Bár a digitális banki és Fintech innováció gyakran univerzális nyelvnek tűnik, vajon a kihívások és megoldások ugyanazok Londonban, Budapesten és Taskentben? Mit tanulhatnak az érett piacok a fejlődő régiók robbanásszerű növekedéséből, és fordítva? És alapvetően, az innováció mögöttes szabályai egyetemesek, vagy a kultúra, a felhasználói elvárások és a piaci érettség teljesen más forgatókönyveket hoznak létre a sikerhez? Ezt a globális perspektívát vizsgáltuk meg, utat jelölve ki a stabil Nyugattól a dinamikus Keletig, az Ergomania Business Breakfast sorozatunk második eseményén.

A házigazda, Rung András, az Ergomania alapítója mellett a vendégünk Harlan Cockburn volt, író és kutató, aki éveken át interjúzott fintech és banki vezetőkkel szerte a világon az Ergomania Flavors of Fintech könyvsorozatához. Ellentétben egy tipikus, egyetlen fókusszal rendelkező iparági szakemberrel, Harlan egy egyedi, szintetizált perspektívát hozott. Nem jóslatokat tevő szakértőként, hanem a globális tájképet figyelő újságíróként jellemezte magát: „Nem én csinálom az időjárást. Kinézek az ablakon, és látom az időjárást. Szóval mondhatom neked, hogy ma napos idő van, te pedig azt mondod: ‘Ó, köszi. Igen, ez hasznos’.”

Ez a frissítően őszinte megközelítés egyfajta időjárás-jelentésként keretezte a beszélgetést a globális fintech állapotáról, meglepő trendeket tárva fel a felhasználói élmény (UX) terén, bemutatva a digitális sikert meghatározó kulturális árnyalatokat, és azt, hogy hol gyülekezhetnek a következő innovációs viharok.

A nagy fintech-görbe Nyugatról Keletre

Az utazás a fintech-érettség globális térképének áttekintésével kezdődött. Harlan egy jellegzetes és sokatmondó görbét írt le. „Általánosságban elmondható, hogy a nyugati fintechek sokkal érettebbek és sokkal kifinomultabbak,” magyarázta. „Aztán ahogy kelet felé haladunk, a dolgok egy kicsit vázlatosabbá válnak, amíg el nem érjük azt, amit egykor a Távol-Keletnek neveztünk, azaz Japánt, ahol a dolgok ismét nagyon kifinomultak és szervezettek, nagyon érettek.”

A megfigyelésre legtermékenyebb talaj azonban nem a szélsőségeknél, hanem a középen lévő mélyedésben, az olyan régiókban található, mint Közép-Ázsia. Az olyan országok, mint Üzbegisztán és Kazahsztán, lenyűgöző és erős helyzetben vannak. Még csak most kezdik a fintech-útjukat, de hatalmas stratégiai előnnyel rendelkeznek: tanulhatnak a Nyugat évtizedes próba-szerencse folyamatából.

Harlan egy élénk analógiával festette le a képet: „A repülőtéren ott vannak ezek a mozgójárdák. Mindenki a mozgójárdán van Norvégiából, Svédországból és Németországból, és egy bizonyos sebességgel haladnak. És ezek az országok, mint Kazahsztán és Üzbegisztán, felugranak a mozgójárdára, így valójában ugyanolyan sebességgel haladnak. De nincs mögöttük ez a kultúra; nincs mögöttük ez a tanulás.”

Ezek a feltörekvő piacok egész fejlesztési szakaszokat ugorhatnak át. Növekedésüket egy másik kulcsfontosságú keleti előny is gyorsítja: hozzáférés ahhoz, amit Harlan „olcsó technek” nevez. Ománt hozta fel példaként, amely ahelyett, hogy a semmiből építene hazai technológiai tehetségbázist, egyszerűen importálja azt. „Nincs szükségük rá [hogy felépítsék], mert csak importálják az indiai tech-et,” mondta. Ez a pragmatikus megközelítés lehetővé teszi számukra, hogy kifinomult rendszereket építsenek anélkül a régi infrastruktúra és költségek nélkül, amelyek a már befutott szereplőket terhelik.

Megoldott problémává vált a UX?

Amikor a beszélgetés a UX-re terelődött, Harlan megfigyelései provokatívak voltak. Az általa interjúvolt globális vezetők körében az újszerű UX iránti intenzív, szinte rögeszmés fókusz enyhülni látszik. Nem arról van szó, hogy jelentéktelenné vált – inkább alapvető elvárássá, sok szempontból megoldott problémává vált.

