Megjelent a Payments Association EU idei jelentése az EU fizetési piacának kulcsszereplőiről. A szabályozás és az infrastruktúra összeért: az azonnali átutalás és a kedvezményezett ellenőrzése (Verification of Payee, VoP) 2025 októberétől kötelező, a PSD3/PSR (fizetési szolgáltatási irányelv és rendelet) szövegei véglegesültek, a digitális euró jogalkotása pedig idén zajlik. A Wero 54 millió regisztrált felhasználónál tart, és februárban négy nemzeti sémával kötött megállapodást egy pán-európai interoperabilitási csomópontról, amely az EU lakosságának 72 százalékát érné el. A jelentés egyik tanulsága, hogy a következő évek munkája nem csak a síneken és a szabálykönyvekben van, hanem azokon a felületeken, ahol a fizetés végül megtörténik.

Az alábbiakban a jelentés európai szintű fejezeteire, valamint a Deloitte EMEA helyzetképére és az Európai Fizetési Kezdeményezéssel (EPI) készült interjújára támaszkodunk. A jelentés terjedelmének több mint felét a 27 tagállam külön-külön tárgyalt piaci profiljai adják, licencszámokkal, banki mérlegfőösszegekkel és elfogadási statisztikákkal. Ezt itt nem vesszük végig: akinek egy konkrét piacról van szüksége adatokra, annak érdemes közvetlenül az eredetihez fordulnia.

Hatályba lépett szabályok, nyitva hagyott kérdések

Az instant fizetési rendelet a korábbi kiadás idején még folyamatban volt, mostanra teljes körűen alkalmazandó. 2025 októberétől az eurozóna szolgáltatóinak azonnali átutalást fogadniuk és indítaniuk is kell, a nap huszonnégy órájában. Emellett kötelezően kínálniuk kell a VoP-ot – azt az ellenőrzést, amely a kedvezményezett nevét összeveti a számlaszámmal, még mielőtt a pénz elindulna.

A jelentés nem hallgatja el, hogy ez működési frikciót termel, és nevén nevezi a forrását: a téves riasztásokat. A szabálykönyv két következő verziója éppen erre válaszol. A VoP 1.1 jelenleg 2026 szeptemberére várt hatálybalépéssel a biztonságot, a kapcsolódást és a testreszabhatóságot célozza, a VoP 2.0 pedig a szolgáltatás kiterjesztését az eurozónán kívüli országokra, Svédországgal, Lengyelországgal és Csehországgal kezdve. Termékoldalon ez a jóváhagyás pillanatában megjelenő figyelmeztetés megfogalmazásán és küszöbein dől el. Egy túl gyakran és mindig ugyanúgy megjelenő riasztás ahhoz szoktatja a felhasználót, hogy átkattint rajta – éppen akkor is, amikor a jelzés valós.

Ennek 2026-tól pénzben mérhető súlya lesz. Az Európai Bankhatóság és az Európai Központi Bank (EBA–EKB) közös jelentése szerint a fizetési csalás értéke 4,2 milliárd euró, ami éves szinten 17 százalékos növekedés. A hitelátutalási csalásból származó veszteségek megközelítőleg 85 százalékát ma a felhasználó viseli, mert a hatályos szabályok nem írnak elő megtérítést ott, ahol a felhasználót megtévesztéssel vették rá a fizetés jóváhagyására. A PSD3 és a kísérő PSR-csomag várhatóan további felelősségi szabályokkal erősíti a felhasználók védelmét, kiterjesztve azt az online csalásra és az adataikkal való visszaélésre is. A tárgyalófelek 2025 végén jutottak politikai megállapodásra, a szövegek 2026-ban véglegesültek, az alkalmazás pedig a következő két évben, szakaszosan indul.

Ahol a PSD3 átrendezi a versenyt

A véglegességi irányelv módosításával a fizetési intézmények és az elektronikuspénz-kibocsátók közvetlen résztvevői lehetnek a kijelölt fizetési rendszereknek. Köztük a TARGET2-nek, az eurórendszer elszámolási rendszerének, amelyen a nagy összegű bankközi fizetések valós időben, jegybankpénzben rendeződnek. A nem banki szolgáltatók egy része már megszerezte a közvetlen hozzáférést a TARGET-szolgáltatásokhoz, köztük a TIPS-hez, az azonnali euróátutalások megszakítás nélkül működő elszámolási szolgáltatásához. A csomag emellett érinti az adatmegosztást, a tranzakciófigyelést, az erős ügyfél-hitelesítést, a számlához való hozzáférést és a díjkezelést is.

