Egyre többet hallani a design system kifejezést, de tudjuk-e pontosan, mit jelent? És valóban ez lenne mindenre és bármire a megoldás? Szépen megtelt a Millenáris Startup Campus előadója az Ergomania által szervezett Product Design Talks második workshopjára, ahol három szakember beszélt a tervezési keretrendszerek jellemzőiről és helyükről a modern product designban. Az eseményen az újbankok, neobankok sikerének titkát is igyekeztek feltárni.

A “design system” a jelen időszak egyik buzzwordje: sokan beszélnek róla, az ügyfelek is egyre inkább igénylik, viszont sokan sokfélét értenek alatta – adta meg az alaphangot Serfőző Péter, a Zwoelf design leadje, aki az egész rendezvény könnyed hangvételét megelőlegezve saját magának adta át a mikrofont, hiszen ő maga volt egyben az esemény műsorvezetője is. Könnyen érthető példával illusztrálta a fogalom mibenlétét: amikor legózunk, sokszor a legtöbb idő azzal megy el, hogy megtaláljuk a megfelelő elemet – de ha előbb rendezzük őket valamiféle szabályrendszer mentén, akkor a “terméket” már könnyű létrehozni. (Arra persze nincs garancia, hogy éjszaka nem lépünk rá egy elölhagyott legókockára, de ez már egy másik történet.) A design system tehát egy olyan kiterjedt szabályrendszer, amelynek segítségével egy digitális termék megjelenését tudjuk definiálni.
 

Kinek kell design system?

A koncepció persze nem új: bizonyos szempontból már Vitruvius is ilyen rendszereket határozott meg az építészetről írott munkájában az i.e. első században, illetve a neves építész és dizájnteoretikus, Christopher Alexander is ilyen módon definiált építészeti, városépítészeti problémákat 1977-es, A Pattern Language című könyvében. Design systemnek tekinthetők természetesen az arculati kézikönyvek is – ráadásul kifejezetten szimbolikus, hogy ezeket, amióta léteznek, jellemzően kapcsos dossziékban adják ki, hogy az egyes elemek cserélhetők, fejleszthetők legyenek. Ezek ma már persze online működnek, de az alapelv ugyanez.
Brad Frost megközelítése (amit a 2013-as Atomic Design című könyvében foglal össze) tekinthető talán a modern tervezési keretrendszerek alapjának. Eszerint a dizájnt le kell bontani a legegyszerűbb, “atomi” részecskékig, amik nem egyszerűsíthetők tovább (ez lehet például a betűtípus, a gomb, az input), ezekből állnak össze a molekulák, amikből az organizmusok és végül a template-ek. Utóbbiak, és persze a tartalom lesz végül maga az oldal.
Kérdés, hogy mindenkinek szüksége van-e design systemre? Minél távolabb dolgozik egymástól a designer és az, aki majd a terméket használni fogja, illetve minél komplexebb a szervezet és a termékskálája, annál valószínűbb, hogy egy ilyen rendszer hasznosnak fog bizonyulni. A nagy techcégeknek gyakorlatilag kivétel nélkül van ilyen keretrendszerük, és az online transzformációban lévő cégeknek jó szolgálatot tehet.
 
A mesterséges intelligencia felé
Péter egy korábbi projektet hozott példának, ahol három designer dolgozott három különböző helyen, és itt jól látszott, hogy az önmagukban mégoly apró különbségek a végső layouton könnyen összeadódnak, ami már negatívan befolyásolja az összképet. Ezt a helyzetet végül egy új UI styleguide bevezetésével sikerült megoldani.
Bár egy ilyen rendszer felhúzása sok időbe és sok pénzbe kerülhet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy hosszabb távon a tervezésen és fejlesztésen is lehet így spórolni. Ezt támasztja alá a Lloyds Bank vagy az Airbnb példája – utóbbi cégnél a design system létrehozása hét hónapnyi befektetést igényelt, de utána kimutatható volt a megtérülése.
Mi lehet tehát a design jövője? Ahogy a pixelpontos tervezésből mostanra eljutottunk a design systemekig, úgy veheti át a jövőben a tervezési feladatok egy részét a mesterséges intelligencia. Ez ijesztően hangozhat, de valójában azt jelenti, hogy a designer sokkal inkább olyasmire fordíthatja az idejét, amit a gép nem tud megoldani. Az is egy jövőbeli irány lehet, hogy a felhasználói élmény perszonalizálódik, azaz a felület igazodhat a user preferenciáihoz és ahhoz, ahogy használja az alkalmazást.
 

Csodaszer, de nem gyógyít mindent

Ezután Tárkány-Kovács Balázs, az Ergomania UX leadje vette át a stafétát, aki a design systemek alkalmazásának előnyeiről és hátrányairól beszélt. Hangsúlyozta, hogy egy keretrendszer nem mindent gyógyító csodaszer, azt értő kézzel kell használni. “Bármilyen jó is a kotta, de a végén a zenekar fogja eljátszani” – hangzott a tételmondat, amit a Titanic nagyjelenetének hamisan elfurulyázott zenéje illusztrált a közönség nagy derültségére.
Az előadást megtekintheted itt:

Mit tud egy neobank, amit más nem?

