„Norvégia hosszúkás ország, mindössze 5 millió lakossal és hatalmas távolságokkal bármerre is indulunk – írja le Niklas Sandqvist az országot, amelyet 1999 óta az otthonának hív. „Valójában svéd vagyok” – magyarázza. „Svédország iparosodottabb ország, strukturáltabb, germánabb, Norvégiában az iparosodás nem nagy múltra tekint vissza. Ugyanakkor az elmúlt 30-40 évben óriási fejlődés ment végbe, köszönhetően az olajiparból származó jólétnek. Ma már lakosonként a világ egyik leggazdagabb országa vagyunk.

Az adók magasak, ami lehetővé teszi közösségünk megfelelő finanszírozását. Az európai piac azonban nagyon különbözik a norvég piactól, és sok itt kifejlesztett szolgáltatás nem passzol Európába”. Erre a témára még visszatérünk.

A Fintech Norway egyik alapító tagjaként Niklas mindig is szerette volna elérni a többi európai szervezetet. Korán kapcsolatba került Maria Staszkiewiczcsel, aki akkoriban a cseh Fintech Szövetséget vezette, és aki fontos szerepet játszott abban, hogy tanácsokkal lássa el az új szervezetet. A Fintech Norway 2020 végén kezdte meg működését, előtte számos egyesület működött különböző pénzügyi területeken, például külön kriptocsoport létezett. Niklas azt mondja, hogy 2021-ben, amikor a beszélgetést folytatjuk, a Fintech Norway 35 tagot számlál, de hozzáteszi, hogy a népesség számát is figyelembe kell venni: „Norvégia a legtöbb országhoz képest olyan, mint egy falu, kis közösség vagyunk, tudjuk, hogy kicsik vagyunk, de megpróbáljuk lefedni a teljes Fintech-iparágat”.

Egyfajta szabványosítás

Követi-e tehát Norvégia a máshol megfigyelhető trendeket? Niklas szerint nem. „Norvégia mint ország, és különösen mint skandináv ország, élen jár a digitalizációban. Nálunk az innováció és új technológiák ösztönzik a szabványosítást. És mi egyfajta standardok vagyunk Észak-Európában.” Tehát minden a legnagyobb rendben.

Itt jön a de. „A skandináv szabványosítás gyengesége az, hogy Skandináviára épül. Azaz ha összehasonlítjuk Dél-Európával vagy más, a digitalizálásban nem éllovas országokkal, akkor azt látjuk, hogy egyre nehezebb és nehezebb az egész Európára kiterjedő szabványosítás.

A fintech innovációra épülő, növekvő iparág, de hiányoznak belőle a szabványok. Így Norvégiában és Skandináviában sok egyedi szabvány létezik egy kisebb ökoszisztémában. Ez megakadályozza, hogy az észak-európai fintech cégek ténylegesen igazodjanak Európa többi részéhez, mert nincsenek közös szabványok.”

Norvégia tehát technológiailag fejlett és innovatív, azonban gátolják a túlságosan „helyi” megoldások. Niklas egyetértően bólogat: „Az a célom, hogy kapcsolatba lépjek más európai szövetségekkel, hogy kapcsolatokat teremtsek, és megbeszéljük, hogyan használhatnánk ugyanazokat a módszereket, hogy élvezhessük a szabványosított folyamatok előnyeit.”
A szabványosítás Niklas szakterülete, mivel több mint 10 évet dolgozott az ISO szabványosítás területén, mielőtt a mostani területen volna kezdett dolgozni.
Mielőtt azonban kitérnénk a részletekre, ugorjunk el Bergenbe, Norvégia délnyugati partvidékére. A várost hegyek és fjordok veszik körül, köztük a Sognefjord, az ország leghosszabb és legmélyebb fjordja.

