Az Amsterdam Fintech Event Európa egyik legfontosabb pénzügyi innovációs csomópontja, ahol a hagyományos bankok, a feltörekvő fintechek és merész vízióval rendelkező startupok találkoznak. Az esemény idén a kézzelfogható, már piacon lévő megoldásokra helyezte a hangsúlyt, és az Ergomania csapata is a helyszínen követte az eseményeket. A stabilcoinok körüli ökoszisztémában zajló fejlődés témája idén nagyon erősen jelen volt, mivel a technológia a kísérleti laborfázisból egyenesen a nagyvállalatok üzleti részlegeinek költségvetésébe került. Egy panelbeszélgetésen a téma szakértői már nem elméleti jövőképekről, hanem a már működő, a pénzmozgás síneit újraépítő megoldásokról beszéltek.

A beszélgetés alaphangját a drámai gyorsulás adta meg. Az elmúlt 12–18 hónapban a stabilcoinok elfogadása exponenciális növekedésnek indult, aminek két fő katalizátora a szabályozói környezet érése, valamint az olyan piaci validációk, mint a Stripe több mint egymilliárd dolláros Bridge-felvásárlása. Ahogy Clarisse Hagege, a Dfns API-alapú pénztárca-infrastruktúrát kínáló cég alapítója fogalmazott: „A pályázati felhívások (RFP-k) az innovációs csapatoktól az üzleti csapatokhoz kerültek át. Ez nagyszerű, mert azt mutatja, hogy túljutottunk az első laborfázison.” Ez a mondat tökéletesen összegzi a piaci hangulatot: a stabilcoinok már nem egy „érdekes technológia”, hanem egy üzleti eszköz, amellyel valós, égető problémákat lehet megoldani.

A szabályozott értéktől a tőkehatékony elszámolásig

A panelbeszélgetés résztvevői egy teljes, többrétegű pénzügyi infrastruktúra körvonalait rajzolták fel, amely a stabilcoinokra épül. Ez a rendszer nem a meglévő megoldások lecserélésére, hanem azok kiegészítésére és hatékonyabbá tételére törekszik. A bemutatott megoldások egy teljes, végponttól végpontig tartó értékláncot fednek le, a láncon létrehozott értéktől annak biztonságos kezelésén át a globális mozgásáig.

Minden pénzügyi rendszer alapja a megbízható, stabil értékkel bíró eszköz. Gaston Hendrik, a Quantoz társalapítója éleslátóan mutatott rá a korábbi kudarcok okára: „Sok pilot projektünk volt »játékpénzzel«, és ezek a projektek végül kudarcot vallottak. Amikor a pénzügyi vezetőhöz (CFO) mentünk, azt kérdezte: »Hol van az igazi pénz a blokkláncon?«” A cége, amely Hollandiában bejegyzett e-pénz intézmény, éppen ezt a hiányt pótolja szabályozott euró és dollár tokenek kibocsátásával. A szabályozás (mint az európai MiCA) bizonyosságot ad a befektetőknek, és megszünteti a partnerkockázatot. A Quantoz Visával kötött partnersége, amelynek értelmében kártyakibocsátóvá válnak, tökéletesen demonstrálja, hogyan épül híd a DeFi (decentralizált pénzügyek) és a TradFi (hagyományos pénzügyek) között, valós világbeli költési lehetőséget biztosítva a tokenizált értéknek.

A szabályozott, programozható pénz

A „szabályozott” jelző itt a kulcs, ami a technológiát a kísérleti fázisból az intézményi pénzügyek világába emeli. A Quantoz a Holland Központi Bank felügyelete alatt álló, engedélyezett e-pénz intézményként működik, és vezető bankokkal dolgozik együtt a fedezet kezelésén. Ez a jogi és működési keretrendszer garantálja, hogy a láncon lévő minden egyes token mögött a valós világban, biztonságos letétben ott áll a megfelelő mennyiségű fiat valuta. Ez a fundamentális különbség a korábbi, szabályozatlan stabilcoinokkal szemben, amelyek partner- és működési kockázatait a vállalati pénzügyi vezetők egyszerűen nem vállalhatták fel. A szabályozott státusz teszi lehetővé a multi-devizás (euró és dollár) tokenek kibocsátását, valamint a nyílt (másodlagos piacokon szabadon kereskedhető) és zárt (csak egy meghatározott ökoszisztémán belül használható) modellek rugalmas alkalmazását, az ügyfél igényeinek megfelelően.