Egy klasszikus hangszerhez hasonlította: „Gitározom, és 1950 körül kétféle gitár létezett: a Fender és a Gibson. Persze azóta nem igazán történt változás; lényegében ugyanazt csinálják.” Az iparágból szerzett benyomása hasonló. Egy banki appnak működnie kell, funkcionálisnak kell lennie, és jól kell kinéznie. De vajon az iparág mélyen elkötelezett az alapok újrafeltalálásában? „Nem igazán,” mondta.

Az egyetemes igény ma egy dologra irányul: az egyszerűségre. Minél közelebb van valami az egygombos megoldáshoz, annál jobb.

Ezt az elvet a legjobban az üzbegisztáni Prosper Pay meggyőző példája illusztrálta, egy „vásárolj most, fizess később” szolgáltatás (eredetileg kazahsztáni), amelyet egy olyan népesség számára építettek, ahol 75%-nak nulla megtakarítása van, és sokaknak a hónap vége előtt elfogy a pénze. A megoldás zseniálisan egyszerű. Közvetlenül a munkáltatókkal áll partnerségben, lehetővé téve a munkavállalóknak, hogy egy hihetetlenül egyszerű felületen keresztül előleget vegyenek fel a bérükből. Ez nem egy közvetlen fogyasztói hitel; ez a foglalkoztatásuk szerves része.

A UX zsenialitása abban rejlik, hogy eltávolítja a bonyolultságot és a szorongást a hitelfelvételből egy nagyon alacsony pénzügyi műveltségű felhasználói bázis számára. Ez a UX mesterkurzusa, nem mint esztétikai újdonság, hanem mint a célfelhasználó számára radikálisan megfelelő eszköz.

Egy méret senkinek: a felület-tervezés kulturális háttere

Míg az egyszerűség iránti vágy globális, annak definíciója rendkívül helyi. A beszélgetés egyértelművé tette, hogy a digitális termékek „copy-paste” megközelítése nemcsak hatástalan, de gyakran kudarcra van ítélve. A kultúra diktálja a funkciót.

• Az univerzális preferencia illúziója: Egy résztvevő megjegyezte a klasszikus Kelet-Nyugat megosztottságot. Az európai felhasználók talán egy letisztult, minimalista felületet szeretnének két-három opcióval. Ezzel szemben „a japánok például 50 opciót akarnak. Ha elrejtesz valamit, azt tényleg utálják.” Ez az alapvető különbség a felhasználói pszichológiában azt jelenti, hogy egy egyik piacon ünnepelt design egy másikon megbízhatatlannak vagy frusztrálónak tűnhet.
• A működő dolgok javításának veszélye: Harlan egy tanulságos történetet osztott meg az Ománi Nemzeti Banktól. Amikor a bank egy új, modern UX-et vezetett be, jelentős ügyfél-ellenállásba ütköztek. Miért? Mert a felhasználók, mondta, „tökéletesen elégedettek voltak a régi designnal.” Ismerős volt, működött, és a változás zavaró volt, nem pedig fejlesztés. A tanulság: soha ne becsüld alá a felhasználói szokások erejét.
• Piacspecifikus technológia: A QR-kódok körüli vita tovább hangsúlyozta ezt a regionális eltérést. Míg, ahogy mondta, Nyugaton „már rég halottnak kellene lenniük”, az olyan piacokon, mint Nepál vagy India, virágoznak. Ez nem véletlen. Gyakran felülről jövő intézményi támogatás hajtja. Harlan elmesélte, hogyan ment el személyesen a nepáli központi bank elnöke a piacokra, hogy megmutassa az árusoknak és a vásárlóknak, hogyan kell használni a QR-kódokat, ami az államilag vezérelt adoptáció erőteljes aktusa volt.

Sehol sem bizonyult ez a regionalitás élesebben, mint amikor a kínai óriás, az Alibaba megpróbálta elindítani az Alipay-t Hongkongban. A termék hatalmas siker volt a kontinensen, de a helyi vezetők egyértelmű figyelmeztetést adtak: „Ha nem változtatjátok meg az Alipay felületeit, akár ne is foglalkozzatok a hongkongi piaccal.” Az alapvető ajánlat rendben volt, de a UX – a kinézet és a hangulat – kulturálisan összeegyeztethetetlen volt. A siker csak egy jelentős áttervezés után érkezett el.