Két oldal között

„Csodálatos város. A 7 hegy városának hívják… a 7 hegycsúcs miatt” – lelkesedik Nicolai Hope Møller. „Kicsit olyan, mint Seattle, csupa köd és az eső, itt összegyűlik, majd lezúdul. Valójában itt 8-szor annyi esik, mint Dániában azon a helyen, ahonnan származom, szóval ez mondhatni kulturális időjárási sokk volt számomra! De itt is remek síelési lehetőségek vannak.” Nicolai felesége Bergenből származik, ez adta a motivációt ahhoz, hogy odaköltözzön. Banki állásra jelentkezett, amelyet meg is kapott, majd később ismét munkahelyet váltott, amikor néhány kollégája átment az újonnan létrehozott Bulder Bankhoz, ahol most UX-vezető.

Annak ellenére azonban, hogy egy banknál dolgozik, Nicolai fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem tekinti magát bankárnak. UX-környezetben kevésbé számít a terület, amelyben dolgozol. Inkább az adott területen felmerülő felhasználói problémák megoldásáról szól, a felhasználók számára. Ugyanúgy dolgozhatnék vállalatirányítási rendszerekben, vagy élelmiszerboltokban, online áruházakban, vagy bármi másban. De itt találtam meg a helyem, legalábbis Norvégiában, ahol eddig 2 banknál dolgoztam.”

Miután előrebocsátotta, hogy nincs banki háttere, Nicolai helyesbít: „Bankár is vagyok, hiszen bele kell helyezkednem a bank helyzetébe, hogy lássam, milyen problémákat kell megoldanunk a bank szemszögéből. Ugyanakkor a felhasználó szemszögét is ismernem kell, majd az egészen fordítok egyet, és meg kell találnom a módját, hogyan kommunikáljam azokat a stratégiai intézkedéseket, amelyeket a bank kíván tenni. Tervezőként mindig a két oldal között vagy, én azonban szeretek ebben a helyzetben lenni, mert kreatívvá tesz az új megoldások kidolgozásában.”

Csupa erő

A Bulder Bank termékcsapatának létszáma „három és fél” a 35 fős fejlesztői csoportban. A UI-UX nincs kiszervezve, bár arról Nicolai már szerzett némi tapasztalatot, amikor Dániában dolgozott. A lengyelországi és indiai csapatok UX-szolgáltatásokat nyújtottak, ami szerinte „kontraproduktívnak” bizonyult és lelassította a fejlődést. „Nyilván előnyös, ha egy épületben, ugyanabban a szobában vagyunk” – mondja, bár természetesen ezt a világjárvány nagyrészt ellehetetlenítette.

De mi is az a Bulder Bank? Nicolai a saját történetével kezdi, azzal az időszakkal, amelyet a 2000-ben indított, csak digitálisan létező banknál, az S.bankennél töltött. „Norvégiában rengeteg olyan felhasználónk van, akik megszokták, hogy egy helyen bankolnak, és nincs szükségük tanácsadóra vagy bármi hasonló szolgáltatásra. Szóval ezért jött létre a Bulder Bank, ami tulajdonképpen egy startup, az egyik legrégebbi banknál Norvégiában”. Ez a bank a 200 éves SparebankenVest. „Ugyanolyan banki engedély szerint működünk, de teljesen különálló egységként, csak néhány közös banki rendszert használunk. Ebben különbözünk a Challenger bankok legtöbbjétől, mivel megfelelő termékalapokkal rendelkezünk, és erősek vagyunk a termékek és az IT területén. Ugyanakkor nagyon szigorú követelményeket támasztunk a tőkearányos megtérülés fejlesztésével kapcsolatban.”

Szórakoztató jelzáloghitelek?

Tehát olyan, mint például a Lunar Dániában? Kérdezem. „Nem” – válaszolja Nicolai – „Mi nem különböző sorozatok finanszírozására építünk, mint a Lunar. Ez azt jelenti, hogy pénzt kell keresnünk ahhoz, hogy pénzt költhessünk, és ezért egy kicsit más a megközelítésünk, mint a Lunarnak vagy egyéb digitális banknak. Elsődleges célunk a jelzáloghitelek támogatása Norvégiában, mégpedig teljesen digitális belépéssel és a jelzáloghitelek digitális mozgatásával. Másfél év elteltével már meg is térült a befektetésünk. Pozitívan zártunk, így nagyon kiváltságosnak érezhetjük magunkat.”

A Bulder Bank alkalmazás mesterséges intelligencia segítségével minden hónapban kiszámítja az ügyfél ingatlanának becsült értékét, és ennek alapján csökkenti a kamatlábat. „Sok ügyfél ezt nagyon kedveli, mert nem kell többé a jelzáloghitelükkel foglalkozniuk. Mondhatni ezzel szórakoztatjuk és lepjük meg a felhasználókat, és nagyon jó visszajelzéseket kapunk róla”.

Rendben, szórakoztató jelzáloghitelek. Egy új koncepció.

Nicolai egyébként kapcsolatban áll Kasper Mathias Svendsennel, a Lunar Bank tervezési vezetőjével, mivel mindketten az ember-számítógép interakció (HCI) hullámát tanulmányozták, amelyhez nagy segítséget nyújtottak az Aarhusi Egyetemen a 80-as és 90-es években végzett kutatások. Ezalatt „negatív üzletet” indított (ahol ő és partnerei minden nyereséget új technológiák vásárlására fordítottak). A projekt célja egy oktatási alkalmazás kifejlesztése volt Jeppe Aakjær (1866-1930) dán regényíró és költő munkásságáról. „Rengeteg őrült, talán nem is annyira releváns dolgot vittünk véghez azon a projekten… De nagyon szórakoztató volt”.

Kapcsolatok és együttműködés

Niklas Sandqvisttel a szabványosításnál hagytuk abba, elmondta, hogy egyes, a hazai piacra kifejlesztett szolgáltatások nem illeszkednek Európa többi részébe. Szerinte nagy lehetőség lenne abban, ha a norvég fintech-et exportálni lehetne, Norvégia azonban nem tagja az EU-nak, bár az EFTA-nak, az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak tagja. „Kis piacunk van, amely többé-kevésbé fenntartható, de véleményem szerint nagyobb mértékben is hozzájárulhatunk az európai piachoz. Norvégiának együtt kellene működnie Svédországgal, de ez nem igazán jellemző”. Niklas szerint Norvégia és Dánia közelebb áll egymáshoz, és – talán meglepő módon – Belgiummal is jó a kapcsolat.

Ő a pénzügyi szektorban, a bankszövetségben szerzett tapasztalatot, ahol az egyik cél az volt, hogy a pénzügyi piac maradjon norvég, és így bizonyos mértékig elzárva tartsák a határokon átnyúló hatásoktól… és lehetőségektől. 2017 körül Niklas „átállt a másik oldalra”, és élelmiszerüzletekkel való összefogással kezdett foglalkozni, hogy felépítse, az Aera Payment and Identification elnevezésű, „a kereskedők számára létrehozott és nekik szentelt” Fintech-et. Még mindig itt dolgozik a hétköznapokban, mint az érdekképviseleti kapcsolatok alelnöke. A kiskereskedelem átalakításában nyújt segítséget, hogy a kereskedők szemszögéből meg lehessen ragadni a fintech iparágban rejlő lehetőségeket: „Hogyan tudjuk ténylegesen előmozdítani a fejlődést, és hogyan lehet kezünkben az irányítás?”.

Kihívások leküzdése technológiával

Az Aera tevékenységi körét ismertetve Niklas a földrajzi kihívásokkal kezdi: „Ügyfeleinknek az orosz határtól az Északi-sarkvidéken át egészen Norvégia déli részéig vannak üzletei, ami megfelel az Oslo és Róma közötti távolságnak. El lehet képzelni mekkora távolságok vannak két élelmiszerbolt között, és ott, ahol van, csak néhány helyi lakos él a közelben. A vásárlóknak tehát sokat kell utazniuk, a kiskereskedőknek pedig az jelent gondot, hogy az emberek nem ott élnek, sokan a városokba költöznek”. A megoldás a digitális átalakulás, ami országszerte elérhetővé válik a kiválasztott üzletekben.