A szabályozottság mellett a másik forradalmi képesség a programozhatóság. A tokenizált pénz nem csupán egy digitális főkönyvi bejegyzés; intelligens logikát hordoz magában. Ez nyitja meg az utat az olyan innovációk előtt, mint a célhoz kötött pénz (purpose-bound money), amely forradalmasíthatja a segélyezési és támogatási rendszereket. Hendrik példája, miszerint az ENSZ számára hoznának létre olyan megoldásokat, ahol a segélyként kiosztott pénzt csak egy adott menekülttábor területén, meghatározott termékekre lehet elkölteni, tökéletesen illusztrálja ezt. Ez a képesség a vállalati kincstári műveletekben is hatalmas potenciált rejt: egy cég kibocsáthat olyan pénzeszközöket, amelyek automatikusan csak engedélyezett beszállítók felé teljesítenek kifizetést, vagy amelyek csak egy adott projekt költségvetésének terhére használhatók fel, kiküszöbölve a manuális ellenőrzési folyamatokat és a visszaélések lehetőségét. Ez a programozható logika az, ami a stabilcoinokat egy egyszerű fizetési eszköznél sokkal többé teszi: egy precíziós pénzügyi eszközzé.

A kapcsolódási réteg: sínek, amelyek összekötnek

A láncon lévő érték önmagában izolált. A valódi áttörést az jelenti, ha ez az érték zökkenőmentesen mozoghat a blokklánc és a hagyományos pénzügyi világ között. Shah Ramezani, a Noah alapítója cégét a „köztes sínekként” jellemezte. A Noah nem pénztárca vagy tőzsde, hanem az a hálózat, amely a stabilcoinokat összeköti a világ azonnali fizetési rendszereivel. „Lehetővé tesszük a stabilcoin számára az azonnali pénzmozgást” – mondta, rávilágítva, hogy ez a réteg oldja meg az on-ramp és off-ramp problémát (pénz be- és kiutalása a láncról). A fejlődő piacokon ez a dollárhoz való hozzáférés, amely a helyi valuták instabilitása miatt alapvető felhasználói igény. Ahogy Ramezani kifejtette: „Sokan ezeken a piacokon azért szegények, mert a pénz, amit félretesznek, túl gyorsan veszít az értékéből.” A Noah leveszi a fintechek válláról a több joghatóságra kiterjedő banki partnerkeresés és a bonyolult megfelelési eljárások terhét, lehetővé téve számukra, hogy az alaptevékenységükre fókuszáljanak.

Ez a „köztes sín” valójában a pénzügyi globalizáció következő logikus lépése. Ramezani a Voice over IP (VoIP) analógiáját használta: ahogy a hangátvitel az internetes protokollon keresztül felszabadította a kommunikációt a hagyományos telekommunikációs hálózatok korlátai alól, úgy a pénzmozgás is kiszabadul a levelezőbanki rendszerből. A Noah egyetlen API-integráción keresztül biztosítja a globális elérést, ami radikálisan csökkenti a piacra lépés korlátait egy afrikai vagy latin-amerikai fintech számára. Ahelyett, hogy minden egyes országban külön banki kapcsolatokat kellene kiépíteniük és helyi szabályozásoknak megfelelniük – ami egy szinte lehetetlen küldetés –, egyetlen ponton keresztül kapcsolódhatnak a globális pénzügyi rendszerhez. Ez a modell teszi lehetővé, hogy a felhasználóik a helyi pénzükben fizessenek be (pl. Pix-en keresztül Brazíliában), az összeg a háttérben azonnal dollár alapú stabilcoinná váljon, majd a kifizetés ismét helyi pénzben történjen meg egy másik országban, minimalizálva az árfolyamkockázatot és a tranzakciós időt.

