felderítése

Az „angolszász” gondolkodásmódról és az Egyesült Királyságnak a fintech cégek iránti nyitottságán alapuló relatív érdemekről hallván érdekel, mi erről Arturo González Mac Dowell véleménye erről. Úgy látja, hogy a fintech elfogadása ebben az országban kevésbé szól az innovációról, sokkal inkább arról, hogy a banki szektor nem képes felvenni a sebességet, legalábbis az eredeti felállásban: „Az Egyesült Királyság tökéletes táptalaja volt a fintech cégeknek, mivel egy nagyon elmaradott, egyáltalán nem hatékony banki ágazat minden elemével rendelkezett. Mondhatok egy példát: jóval több mint egy hónapomba került, hogy számlát nyissak a Santandernél (Egyesült Királyság), még a Santander spanyolországi központi rendszereinek segítségével is. Egy projekt miatt szerettem volna számlát nyitni, és egy hónapomba került. Bármelyik spanyol város főutcáján végigsétálhatok, és egy órán belül akár 10 bankszámlát is nyithatok különböző bankoknál!

Az Egyesült Királyságban két hétre előre kellett időpontot kérni. Kezdetben tehát a fintech cégek a bankrendszer hatástalanságának momentumait aknázták ki. Az Egyesült Királyságban pedig csőstül voltak hatékonysági hiányok.”

E némileg elítélő értékelés ellenére Arturo rámutat, hogy többek között az Egyesült Királyságban találhatók a világ legelőrelátóbb hatóságai, és ahelyett, hogy a banki ágazatot reflexszerűen védenék, felismerték a lehetőségeket. Amint megjegyezte: „Nézze, bármennyi negatív észrevételt tudok tenni az Egyesült Királyságban folytatott nyílt banki tevékenységről, viszont maga a koncepció briliáns. Nem a banki hatóságok, hanem a versenyhatóságok szorgalmazzák. És mindezt az Egyesült Királyság kilenc legnagyobb bankja fizeti meg.

Nem csoda, hogy olyan társaságokkal rendelkeznek, mint például a Revolut, amelyek mára már annyit érnek, mint a meglévő bankok egyike-másika. A hatóságok nyitottsága miatt annyi hatalmas fintech cég működik az Egyesült Királyságban, ez pedig néhány uniós tagállamban – különösképpen Portugáliában, Olaszországban, Görögországban és Spanyolországban – az általunk (az országok kezdőbetűiből) PIGS-nek (összeolvasva: malacok – a fordító) nevezett országokban hiányzik.”

Eurobits megbeszélés

 

Az optimizmus jelei?

Arturo a spanyolországi helyzetre reflektál, amikor azt mondja, hogy az országban kifejezetten védik a meglévő bankokat annak ellenére, hogy világviszonylatban is talán a legfejlettebb lakossági banki ágazattal rendelkeznek. Véleménye szerint ez az oltalmazás azzal indokolható, hogy a jogérvényesítés annyira gyenge volt, hogy a bankoknak kellett jobb technológiával kitölteni az elégtelen szabályozás miatti hiányosságokat. Spanyolországban az 1970-es évekre például az alkalmazottak többsége már csoportos beszedési megbízás útján kapta meg munkabérét. Ezen túlmenően a 90-es évekre minden banknál lehetővé vált az internetes bankolás. Most viszont „Az említett védelmi kultúra miatt – amely mindigis jelen volt –, félek attól, hogy nem tesszük lehetővé a fintech ágazat jelentős növekedését. Ugyanakkor hamis védettségérzetet keltünk a bankokban, ami elér majd egy olyan pontra, amikor már ez a védelem nem hasznos, és már fintech cégeink sem lesznek. Ja, és bankjaink sem. A pénzügyi szolgáltatásokat addigra külföldi vállalatok uralják majd.