„Ma már lehetőség van arra, hogy bemenj egy üzletbe, a nap bármely szakaszában, bejelentkezz az alkalmazással, betedd a kosárba a tejet, a kenyeret vagy bármit, majd fizess a mobiltelefonodról és kisétálj az üzletből. Ezekben az üzletekben nincsenek eladók”.

A vállalat azon is dolgozik, hogyan lehetne engedélyezni a szeszesital- vagy sörértékesítést, ahol a fiatal vevőknél korellenőrzést kell végezni. Az Aera itt a vállalat hűségalkalmazásával integrált biometrikus adatokat használ, amelyek pedig az eID-szolgáltatókkal vannak összekapcsolva. Ez az európai digitális személyazonossági projekten keresztül valósul majd meg, bár ez a rész egyelőre inkább vízió, mint valóság. Másik előny a gyógyszerek vidéki területeken történő forgalmazása, ami lehetővé teszi, hogy a vásárlók az élelmiszerüzletekben válthassák ki digitális receptjeiket. „Ez a rész nem annyira kapcsolódik a fintech-hez” – mondja Niklas. „De nagyon fontos, ha olyan Európát akarunk, ahol az emberek ott élhetnek, ahol szeretnének. A technológiát kell segítségül hívnunk az ilyen jellegű kihívások megoldására.” Niklas hozzáteszi, hogy a digitális átalakulás folyamata ellenére sem szűntek meg munkahelyek.

Ez természetesen a társadalmi kérdések felé tereli a beszélgetésünket, és arra, hogy a fintech vajon milyen hatással van rájuk. Niklas elmondja, hogy a Fintech Norwaynek vannak olya tagjai, amelyek segítenek az embereknek a hitelkártyaadósság kezelésében, de ezek inkább egyéni kezdeményezések, és nem az egyesület szintjén léteznek. Ezután egy számomra kissé meglepő kijelentést tesz, miszerint Norvégiában nincsenek olyan emberek, akik nem bankolnak sehol. Egyetlenegy sem? Nem, egy sincs, mert nyilvánvalóan mindenkinek van bankszámlája. Más országokra gondolok – például a saját hazámra, Magyarországra –, ahol sok a hajléktalan ember, és megpróbálom elképzelni, hogy mindegyiküknek van bankszámlája, mert az alapjog. Ez azért eléggé elrugaszkodott gondolat.
Niklas azonban nyilvánvalóan nem az elhamarkodott kijelentések embere, mert később azzal keres meg, hogy hozzáfért a 2018-as kormányzati adatokhoz, amelyekből kiderült, hogy akkor még a norvégok 0,25%-a nem rendelkezett bankszámlával. Mint megjegyzi, a „majdnem egy sem” jobban leírta volna a helyzetet.

Verseny, nem ellenségeskedés

Említettük azt a norvég törekvést, hogy a pénzügyi piac norvég maradjon, és hogy ez bizonyos mértékig elszigetelte a feltörekvő fintech-eket az országban, elvágva őket attól, hogy a szélesebb európai piachoz kapcsolódjanak. A Fintech Norway létrehozásának mozgatórugója a PSD2 volt, ahol minden fintech ugyanazokkal a nehézségekkel szembesült, és küzdött a bankok szorításában. Niklas szerint a bankok fenyegetésként tekintettek a fintech-ekre, és bár a helyzet javul, a szabályozások terén még mindig van hova fejlődni. „Most már vannak olyan tagjaink, amelyek hiteleket hasonlítanak össze. Vannak olyanok is, amelyek új ajánlatokkal kérdőjelezik meg és próbálják kiváltani a hagyományos banki szolgáltatásokat. Vannak kriptovalutákkal vagy kriptoeszközökkel foglalkozó tagjaink, tehát rengeteg új kihívás áll a bankok előtt. E versenykörnyezet ellenére Niklas szerint a szövetség jó kapcsolatra és nem ellenséges viszonyra törekszik a bankokkal. „Meg kell néznünk a lehetőségeket, hogy tanuljunk egymástól”.