Végül Rung András, az Ergomania alapítója osztotta meg a gondolatait az újbankok vagy challenger bankok sikerének titkáról. A hagyományos bankok a termékeikkel kapcsolatban az üzleti előnyöket, jellemzőket szeretik kiemelni, de egyre inkább az látszik, hogy az ügyfeleknek, főleg a fiataloknak már nem, vagy nem csak erre van szükségük. A “fiókos” típusú bankolás lassan visszaszorul olyan műveletekre, amelyek sok humán interakciót igényelnek (például hitel, tanácsadás), és a hagyományos bankok is igyekeznek egyre több digitális szolgáltatást bevezetni, de a lakossági számlák területén csak úgy hemzsegnek a kihívók. A hagyományos bankok egyelőre nem tartanak ezektől, hiszen a nagy bevétel nem a lakossági számlákon van, hanem például a hiteleken, befektetéseken, de ez a helyzet könnyen és hamar változhat.
Mi lehet a neobankok sikerének titka? Mindenekelőtt az, hogy elsődlegesen az ügyfélélményre figyelnek. A Revolut például a költségvetésének 2,5 százalékát fordítja product designra, miközben például a patinás Lloyds csak 0,5 százalékot – és ők még így is az innovatívabb bankok közé sorolhatók. A közép-európai régióban a haladóbb pénzintézeteknél ez a szám 0,1 százalék, de a bankok nagy része vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel, vagy egy-két külsős szakértő van ilyen feladatokkal megbízva, vázolta András a helyzetet.
A neobankok zászlóshajója 6 millió felhasználóval egyértelműen a Revolut, így a szakember ezen az alkalmazáson mutatta be, hogyan előzi felhasználói élményben a hagyományos banki megoldásokat. Az első, hogy nagyon gyors és egyszerű az ügyféllé válás, gyakorlatilag 5-10 perc alatt meg is nyithatjuk a számlánkat a telefonunkról. Könnyű a kezelése, például biometrikus azonosítással azonnal beléptet, nem kell több körben jelszavakat megadni, sms-kódokat beírni. Emellett nagyon szofisztikált az értesítési rendszere: mindenről tudunk, ami fontos, de nem nyomja agyon a usert üzenetekkel. Ugyanez a szemlélet tükröződik a felhasználói felületben: könnyen szemmel tudjuk követni a pénzügyeinket, semmi sincs eldugva egy harmadik almenü alá, de nem is kapunk értelmezhetetlenül sok információt.
Üzletileg is alaposan át van gondolva a modell: a member-get-member rendszernek köszönhetően a felhasználói bázis nagyon gyorsan bővül, nagyon kedvezőek a díjak, és sok szolgáltatást ingyen kapunk. Látszik, hogy kutatnak, megfigyelnek, “nem ad hoc board meetingeken” döntenek a funkciókról – mondta András. Emellett bátrak is: a Revolutnak nem okoz gondot, hogy például valós időben mutassa a váltási árfolyamot, miközben egy hagyományos banknál fáznak az ilyesmitől, és inkább nem mennek bele, nehogy gond legyen belőle. És nem utolsósorban kiemelkedő a kivitelezés minősége, ami a hagyományos bankok mobilalkazmazásainál sokszor hagy maga után kívánnivalót.
András ezután számos példát hozott a világból, demonstrálva, hogy az újbankok mennyire sokféle úton indulhatnak el.

• A holland Bunq például az emberi megközelítést helyezi előtérbe: a felhasználó itt közösségben létezik, lehet közös számlát nyitni, együtt költeni, csoportokat létrehozni. A fejlesztők is nagyon közvetlenek, folyamatosan kommunikálnak a felhasználókkal, hogy többet megtudjanak arról, mit szeretnének, mire van szükségük. Ez a nagyon erős, sokszor egyenesen vicces karakter persze nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, de akinek igen, annak nagyon.
• A brit Monzo erősen épít a kutatásra és az ember pszichológiai jellemzőire. Markánsabban emelik ki a felületen például a bevételeket, hiszen ez mindenkinek fontosabb, vagy legalábbis jobb érzést okoz. A kissé eufemisztikusan elnevezett “késő esti költés” funkció pedig arra figyel, nehogy virágos jókedvünkben túlszaladjunk anyagi lehetőségeinken.
• A német N26 hangvezérléssel (Siri shortcuts) kísérletezik, ami András szerint a közeljövő egyik legfontosabb újítása lehet a banki alkalmazásoknál.
• Egy fizetési megoldást nyújtó belga fintech cég pedig a leglényegesebb funkciót akarja minél gördülékenyebbé tenni, azaz azt, hogy a boltban minél gyorsabban tudjunk fizetni. Ez a startup emellett a helyi közösségek szempontjaira is hangsúlyt helyez: igyekszik megértetni a felhasználókkal, hogy ha ezzel az alkalmazással fizetnek, az nem kerül annyiba az eladónak, mint más megoldások, így végső soron több pénz marad az adott településen, közösségben.

Mi tehát a neobankok sikerének titka? András szerint elsősorban az, hogy a banki tevékenységek legalapvetőbb elemeit gondolják újra annak mentén, hogy mik a felhasználók valós igényei. Így teszik a terméket egyre használhatóbbá és vonzóbbá – minden más csak ezután jön.