Ez a legrosszabb eshetőség. Hogy mi a jó forgatókönyv, amiért küzdök: hogy a spanyol hatóságok észleljék ezt a kockázatot, és szüntessék meg a fintech ágazat korlátait, ugyanúgy, ahogy az Egyesült Királyságban tették. Ezáltal pedig mind a banki szektor, mind a fintech szektor versenyképesebbé válna. Szerintem ez hosszú távon mindkét fél számára nyerő propozíció: 50/50…” Pillanatnyi szünetet tart és mérlegeli ezt a lehetőséget, majd hozzáteszi: „De persze lehet, hogy én vagyok optimista!”

És hogy viszonyulnak a fintech cégek befogadásához, főleg Spanyolországban? Az átlagpolgár beszél „fintech-ül”? Arturo úgy véli, hogy a „lakosság jelentős hányada” ismeri a fogalmat, de a szót magát nem feltétlenül. Említést tesz a személyközi azonnali fizetésekre szolgáló, véleménye szerint „újdonságnak számító alkalmazásról”, a Bizum-ról, amelynek több mint 18 millió aktív felhasználója van. Ez igazán biztató, de Arturo szerint az a hátulütője, hogy ez „a banki ágazaton belüli zárt gyakorlat. Szóval kétlem, hogy ezt például az Egyesült Királyságban engedélyezték volna, ahol a versenyhatóságok nem mondtak volna áment egy zárt rendszerre.” Nevetve abbahagyja ezt az okfejtést, és így folytatja: „Viszont azt hiszem, ha a nagymamám élne, biztos használná a Bizum rendszert, de nem nevezné fintech-nek.”

Bizum

 

Használják a köznyelvben a „fintech” szót?

És mi a helyzet a fiatalabbakkal, akik nyilván jobban rá vannak hangolódva a fintech dolgokra? „A harmincasok és a náluk fiatalabb korosztályhoz tartozók rengeteg fintech alkalmazást használnak, de nem vagyok biztos benne, hogy fintech-nek nevezik őket. A fiam 20 éves, és jónéhány alkalmazást használ, például folyamatosan kripto eszközöket vásárol és ad el. Szerencsére a helyén van az esze, és bölcs döntéseket hoz. De az ő korosztályának többsége számára a Bet365 vagy a William Hill a versenytársak a kripto eszközök tekintetében, viszont csak szerencsejátékról van szó, semmiféle befektetési stratégiát nem követnek. Ugyanakkor van számos olyan cég is, mint például az eToro, amelyek kezdik megvetni a lábukat a piacon, és más spanyol vállalatokkal együtt azzal a propozícióval állnak elő, hogy rendkívüli mértékben megkönnyítik a befektetéseket a fiatalok számára. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy valaha is hallottam volna a fiam szájából azt a szót, hogy „fintech”.

A vállalkozók csemetéiről szólva mulattatott, hogy Iván Nabalón 3 gyermeke segít az Electronic IDentification termékeinek tesztelésében (ingyen, teszi hozzá gyorsan). Az egyik klassz funkció a „Mosolyogj és bízz” (Smile and Trust) azonosítási módszer, ahol a felhasználónak mosolyognia kell okostelefonjának kamerájába – el tudom képzelni, hogy ezt a Nabalón gyerekek élvezik; őket viccel vagy mulatságos történettel lehet a szoftverhez csábítani – amely természetesen még a homokozó stádiumnál tart. Ám fiatal koruk ellenére Iván említést tesz házi tesztelő csapatáról: „Nem vagyok biztos benne, hogy 100%-ig tudatosult-e bennük a projekt, de ha megkérdeznénk őket, valószínűleg el tudnák mondani, milyen technológiát fejlesztünk.”

A működő „Smile and Trust”

 

Apró részletek

Mivel nincs épp jelen egy ifjabb Nabalón, hogy részletekbe menően elmagyarázza az Electronic IDentification csínját-bínját, Ivánt kérem meg, hogy kalauzoljon kicsit tovább a kínálat tekintetében. Elmondja, hogy a technológia minden alkotóeleme saját fejlesztés az ellenőrzés és az autonómia garantálása érdekében. „Egy örökkévalóságig tartott, amíg eljutottunk a videós azonosítás és a minősített elektronikus aláírás kombinációjához, de minden belső fejlesztés. Nyilvánvalóan megbízunk a harmadik felekben, mint például a felhőszolgáltatókban, és nem mi találjuk fel a mesterséges intelligenciát. De az összes informatikai komponens belső fejlesztés, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mi dolgoztuk ki az összes algoritmust és technológiát.”

Jó, akkor hogy is működik ez az egész? Iván elmondja nekem a varázsigét: „Biometria segítségével végezzük el a kapcsolathasználók második faktoros hitelesítését az ügyfelek esetében. Számunkra, ahogy elemeztük a különböző biometriai technológiákat, sok-sok lehetőséget rejtenek, de többcsatornás tapasztalási lehetőséget keresünk. Például regisztráljuk az ügyfél biometriai paramétereit a digitális belépéshez. Ez a felhasználó számára zökkenőmentesen történik, és aztán ezeket a biometriai adatokat sok csatornán felhasználhatjuk, mondjuk ATM-ből történő készpénzfelvételnél, a saját számítógépen keresztüli arcfelismeréses hitelesítésnél, vagy mobiltelefonon tett elektronikus aláírásnál. A stratégiánk része az arc biometria bevezetése világszerte, hogy ez váljon a legmegfelelőbb, a legzökkenőmentesebb és legbiztonságosabb biometriai technológiává. És az Electronic IDentification erre tette fel a tétet.”

Electronic ID

Vajon jó lóra tettek? Természetesen Iván – és most a Signicat is – úgy véli, hogy ez be fog jönni. Kiemeli, hogy még a sok beépített biztonsági intézkedéssel rendelkező iPhone sem eléggé biztonságos, és más módszerekkel – például első faktoros hitelesítéssel és jelszavakkal – kombináltan kell használni a teljes folyamat biztonsága érdekében. Ugyanerről van szó az azonosítás területén. Ugyan nagyon jó algoritmusokat dolgoztak ki a csalásos támadások kivédésére, a biometria önmagában még mindig nem teljesen biztonságos technológia. Az Electronic IDentification mintegy 20 külön biztonsági intézkedésben kombinálja az eszközöket és az algoritmusokat, hogy biztonságosan megállapítsa, hogy az emberek egyeznek-e a személyazonosító kártyájukon szereplő személlyel. Hozzáteszi: „Biztonsági intézkedésként még azt is meg tudjuk oldani, hogy hologramot helyezünk a videó adatfolyamra a személyazonosító kártya részeként; ez olyan biztonsági intézkedés, aminél igen nehezen lehet csalást elkövetni. Szóval van egy emberi tényezőnk – mivel a szabályozó hatóságnak szüksége van humán részre – és van az elektronikus aláírás. Egy teljes körű, nagyon biztonságos folyamat révén 1%-nál is alacsonyabb a csalások aránya rendszereinken.

A lakossági rendszerekbe történő belépés esetén ez lesz a biztonság legmagasabb szintű normája. Egyrészt azért, mert az összes folyamat rögzítésére és mentésére sor kerül. Biztonságosabb – és ezt adatokkal is alá tudom támasztani – szóval biztonságosabb, mint a személyes és szemtől szembeni érvényesítő ellenőrzés, mivel sok elektronikus bizonyíték születik az egész folyamat során. Ez azt jelenti, hogy sokféleképpen lehet ellenőrizni, hogy a személyazonosság a valós személyazonosság-e.

Rendben, így már megnyugodtam, hogy igencsak nehéz dolga lesz a csalóknak, ha a bőrömbe akarnak bújni, és leszivattyúzni a dollármilliókat a számláimról, de ennyi is az egész? Nem, Iván szerint tovább is van, mert a végfelhasználó számára az egyik figyelemre méltó előny a kényelem, például a helyi kormányhivatalnál történő ügyintézésnél, amihez még nem is olyan régen személyesen kellett befáradni (és bevinni az összes szükséges azonosító okmányt, amelyekből általában minden osztályon mást kérnek).