A fintech-ek folyamatosan kopogtatnak a bankok ajtaján… de nem sok ajtó nyílik ki. „Aztán elmész a hatósághoz, beszélsz az új technológiáról és az összetett európai szabályozásról, ami ezután jön. „Paradox helyzet, hogy a pénzügyi ágazat azóta erőlteti a digitális fejlődést, mióta megjelentek a digitális banki szolgáltatások 90-es években. Norvégiában ma már szinte nem létezik a készpénzhasználat, a kártyás fizetés pedig ingyenes. A pénzügyi ágazatban alig használnak papírt, és ami az adókat illeti… Nos, az előre kitöltött űrlapot elektronikusan küldik ki, egy jelölőnégyzettel, amely mellett ez áll: „Ezek az információk állnak rendelkezésünkre Önről. Helyes?” Nincs is más dolgunk, mint az „Igen”-re kattintani. Tehát a szuperfelkészült digitális lakosság és a hozzáértő kormány áll a bankrendszerrel szemben, amely védekezik és gyanakszik, ha fintech kezdeményezésekről van szó.

Papírmentes megoldások

Niklas nagyra értékeli ezt a kapcsolatot a kormánnyal, és példaként említ egy olyan projektet, amelynek társadalmi hasznát a norvég állampolgároknak bemutatott üzleti esettanulmány keretébe foglalták. „Amikor az ember hitelt igényel egy házra, be kell nyújtania a bérpapírokat, néhány dokumentumot magáról a házról, és meg kell adnia az előző 3 év adóadatait. És így tovább. Tehát van egy csomó papír, amit vagy személyesen kell benyújtani vagy el kell postázni a banknak. Ezután heteket kell várni, amikor azt is mondhatják, hogy „Ó, ez a ház túl drága neked, stb.”.

A BITS AS-szel (a norvégiai bank- és pénzügyi ágazat pénzügyi infrastruktúrával foglalkozó vállalata) közös projektünk célja az volt, hogy mindez várakozás nélkül megvalósuljon. Azt szerettük volna elérni, hogy a hitelkérelem benyújtása után a kormány a bank rendelkezésére bocsássa az összes adatot a fizetésekről, adókról, meg tudja nézni az egyenleget, majd felajánlja a hitelt.”

Nagyszerű, tehát működött? Niklas olyan „igen is meg nem is” fejbiccentéssel válaszol. „Ezt több bankban is meg lehetne valósítani, amikor fizikailag is ott vagy, valós időben.” Nos, ez még mindig jobb, mint heteket várni a válaszra. „Ehhez azonban szükség volt egy szabványra, és a hatóságokkal való együttműködésre, hogy ténylegesen átadják az adatokat a banknak.” Arról volt szó, hogy az adóhatóságot rá kellett venni arra, hogy megossza az adatait, és rendelkezni kellett az ezt lehetővé tevő informatikai infrastruktúrával. És ezt a célt hosszú távon sikerült megvalósítani?
Niklas határozottabban bólint: Ha ma Norvégiában hitelt vagy hitelkártyát igénylünk egy bankban, az teljesen integráltan megy a kormányzati adatokkal, azok felhasználásával. Ez teljesen papírmentes megoldás.”

Jelzáloghitelek zökkenőmentesen

Nicolai Hope Møller szintén nagyra tartja a papírmentes működést és a Bulder Bank ehhez való hozzáállását. Csak egyetlen feltétel van: Az ügyfélnek legyen feje vagy ujja! „A Bulder Banknál az a koncepció, hogy csak egy alkalmazásra van szükség. Kizárólag mobilon működünk, és nem biztosítunk semmilyen webes felületet. Tehát valamilyen biometrikus megoldással kell bejelentkezni”. Ezért van szükség az ujjunkra vagy a fejünkre. Főleg ez a második kritérium egyszerűen teljesíthetőnek tűnik a valószínűsíthető ügyfelek számára. „Ez a mi döntésünk, hogy megőrizzük a felhasználók biztonságát. Lehetne PIN-kódot és hasonló dolgokat is alkalmazni, de úgy gondoljuk, hogy a bankszektorban a következő 5-10 évben a biometrikus bejelentkezés lesz az uralkodó, és úgy érezzük, hogy ez a helyes út.”