Matematika a tőke szolgálatában

„Az azonnaliság nem mindig olcsó” – hívta fel a figyelmet Khalid Al Jaaidi, a Paygrid alapítója. A határokon átnyúló fizetések bruttó elszámolása rendkívül tőkeigényes. A Paygrid egy „matematikai rétegként” működik ezen a problémán, egy multilaterális nettósítási mechanizmust alkalmazva. „Ez pontosan az, ahogyan a skálázott FX globális bankok (pl. CLS) mozgatják a 6 billió dollár feletti napi összeget, 96%-os hatékonysággal nettósítva” – magyarázta. Példájában egy 2,8 millió dolláros bruttó forgalmat 100 ezer dollárra lehetett csökkenteni. Ez a megoldás nem egy újabb blokklánc, hanem egy intelligens koordinációs réteg, amely drasztikusan növeli a rendszer tőkehatékonyságát, felszabadítva a szolgáltatók lekötött tőkéjét, amit így növekedésre vagy jobb árazásra fordíthatnak.

A Paygrid modelljének zsenialitása abban rejlik, hogy a bizalmat nem egy központi szereplőbe, hanem a matematikába és az átláthatóságba helyezi. A rendszer kívül esik a pénzáramláson és nem letétkezelő (non-custodial), ami azt jelenti, hogy soha nem fér hozzá az ügyfelek pénzéhez. A fizetési szolgáltatók (PSP-k) csupán a kölcsönös kötelezettségeiket jelentik be a hálózat felé, amelyeket mindkét fél kriptográfiailag hitelesít. A nettósítási algoritmus – amelynek a forráskódját nyílttá teszik – kiszámolja a végső, nettó pozíciókat, a kiegyenlítés pedig egy atomi okosszerződésen keresztül történik. Ahogy Al Jaaidi fogalmazott, a rendszer lényege az atomicitás: „vagy mindenki elszámol, vagy senki sem”. Ez a modell kiküszöböli a partnerkockázatot, és egy olyan bizalomminimalizált környezetet teremt, ahol a hatékonyság nem a bizalom rovására, hanem éppen annak matematikai garanciájára épül.

Vissza az alapokhoz

A blokklánc-tranzakciók visszafordíthatatlanok, így a biztonság nem lehet utólagos szempont. Hagege egy elterjedt tévhitet oszlatott el: „Amikor a területünkön történt hackekről beszélünk, azok nem a blokklánc által hozott komplexitásból, hanem az alapvető vállalati biztonság hiányosságaiból fakadnak.” A Dfns megoldása éppen ezt a réteget célozza: egy robusztus, API-first infrastruktúrát nyújtanak, amely lehetővé teszi a pénzintézetek számára, hogy saját belső szabályzataikat és engedélyezési rendszereiket (pl. többszintű jóváhagyási folyamatok, tranzakciós limitek, whitelistelt címek) biztonságosan kényszerítsék ki a láncon végrehajtott műveletekre.

Ez az „alapvető vállalati biztonság” a gyakorlatban a privát kulcsok kezelésének intézményi szintű megvalósítását jelenti. Egy egyéni felhasználó számára elegendő lehet egy hardveres pénztárca, de egy pénzintézetnek, amely naponta több ezer tranzakciót kezel, ennél sokkal többre van szüksége. A Dfns által kínált infrastruktúra ezt a komplex operatív terhet veszi le az ügyfelek válláról. A megoldásuk magában foglalja a kulcsok biztonságos generálását és tárolását (partnerségben az IBM-mel), a többpártos számításokon (MPC) alapuló tranzakció-aláírási sémákat, valamint a részletes, auditálható jogosultságkezelést. Ahelyett, hogy minden egyes banknak vagy fintechnek saját kriptográfiai és kiberbiztonsági csapatot kellene felépítenie, a Dfns egyetlen API-n keresztül nyújtja ezt a szakértelmet. Így az ügyfeleik arra fókuszálhatnak, amiben a legjobbak: a pénzügyi termékek fejlesztésére, miközben a háttérben egy intézményi szintű biztonsági réteg garantálja a műveletek integritását.

A pénz következő évtizede

A panelt Arthur Bedel, a Connecting the Dots in Payments kiadvány társalapítója moderálta, és a beszélgetés egyértelművé tette, hogy a stabilcoinok valódi ereje nem abban rejlik, hogy versenyezzenek a már hatékonyan működő rendszerekkel. Hendrik provokatív kérdésre válaszolva szögezte le: „Nem szabad megpróbálnunk versenyezni a SEPA Instanttal.” A valódi értékteremtés azokon a területeken történik, ahol a programozható, tokenizált pénz egyedülálló, korábban elképzelhetetlen előnyöket kínál. Ilyenek a mikrofizetések, a célhoz kötött pénz és az atomi tranzakciók (delivery versus payment), ahol egy eszköz és a fizetés egyetlen, elválaszthatatlan tranzakcióban cserél gazdát, teljesen kiküszöbölve az elszámolási kockázatot.

A következő évtized stratégiai játéktérét azonban nagyban meghatározza a globális szabályozási környezet kettőssége. Ramezani éles kritikával illette az európai megközelítést, amelyet „nagyon leírónak és rendkívül kockázatkerülőnek” nevezett, szembeállítva azt az amerikai, „pragmatikus és üzletorientált” szemlélettel. Rámutatott, hogy a MiCA azon előírása, amely a stabilcoin-fedezet banki letétbe helyezését írja elő, valószínűleg a „banki lobbi” sikere, miközben a felhasználók számára a kincstárjegyekben tartott fedezet valójában biztonságosabb lenne. Erre a kihívásra reflektált Hagege is, aki szerint a szabályozóknak nem a „hogyan”-t kellene diktálniuk, hanem a technológiai szabványosítást kellene előmozdítaniuk.

A technológia és a szabályozási környezet mellett a harmadik kritikus sikertényező a disztribúciós és kommunikációs stratégia. Ahogy Bedel megjegyezte, a szektornak ki kell lépnie a „kripto-natív szobákból”, és meg kell tanulnia a különböző iparágak nyelvén beszélni. Ramezani szerint az embereket nem érdekli az „atomi swap”, a lényeg a felhasználási esetek egyszerű, letisztult kommunikációja. Hagege stratégiája is erre épül, aki a marketing helyett a fejlesztői élményre (DevEx) fókuszál. „Mi a fejlesztői élmény megszállottjai vagyunk, mert hisszük, hogy a fejlesztők azok, akik terjesztik a technológiát” – mondta. Ez egy B2B2C megközelítés: a legjobb, legkönnyebben integrálható eszközöket kell adni a fejlesztők kezébe, hogy ők maguk építhessenek olyan termékeket, amelyek „tízszer jobbak” a meglévőknél.

A végső cél, ahogy Hagege megfogalmazta, a láthatatlan pénz. „A végcél az, hogy mindannyian stabilcoinokat fogunk tartani. Nem fogjuk tudni, hogy a pénztárcánkban lévő euró stabilcoin-e, de az lesz.” A vízió az, hogy 5-15 éven belül minden készpénz tokenizálva lesz a láncon. A felhasználók egyszerűen csak egy hatékonyabb, gyorsabb és olcsóbb pénzügyi rendszer előnyeit fogják élvezni, amelyet ezek az új, láthatatlan sínek működtetnek. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, a szektornak meg kell tanulnia a felhasználási esetekről beszélni a technológia helyett, és kilépve a kripto-konferenciák visszhangkamrájából, le kell fordítania a szakkifejezéseket a mindennapi pénzügyek nyelvére.