Az Electronic IDentification ügyfelei számára a termékek használata azt jelenti, hogy szélesebb érvényességi körben tudnak ügyfeleket szerezni és kezelni. Spanyolországban korábban a bankoknak sok fiókra volt szükségük országszerte, hogy ki tudják elégíteni az ügyfelek igényeit. Most egy banknak 500 millió fős egységes digitális piachoz van hozzáférése, végül majd az egész földkerekséghez. Amint Iván hangsúlyozza, a bankok vagy a kormányzatok számára az jelent előnyt, hogy korlátozások és határok nélkül tudnak „ügyfeleket” szerezni – jóval kevesebb döntési költség mellett. Lehet ebben valami, ami nem tetszik?

Az Electronic IDentification használata

 

Mi nem szimpatikus

És általánosságban véve mi az, ami nem szimpatikus a spanyol fintech cégeket tekintve?

Arturo González Mac Dowell nem sok dolgot említ, legalábbis amikor a munkacsoportok képességeire terelődik a szó. „Spanyolország kreativitás és a fejlesztési képesség szempontjából a csúcson van. Szóval ha fejlesztői csapatot kell összeállítani és kreatív ötletektől hemzsegő emberekre van szükség, Spanyolország volna az első helyek egyike, ahol érdemes körülnézni. De amikor egy cég kiépítésére kerül a sor, sok az adminisztratív nehézség, és ezen kell változtatni.

Fintonic

E fenntartás ellenére említi a Fintonic nevű céget mint „teljesen spanyol” fintech céget, amely valószínűleg a legnagyobb személyes pénzügyi menedzsment társaság Európában – Spanyolországban bizonyosan –, és 2019-ben új támogatást kapott az ING Banktól és más befektetőktől. A Fintonic Chilében és Mexikóban is rohamosan fejlődik. Aztán ott van a BNext, amelyen Arturo szeme akad meg: szintén madridi székhelyű, és saját ismertetője szerint a „pénzügyi termékek első szupermarketje”. Szintén elismerően bólint a Rebellion nevű neobankra – amint a fia nevezi –, amely szerinte még korai szakaszánál tart, és még bizonyítania kell oly módon, ahogy mások – mint például a Fintonic – már megtették. Képben van a barcelonai és londoni székhelyű Kantox is: „A valutakezelés-automatizálási technológia terén vezető szerepet tölt be, és világszerte segítséget nyújt a vállalatoknak a valutakezelés módjának átalakításában és az árfolyamkockázat kiküszöbölésében.”

Ebből a globális szemszögből nézve Rodrigo García de la Cruz Spanyolországon túlról idézi fel a legjobb cégeket; megemlíti, hogy szerinte a hang-alapú banki tevékenység nemsokára gyorsan fejlődni kezd – például Mexikóban. A 130 milliós népesség 60%-a nem rendelkezik bankszámlával, de többségüknek van mobiltelefonja, és nagyon is hozzá vannak szokva az alkalmazások használatához. „Szóval ha ezekhez a lehetséges ügyfelekhez standard formanyomtatványokkal és a hagyományos banki számlanyitással kapcsolatos összes egyéb dologgal kellene eljutni, az kudarcba fulladna, ráadásul még azért is, mert ezek az emberek nem bíznak a bankokban.” A Nubank nevű brazil neobank a világ egyik legnagyobb feltörekvő bankja, ügyfelek százmillióit szerzi meg Brazíliában, Mexikóban, Kolumbiában és Argentínában. A Nubank – Rodrigo szerint – ezt úgy csinálja, hogy „A fantasztikus ügyfélélményre helyezi a hangsúlyt, és arra ösztönzi az embereket, hogy úgy használják a bankjukat, mint bármilyen más alkalmazást.”

Nubank hirdetés

Iván Nabalón nemigen hajlandó betekintést nyújtani a spanyol fintech világba, talán azért, mert több szövetségi kapcsolatát még nem hozta nyilvánosságra. De annyit elmond, hogy „Légitársaságokkal, kormányzatokkal működünk együtt, és végül majd az útlevelek és hasonlók – mint például a plasztik hitelkártyák – meg fognak szűnni. Már megvannak a teljes mértékben digitális és maximálisan biztonságos modelljeink.”