Tehát, mondjuk egy jelzálogkérelem esetében – a lakásértékelés fizikai vagy digitális, és a szerződés aláírása is digitális? „Igen, 100%-ban digitális” – erősíti meg Nicolai. „A banki azonosítóval kell bejelentkezni, amely most már egész Norvégiában elterjedt személyes használatra is, majd megkapjuk az összes adatot a különböző helyekről. Adatokat kapunk a Skatteetaten-től, az adóhivataltól. Egy másik forrásból pedig a házadról kapunk információt, és megkapjuk az utolsó 6 bérpapírodat is. Tehát amikor valaki bejelentkezik, és jóváhagyja, hogy megkapjuk ezeket az információkat, akkor már egészen jó képet kapunk arról, hogy tudunk-e hitelt adni vagy sem.”

A Bulder Bank elsősorban jelzáloghiteleket kínál? Amint azt láthattuk, zökkenőmentesen… amíg van fej a nyakunkon. Nicolai hangsúlyozza, hogy a Buldernek van normál számlacsomagja is, és a bank megtakarítási célokat javasol, valamint kínál hitel- és betéti kártyákat is, a normál átutalási szolgáltatások mellett. „De a jelzáloghitelből van annyi hasznunk, ami a gazdasági túléléshez szükséges. Ez az, amelyből pénzt keresünk, amit aztán egy jobb alkalmazás fejlesztésére fordítunk a jövőben” – mondta. Más alkalmazások is készülnek, mint például a mikro sparing (mikromegtakarítás) kezdeményezések, amelyek kifejezetten az emberek életmódját veszik alapul, de egyelőre ezek még nem nyilvánosak.

Mobilbank létrehozása

Lehet, hogy maradi vagyok, de még mindig gondolkodom a biometrikus adatok használatán és annak következményein. Nicolai ki tudná fejteni ezt a témát? Minden bizonnyal. „Ha egy teljes mobilbankot akarsz létrehozni, nagy előny, hogy a különböző platformokból sok mindent kihozhatsz. Van Apple és Android készüléked is. A biometriát pedig a telefonon használod. Tehát nem mi kérjük le a biometrikus adatokat, hanem a telefon a biometrikus adatok alapján beléptet vagy kizár. És ez titkosítja a feloldást a banknál: „Ez a hitelesített felhasználó: Tudjuk, ki vagy, tudjuk, melyik bankhoz tartozol.”
Elismeri, hogy vannak olyan ügyfelek, akik így vélekednek:: „Nem akarom megadni az ujjlenyomatomat, mert felhasználhatják ellenem, esetleg elküldik valami titkos adatbázisba”. Nicolai hangsúlyozza, hogy a bank soha nem tartja meg a biometrikus adatokat – azok mindig a telefonon vannak.

Úgy véli, hogy a Bulder lehet az egyetlen teljesen felhőalapú bank a világon, amely a Google Cloudot használja, és hozzáteszi, hogy a csapatot gyakran hívják konferenciákra, hogy beszéljen a Google platformon történő banképítés tapasztalatairól. Nem minden észrevétel ilyen örömteli, ahogy Nicolai megjegyzi: „Éppen tegnap volt egy Google-kimaradás, így nekünk is volt egy kiesésünk. De ez azért ritkán fordul elő, és legalább azt mondhatjuk, hogy a Google hibája volt! Ez mégiscsak jobban hangzik, mint azt mondani, hogy egy harmadik fél szerverein volt a probléma valahol a hegyekben. Szóval erre és a Firebase-re építünk, ami a Google keretrendszere a mobilfejlesztési teljesítmény felgyorsítására.”

Kifejti, miért döntöttek a Google mellett: „Amikor úgy indultunk el, hogy egy meglévő bank mellé építjük fel ezt a bankot, megkérdezték tőlünk: ‘Ha egy évetek van az építkezésre, milyen kompromisszumokat kell kötni?’. Akkor azt mondtuk, hogy mindennek helyben kell lennie, a felhőben kell épülnie, nem pedig valamiféle felhőkompatiblis bankot építünk. Ott kell felépíteni, hogy bármikor növelhető legyen, ha esetleg több szervertárhelyet vagy bármi mást kell vásárolnunk.”
Szóval, nincsenek kompromisszumok.

PSD2 és TPP-k

Niklas Sandkvisthoz visszatérve, beszéljünk a PSD2-ről és a Fintech Norway szerepéről. „Európában körülbelül 4500 bank van. Tehát ha harmadik fél szolgáltatóként létrehoztunk egy alkalmazást arra, hogy az egyik bank pénzt küldjön a másik banknak, akkor jelentős integrációt kell végrehajtani. Ez pedig azt jelenti, hogy szükség van egy közös infrastruktúrára. A bankok azonban ezt nem szeretik, mert az átjárhatóság valójában növeli az ügyfelek elvándorlását. Így aztán nincsenek mozgatórugói az ehhez hasonló API-k kiépítésének.”

A szabályozástechnikai standard, a PSD2 RTS „szinte minden részletre kiterjedő” – mondja Niklas, de aztán hozzáteszi, hogy „szinte”. Brüsszel nem akarja kiépíteni az infrastruktúrát vagy biztosítani a technikai szabványt, mert ez egy folyamatos technológiai fejlesztés. A probléma tehát az a küzdelem, hogy a bank és a harmadik fél szolgáltatók között technikailag működő kapcsolat legyen, és lesznek olyan működési problémák, ahol nincs szerződés a TPP és a bank között. Nem lehet felhívni a key account managert és azt mondani, hogy ’nem tetszik a szolgáltatás’, mert nincsenek kapcsolattartók.”

Megoldások után kutatva

A válasz a Fintech Norway tagjai által épített közös platform volt, Niklas pedig társalapítója a 33reportnak, melynek célja „A PSD2-ben meghatározott, célzott interfészeknek való megfelelési jelentés. Egy egyszerű és hatékony eszköz a TPP-k és az ASPSP-k (számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók) közötti párbeszéd megkönnyítésére”.

A cég neve a szabályozástechnikai standard 33. cikkére utal, amely a PSD2 minden szereplőjét arra kötelezi, hogy jelentést tegyen az esetleges meg nem felelésről. A probléma azonban az, hogy ezzel senki sem foglalkozott, mert nem voltak olyan eszközök, amelyek megkönnyítették volna a vitás kérdések hatékony rendezését. „Ezért jeleztük ezt a hiányosságot. A TPP-k pedig azt mondták, hogy ki tudják dolgozni az intézkedéseket. A bankok válasza erre az volt, hogy ők ugyan létrehozzák a fejlesztői portált, de ha ti fejlesztitek az alkalmazást, akkor biztos, hogy nem fogtok minden reggel 4500 fejlesztői portált meglátogatni, igaz?”.

A 33report tehát tárgyal az iparággal, és már közel 20 bank csatlakozott (2022-ben), és néhány TTP is kipróbálta már a szolgáltatást. Olyan, mint egy hibakezelési rendszer, amely dokumentálja a PSD2-re vonatkozó hiányosságokat, szolgáltatási problémákat vagy egyéb akadályokat, észrevételeket – Valójában bármit, ami akadályozhatja a meghatározott felhasználói élményt. Az így kapott adatokat összegyűjtik egy „borítékban” és elküldik az érintett banknak, amely aztán vagy válaszol vagy nem… A TPP-k a jegyeket egy Ledgerbe is feltölthetik, ahol a 33report összes résztvevője hozzáférhet, így feltárhatók a közös problémák és megtalálhatók a legjobb gyakorlatok: Például ez a jegy technikai vagy funkcionális hibára vonatkozik, amely megakadályozza a PSD2 céljainak elérését?