Két további határidő jár le idén. A felülvizsgált fogyasztói hitelirányelv (CCD II) válik alkalmazandóvá, szigorúbb megfizethetőségi vizsgálattal és tájékoztatási követelményekkel, ami a jelentés várakozása szerint rövid távon a BNPL – buy now, pay later, vagyis a vásárláshoz kötött, utólagos részletfizetés – szolgáltatóinak jövedelmezőségére nehezedik; a nagy szereplők maguk is világosabb szabályokat kérnek. A kriptoeszközök piacáról szóló rendelet (MiCA) és a PSD2 átfedése pedig már be is állt: az EBA átmeneti időszakának 2026. március 2-i lejárta után az érintett szolgáltatóknak kettős engedélyt kell szerezniük, vagy fel kell hagyniuk az adott szolgáltatással. Hogy az egymásra rakódó megfelelési feladatok mit jelentenek a felületek szintjén, és miért könnyít rajtuk egy jól megépített design system, korábban külön is megírtuk.

Szuverenitás és az elfogadás kérdése

Az európai fizetési szuverenitás legkonkrétabb eredménye a Wero, az EPI A2A – account-to-account, vagyis számláról számlára történő – megoldása, amely SEPA Instant sínekre épül, és amelyről az amszterdami Business Breakfaston Amos Katerrel, a Currence iDEAL termékvezetőjével beszélgettünk. (A sín az az átutalási infrastruktúra, amelyen a pénz mozog.) A P2P szolgáltatás 2024 júliusában indult Németországban, majd szeptemberben Franciaországban és Belgiumban; a három piacon együtt körülbelül 54 millió regisztrált felhasználó van. Franciaországban, ahol a Wero a Paylib helyére lépett, két év alatt annak tranzakciószámát is megduplázta. Az e-kereskedelmi bevezetés 2025 negyedik negyedévében indult Németországban körülbelül 500 kereskedővel, Belgium most kezd, Franciaországban pedig a jelentés szerint nyáron indult a részleges bevezetés, a teljes körű pedig október–novemberre várható.

A jelentés interjúrészében az EPI ki is mondja, min áll az átállás. Luxemburgban a Payconiq migrációja 2026 szeptemberére zárulhat, Hollandiában az iDEAL-ról való átállás három fázisban, 2027 végéig tart. A holland felhasználók iDEAL-kötődése valós, teszi hozzá az EPI; az adopciós hajlandóság azon múlik, hogy a migráció zökkenőmentes-e, és megőrzi-e azt a használati élményt, amit a felhasználók értékelnek.

Ugyanez a logika magyarázza a wallet-stratégiát is. Az EPI abból indul ki, hogy a fizetés pillanatában jellemzően egyetlen wallet az alapértelmezett: a felhasználó egyet választ, és azzal akar mindenhol fizetni. Ez viszont csak akkor működik, ha az adott wallet mindenütt el is fogadott – az Apple Pay és a Google Pay ilyen, az A2A-elfogadás viszont még hiányos. Miközben az EPI magát az A2A-t tolja előre preferált opcióként, a kártya 2026 végétől bekerül a Wero walletbe, tartalékként arra az esetre, amikor az A2A-fizetés nem elérhető. A verseny feltételeit itt a digitális piacokról szóló rendelet nyitotta meg, amely az Apple-t az iPhone érintéses hozzáférésének megnyitására és az alapértelmezett wallet szabad választásának engedélyezésére kötelezte az EU-ban. Középtávon QR-kódos elfogadás jön Belgiumban és Németországban, near-field communication (NFC) pedig 2027-től.

Amit az A2A-nak el kell tanulnia a kártyától

Hogy egy A2A-séma valóban kártyaalternatíva legyen, nem elég a sín. Az EPI listáján azonnali fizetés és visszatérítés, integrált csalásmegelőzés és panaszkezelés áll – vagyis azok a jogorvoslati funkciók, amelyek miatt a kártya a kereskedő és a vásárló szemében is biztonságos. A jelentés szerint egyelőre aszimmetria maradt: bizonyos kötelezettségek, például az AML (anti-money laundering, pénzmosás elleni) és a KYC (know your customer, ügyfél-azonosítási) előírások, máshogy terhelik a Werót, mint a kártyát. Ezt a PSR várhatóan kiegyensúlyozza.

A pán-európai lépték is elmozdult. A 2026. február 2-án aláírt egyetértési nyilatkozat az EPI-t az olasz Bancomattal, a spanyol Bizummal, a portugál MB WAY-jel és az északi Vipps MobilePay-jel kapcsolja össze – körülbelül 130 millió felhasználó tizenhárom országban, ami az EU nagyjából 72 százaléka. A cél egy központi interoperabilitási csomópont, amely a kétoldalú kapcsolatok helyére többoldalút tesz: minden séma egyszer kapcsolódik, és mindegyik másikat eléri. A partnerek 2026 első felére vállalták a közös entitás létrehozását; a megalapításáról eddig nem jelent meg bejelentés. Az első fázis a P2P – ehhez közös azonosítóalap, például telefonszám, és sémák közötti irányítási szabályok kellenek –, az e-kereskedelem és a POS pedig 2027-ben követi. A lengyel BLIK nyilvánosan érdeklődést jelzett. A hálózat annál értékesebb, minél több séma csatlakozik.