És mi fog történni Iván esetében a Signicat általi felvásárlást követő 2 éves türelmi időszak lejártával? Úgy tűnik, nem fogja további éveit a golfpályán tölteni (habár már újra játszik, sőt újra hegyikerékpározik a squash és az edzőterem mellett): „Szeretem az Electronic IDentification projektet és társadalmi kihatásait, úgyhogy ameddig csak tudok, részt veszek a Signicat projektjeiben. Hogy mi a B terv? – Nagyon várom, hogy visszatérhessek a demokrácia ágazatba, mert nagyon sokat tanultunk ebben a projektben, és itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, mi legyen a következő a demokrácia és a forradalmi újdonságok szempontjából.”

 

Ez csak technológia

Már hallottuk Arturótól, hogy valójában elfoglaltabbnak tűnik, mint bármikor, annyi magas szintű megbeszélése van a spanyol fintech cégek ügyének előrevitele érdekében, de mi látható még a horizonton? Tulajdonképpen ez inkább megfigyelés, mint bármilyen konkrét projekt, de az biztos, hogy jobb fordító eszközöket és alkalmazásokat szeretne látni. „Az utóbbi időben sokat kommunikáltam a brazil unokatestvéreimmel. Beszélek portugálul, de írásban csapnivaló vagyok. Használom a Google Translate programot, és a fordítás tökéletes, de mindig vissza kell lépnem a Google Translate felületre és kivágni majd beilleszteni a megfelelő szöveget, majd áttenni a WhatsApp-ra vagy egy emailbe. Örülnék nagyon, ha a fordítási technológia beágyazódna az általam használt csatornákba vagy alkalmazásokba, és a banki ügyintézés lehetne erre az egyik példa. Azt hiszem, Spanyolországban többet használják a WhatsApp-ot, mint bármilyen más országban, mivel szeretünk sokat pletykálkodni. És kifejezetten hasznos volna, ha lenne egy fordításra szolgáló gomb, amellyel a bármilyen nyelven épp megírt szöveget le tudnám fordítani.” Reméljük, hogy majd valaki olvassa ezeket a sorokat, és nekiáll a varázsgomb kidolgozásához.

És Rodrigo hogy tekint a közeljövőre? „A Blockchain lesz a fintech cégek elérhetőségéhez vezető egyik út, illetve a fintech cégek számára is. Szóval szerintem a blockchain sok mindent meg fog majd változtatni. De gondoskodnunk kell arról, hogy megfelelően használjuk, mert óriás technológia. A mesterséges intelligencia is érinti a gazdaság néhány pillérét, és a szabályozó hatóságok kifejezetten aggasztónak találják ezt. De időnként inkább a gazdaság van fókuszban, nem a technológia. Számomra a technológia sok mindent megváltoztat majd. De ez csak technológia … célok eléréséhez vezető út. Nem a technológia a cél.”

Spanyolországi látogatásomat követően ezzel a kijelentéssel összecsengő gondolatom támadt: Talán a szenvedély hozza meg az eredményeket.

Oszd meg velünk véleményed

    Kérem írd be üzenetedet

    Kérem írd be email címed!

    Kérem írd be üzenetedet

    Küld

    Website-okat, mobil applikációkat és szoftvereket tervezünk, hogy segítsünk megvalósítani üzleti céljaidat!

    Csapatunk

    Kapcsolat

    Kedves Ergo,

    A nevem
    . Az email címem
    . Üzenetem:

    ajánlott
    cikkek

    Tudj meg többet a témáról

    A tapasztalat és a technológia ötvözése

    2022. nov. 22. | 58 perc olvasás

    Vajon hány leendő finteches mondta korábban: „Ha felnövök, nagyon szeretnék a fintech területen dolgozni”? A válasz: egy sem, mert a fintech nagyon újkeletű dolog. Talán voltak, akik érdeklődtek...

    A svájci Fintech szcéna – Svájc mint márka?

    2022. nov. 08. | 38 perc olvasás

    Az 1949-ben készült, A harmadik ember  című filmklasszikusban a főszereplő elhíresülten így szól: “Svájcban közben ötszáz évig demokrácia volt, meg béke, és mit találtak ki? A kakukkos órát.” Habár a ...