Bár a 33report társalapítója, Niklas mégis azt mondja, hogy szívesen elhelyezné a platformot bármely európai „semleges szervezetben”, hozzáteszi azonban, hogy ez egy lassú folyamat, bár a megvalósítás irányába tett első lépésként hamarosan létrehoznak egy közös irányító testületet.

Történetmesélés

UX-vezetőként Nicolai Hope Møller tisztában van azzal, hogy üzleti érzékét is be kell vetnie, mert egyensúlyra és perspektívára van szükség az „UX-UI” létrehozáshoz, amely történetet mesél a felhasználóknak. Az UX nagyrészt a történetmesélésről szól, és egy történetet százféleképpen el lehet mesélni, de meggyőzőnek és átláthatónak kell lennie”. Rendben, ezzel nem lehet vitatkozni. És mi a helyzet a teszteléssel, amely minden jó UX-es kedvence?

„Tesztelés” – nevet fel. „Elsőre azt mondanám, hogy sosem elég. Bár szerintem minden tervező ezt mondaná, hiszen mindig többet akarsz elérni. De az egyik dolog, amit szeretek, az az, hogy annyi minőségi visszajelzést kapunk, hogy úgymond el tudjuk mesélni a történetet anélkül, hogy túl sok tesztelést végeznénk. Még mindig rengeteg mennyiségi tesztet végzünk, kattintásos teszteket, 5 másodperces teszteket, meg hasonlókat. Általában egy Useberry nevű eszközzel végezzük – ez egy görög cég, amely nagyon ügyesen és nagyon gyorsan fejleszt ki új termékeket – nagyon szuperek. Aztán ezt egyesítjük a Figma vázlataival, ami az elsődleges tervezőeszközünk. Ezt kiküldjük az ügyfeleknek és a nem ügyfeleknek is – megpróbálunk nyilvánosan együtt tervezni a felhasználókkal.”

Többé-kevésbé fenntartható

Ez a nyitottság érzése szinte mindent áthat, amit a norvég megközelítésről tanultam… vagy legalábbis a nyitottság iránti vágy és annak ígérete. Van ennek bármi köze a csodálatos hegyekhez és fjordokhoz, a gyér népsűrűséghez? Niklas Sandqvist nagyon szeret túrázni és kirándulni a hegyekben, és minél zordabb az időjárás, annál jobb: „Napokig lehet úgy gyalogolni, hogy nem találkozol senkivel” – mondja.

A hideg, tiszta hegyektől a pokol bugyraiba – így elmélkedik Nicolai Hope Møller arról, hogy az emberek bizalmatlanokkal a bankokkal szemben. Nem magukban a bankokban nem bíznak, hiszen a norvégok nagyon is bíznak a bankokban mint intézményekben, de gyanakodva tekintenek a kamatlábakra, a jelzáloghitelek kamataira és arra, ahogyan ezeket befolyásolják. „Olyan ez, mint Dante pokoli szintjei” – mosolyog. „Dante az uzsorásokat a pokol hetedik szintjére helyezte a gyilkosok közé, egy csoportba velük. Tehát amit ma minden bank csinál, azt Dante a gyilkossággal vette egy kalap alá”. Nicolai egy másik hasonlattal is próbálkozik: „Szóval én csak azt mondom, vegyük ki a szőnyegárus típusú alkudozást az egyenletből, amikor bankba kell mennünk. Nem kell fenyegetőzni, csak intézd az egészet digitálisan. Ez több hűséges ügyfelet jelentene a bankoknak, és nem lenne szükségük arra, hogy valaki felvegye a telefont.

„De ha már a fintech-ről és a bankokról beszélünk, szerintem ez csak a digitális utazás kezdete, nem igaz? A mobiltelefonon történő bankolás még csak 5-10 éves, a zsebben történő bankolás még nagyon új dolog. A bankoknak tehát gyorsan kell alkalmazkodniuk, és mindezt digitális platformon kell megvalósítaniuk. Máshogy nem lehetséges.”

Ismételjük meg Niklas korábbi gondolatát: „Kis piacunk van, amely többé-kevésbé fenntartható, de véleményem szerint nagyobb mértékben is hozzájárulhatunk az európai piachoz.”