Az elfogadási oldal ugyanakkor lassabban mozog, mint a sínek. A készpénz kitart, a jelentés szerint Németországban és Ausztriában is, a 2025 áprilisi ibériai áramkimaradás pedig egyetlen nap alatt megmutatta, mit jelent egy régióban elveszíteni az elektronikus fizetést. Az sem elég, ha az új megoldás ingyenes: a magyar qvik nulla kereskedői díjjal indult, mégis a kártyahasználat nő gyorsabban értékben. Az átállás nem árkérdés, hanem elfogadási és bizalmi kérdés. A digitális euró közben túllépett az előkészítő szakaszon: a jogalkotás 2026-ra, a pilot 2027-re várható, az első kibocsátás pedig az évtized vége felé.

Új interakciós rétegek

Online vásárláskor a Worldpay idei kutatása szerint továbbra is a digitális wallet a leggyakoribb választás; egyedül az Apple Pay körülbelül 785 millió felhasználóról számol be világszerte. Ez az a felület, amelyen a fizetési mód kiválasztása megtörténik – a walletben, nem a kereskedő pénztárfelületén.

Az agentic fizetés – amikor egy AI-ügynök a felhasználó adatai, preferenciái és szerződéses paraméterei alapján kezdeményezi a fizetést, és a lépéseit is összehangolja – a Deloitte olvasatában fokozatosan feleslegessé teheti a kifejezett checkout-lépést, ahogy a fizetés beépül az ügyfélútba. Itt kezdődnek a Sentient Banking kérdései. Ha nincs többé fix pénztárfelület, a hozzájárulást és az áttekintést a felületnek futásidőben, a kikövetkeztetett szándék körül kell összeállítania – az ehhez tartozó mintákat korábban végigvettük.

Ügynökök egyébként már ma is dolgoznak szűrésben, személyazonosság-ellenőrzésben és kockázati pontozásban, jellemzően a meglévő rendszerek fölé húzott rétegként. A feltételek szigorúak. Pontos adat, digitalizált szabályzatok és leképezett döntési logika nélkül ez nem működik. Az EU AI-rendelete a kormányzásra és az auditálhatóságra vonatkozó elvárásokat is szorosabbra húzza, az átláthatósági kötelezettségek pedig 2026. augusztus 2-tól hatályosak. Arról, hogy ezek mit követelnek a felülettől, külön is írtunk.

Identitás és tokenizáció

Az eIDAS 2.0 – az elektronikus azonosításról és a bizalmi szolgáltatásokról szóló EU-s rendelet felülvizsgált változata – szerint minden tagállamnak 2026. december 24-ig legalább egy megfelelő EU-s digitális személyazonossági tárcát kell biztosítania. Az EPI mindkét nagyszabású kísérleti programban részt vesz, egyszerre wallet-szolgáltatóként és fizetési eszközként. Ugyanaz a tárca tárolja a személyazonossághoz kötődő igazolásokat és szolgál fizetési eszközként – így az azonosítás és a fizetés jóváhagyása egy felületre kerül. A számlanyitásnál az ügyfélnek nem iratfotókkal kell igazolnia magát, hanem a tárca ad át egy már ellenőrzött igazolást, és ugyanez a tárca hitelesítheti a későbbi fizetéseket is.

A bankok és intézmények közötti forgalomban a tokenizáció a kísérleti szakaszban tart. Itt a pénzt vagy az eszközt egy megosztott főkönyvön nyilvántartott token képviseli, a tokenizált betét például továbbra is a kibocsátó bankkal szembeni követelés marad. A SWIFT 2025 szeptemberében bejelentett, blokklánc-alapú megosztott főkönyve 2026 januárjában zárta a tervezési fázist. A most futó MVP-szakasz várhatóan még idén élesedik, ekkor kezdenek a résztvevő intézmények tokenizált betétekkel valódi tranzakciókat. A kezdeményezésben negyvennél több intézmény vesz részt világszerte. A stablecoinok – azok a kriptoeszközök, amelyek árfolyamát egy hagyományos valutához kötik – és a tokenizált betétek napirenden vannak, és velük együtt a megoldatlan kérdések is: a beragadt likviditás, a számviteli kezelés, a KYC-modellek.

A határidők nagyrészt ki vannak tűzve. A végrehajtás viszont terméktervezési döntéseken múlik: milyen küszöbbel és milyen szöveggel figyelmeztet a VoP? Hogyan éli túl egy sémamigrációt a megszokott fizetési folyamat? Mitől lesz egy wallet alapértelmezett? És hová kerül a hozzájárulás meg a jogorvoslat, ha a checkout eltűnik?