AI, ökoszisztémák és a megfoghatatlan személyre szabott élmény

A jövőbe tekintve a beszélgetés a jelenlegi felületeken túlra, a pénzügyi intézmények és ügyfeleik közötti digitális kapcsolat magjára helyeződött. A konszenzus, mind a teremben, mind Harlan kutatásaiban, az, hogy a következő nagy ugrás a valóban személyre szabott és részletes élmények megteremtésében lesz.

Ez továbbra is az iparág fehér bálnája. A bankok még mindig küzdenek, hogy túllépjenek a nehézkes, szabályalapú marketingen, egy olyan frusztráción, amelyet Harlan egy általánosan ismert példával ragadott meg: „Felveszek egy jelzáloghitelt, majd két nappal később üzeneteket kapok a banktól, hogy ‘Hé, szeretnél egy jelzáloghitelt?'”

Itt várható, hogy az AI a legnagyobb hatást fogja gyakorolni – nem mint egy chatbot, hanem mint az ügyfél kontextusának megértésének, igényeinek előrejelzésének és a vele való releváns kommunikációnak a mélyen beágyazott motorja. A végső cél, mondta Harlan, hogy a bank „valóban, őszintén, az én érdekeimből kiindulva beszéljen velem,” olyan rétegzett felületeket hozva létre, ahol a felhasználó gyors áttekintést kaphat, vagy zökkenőmentesen mély elemzésekbe merülhet.

Harlan azonban egy kijózanító tényt is leszűrt a globális interjúiból. Minden iparági beszéd ellenére, amikor erről a mély személyre szabás szent gráljáról van szó, „Még senki sem jutott el odáig. Minden alkatrész megvan. Csak össze kell őket ragasztani.”

Szuperappoktól a kiaknázatlan piacokig

Az egyéni élményen túl jelentős strukturális változások határozzák meg a digitális platformok jövőjét. Egy kulcsfontosságú eltérés a szuperappok és az ökoszisztémák közötti harc. Míg az „egy app mind fölött” modell domináns Keleten, Harlan megjegyezte, hogy „az emberek Nyugaton úgy tűnik, utálják a szuperappokat,” nagyrészt adatvédelmi és biztonsági aggályok miatt. A nyugati modell ehelyett a nyílt ökoszisztémák köré szerveződik, ahol a bankok központi csomópontként működnek, más szolgáltatásokat integrálva.

Ezzel egy időben a korábban periférián lévő technológiák is a fősodorba kerülnek. A kriptovaluta, bár még mindig „kicsit gyanúsnak” tekintik, most érkezik meg a szabályozott világba. Ahogy egy résztvevő élesen megjegyezte, a kriptó útja egyszerűen a banktörténet gyorsított lejátszása, „ugyanazokkal a hibákkal, csalásokkal és a szabályozás hiányával.” Az alapvető kérdés az, hogy a jövője egy új eszközosztályként rejlik-e, vagy az alaptechnológiájában, mint a tokenizáció, amely átformálhatja a tőkepiacokat. Ezzel szemben más felkapott technológiák, mint a hangalapú interfészek, hűvösebb fogadtatásban részesülnek, túl hibalehetőség-érzékenynek tartva őket a kritikus pénzügyi feladatokhoz.

Talán a legnagyobb jövőbeli csatatér a hatalmas és még mindig nagyrészt alul-kiszolgált kis- és középvállalkozói (KKV) piac. Ez a szegmens lassan adoptálta a fintechet, nem a technológia hiánya miatt, hanem mert az igényei alapvetően mások. Ahogy egy résztvevő megjegyezte, egy cégvezető gyakran asszisztensekre, nem pedig appokra támaszkodik a pénzügyek kezelésében. A KKV-kód feltörése új gondolkodásmódot és olyan megoldásokat igényel, amelyek messze túlmutatnak egy egyszerű mobil felületen, de a potenciál óriási.

A végső tanulság ebből a globális körútból egy erőteljes emlékeztető volt arra, hogy bár a technológia lehetővé teszi az átalakulást, a tartós sikert a kultúra, a kontextus és a felhasználó valóságára való könyörtelen fókusz diktálja. Az innováció nem egyetlen, monolitikus szabvány, amit exportálni lehet, hanem a specifikus igényekből született regionális megoldások mozaikja. Ahogy Harlan zárta: „A globális fintech időjárás összetett és változatos, de egy dolog világos: a kilátások naposak, és rengeteg változás van a láthatáron.”

A teljes beszélgetés: